Időnként megkeresnek olyanok, akiknek valójában nem pszichológiai problémájuk van, hanem nehéz egzisztenciális helyzetbe kerültek itt Németországban, s ennek következtében feszültek, nyugtalanok, rosszul alszanak, szoronganak, elkeseredettek.
Ha éppen egzisztenciális krízisben van, mindezek az érzések teljesen normálisak, s a megoldás alapvetően nem a pszichológus, hanem az, hogy az ember kiverekszi magának a megfelelő munkát, képzettséget, és szert tesz valami minimális támogatói netzwerkre.
Az első és legfontosabb: ne várjunk arra hosszan, hogy majd mások segítenek rajtunk. Ez egy olyan világ, ahol az emberek ahhoz vannak szokva, hogy mindenki kiáll magáért és ezért nem nagyon fogják megkérdezni, kell-e nekem segítség. Ha kell, nyilván kérek. Ezért feltétlenül mindennek előzetesen utána kell járni, és mindenhova úgy kell menni, hogy az ember tudja mit akar. Nem fognak hosszan kérdezgetni, mit is akarok igazából, és nem fognak különféle alternatívákat javasolni. Ezeket nekem kell tudnom.
Már csak azért sem érdemes hosszan várni, hogy a kezünkbe vegyük az ügyeinket, mert a német bürokrácia minden elképzelésünket felülmúlóan lassú és körülményes. A németek, kontrollálási szenvedélyüknek engedve, hihetetlenül összetett rendszereket építenek fel. Ezek azonban olyan bonyolultak, hogy csak akkor működnének jól, ha a benne lévő emberek kreatívak és autonómak lennének. A rendszer azonban pont ezt a két bizonytalansági tényezőt akarná kizárni. Így aztán folyamatosan csődöt mond, és a kényszeres szabályozás szükségszerű eredménye a folyamatos szürreális káosz lesz. Az ember a legegyszerűbbnek látszó eset elintézési kísérlete során is pillanatok alatt kafkai abszurdban találja magát.
Semmiképpen se engedjünk azonban annak a – Magyarországon szocializálódva – igen gyorsan és hevesen feltörő kísértésének, hogy ezek itt mind az én bőrömre utaznak. A német hivatalnokok, magyar kollégáikkal ellentétben, csak nagyon ritkán találnak abban örömet, hogy az ügyfeleket szívatják. Ők többnyire arra játszanak, nehogy valamilyen hibán kapják őket a túlszabályozás káoszában. Ezért szeretik fektetni az ügyeket, mindenféle totál értelmetlen papírokat kérni, amelyekkel lefedhetik magukat és nagyon nem szeretnek a kollégáikkal konfrontálódni.
Viszont nagyon sok jóindulatú van közöttük. Ezért ahelyett, hogy személytelenül meg akarnánk futni a teljesen megfuthatatlan köröket, mindenhova menjünk be személyesen és apelláljunk az ügyintéző jóindulatára. Ha ez nem megy, akkor a további erőfeszítések reménytelenek, keressünk egy másik utat.
Fontos még a német hivatalnokok lélektanához, hogy nem szoktak a beadott papírokról elismervényt adni. Viszont időnként el szokták ezeket keverni. Aztán a magos hivatal természetesen minket csap nyakon, hogy hol a dokument. Ezért minden leadott dologról feltétlenül kérjünk elismervényt. Ezt időnként némi morgással ugyan, de mindig megadják.
Sokak problémája, hogy nem teljesen vált be az a munka, amire ide jöttek, de szeretnének itt maradni, itt valamit tanulni, itt valami új pályára lépni. Néhány internetes oldal sokat segíthet ebben.
Kezdésként érdemes megnézni az
Arbeitsamt JOBBÖRSE nevű lapján, hogy a környékünkön miféle munkalehetőségek vannak. Ez a lap megadja, hogy az adott típusú állásból hányat kínálnak. Felnőttként és szűkös lehetőségekkel nem a „mi leszek, ha nagy leszek” mentalitásból érdemes kiindulni, hanem abból, hogy milyen lehetőségeim vannak itt és most.
Németországban vannak olyan foglalkozások, amelyek nálunk nincsenek A
BERUFNET-en utána tudunk nézni, hogy egy adott szakma neve pontosan milyen munkát takar, milyen képzettség kell hozzá, milyen keresetet lehet várni.
Legyünk óvatosak a tanácsadó irodákkal. Ahelyett, hogy a tényleges munkapiaci lehetőségeinkről tájékoztatnának, sokszor egyszerűen végignyomják rajtunk azt a protokollt, ami az
Arbeitsamt lapján is megtalálható. Hasonlóképpen, egy kurzuson sem feltétlenül mondják meg, hogy az ott szerzett képzettséggel nem fogok tudni állást találni. Mindenképpen nézzünk utána a
Jobbörsén, hogy az adott képzettséget mennyire keresik a munkaadók.
A
KURSNET-en meg tudjuk nézni az Arbeitsamt által szponzorált kurzusokat. Az ezeken való részvételhez többnyire
BILDUNGSGUTSCHEIN kell. Ezt nem felétlenül ajánlja magától a hivatal, de ha kérvényezzük, van rá esély, hogy megkapjuk.
Különféle női szervezetek gyakran kínálnak ingyen vagy nagyon jutányosan jogi, munkaügyi, szociális tanácsadást. Fontos, hogy többnyire hosszú a várólistájuk, jóval előre kell időpontot kérni. Németország minden nagyobb városában meg lehet őket találni. Itt példaként néhány berlini cím:
Amellett, hogy egzisztenciálisan stabilizáljuk magunkat, nagyon fontos, hogy kiépítsünk ITT egy olyan személyes hálót, amely támogat minket. Ehhez Németország egy csomó olyan lehetőséget kínál, amelyek otthon szinte egyáltalán nem léteznek.
Az itteni önkormányzatok, egyesületek, klubok, különféle egyházi és szociális intézmények Magyarországhoz képest elképesztően sok – ingyenes vagy nagyon olcsó – szabadidős programot kínálnak. S az emberek könnyen és szívesen ismerkednek ezeken. Példaként érdemes megnézni a
berlini önkormányzat lapját, s
ezen felbuzdulva megkeresni, hogy a saját környékünkön mi a kínálat. Az
actioner.de például egész Németországra kínál programokat. S fontos, hogy nem csak központilag szervezik a programokat, hanem a polgári életnek azokkal a kis intézményeivel, amelyek nálunk éppen csak vegetálnak, itt tele van ország és nagyon aktívak. Ezeket feltétlenül érdemes megkeresni a környékünkön és részt venni a tevékenységükben.
S ha valaki ki szeretné használni a multikultit és más külföldiekkel is szeretne összeismerkedni, nézze meg a
MEETUP vagy az
InterNations lapokat.
