2025. június 5., csütörtök

Lu Rusciu te lu mare - repülj galambom, avagy mit jelent megbocsátani

 I.

Amikor megkérdeznek, hogy mit jelent megbocsátani, azt szoktam válaszolni, elengedni valamit, ami járna nekem. 

Ebben a dalban éppen a szerelmemet, akinek a szívemet adtam. A régi apuliai népballada a király lánya és egy egyszerű lovag beteljesülhetetlen szerelmét meséli el. A történet azóta is újra és újra ismétlődik. Néhány évtizede az erdélyi barátnőmnél néhány hold föld különbség elég volt hozzá. Ma városban inkább a gyávaságból nem vagyok hajlandó kötődni, a pénzt és a presztizst, a biztosan uraltnak hitt rossz kapcsolatot többre értékelem, mint a kiteljesedést és a szeretetet okok miatt.

"Egy nap vadászni mentem a mocsarakra és hallottam békák kuruttyolását és hallottam békák kuruttyolását.
 
Egyenként hallottam őket énekelni úgy tűntek nekem, mint a tenger hangja. 
 
Úgy tűntek nekem, mint a tenger hangja. 
 
 A tenger hangja túl erős, a király lánya átadja magát a halálnak.
 
Ő átadja magát a halálnak, én pedig az életnek,  most a király lánya férjhez megy. Most a király lánya nőül megy egy hozzá méltóhoz.  
 
Nőül megy egy hozzá méltóhoz, és én megnősülök, a király lányának van egy virága. 
 
Van egy virága, nekem pedig egy pálmám,  a király lánya Spanyolországba(1) megy, a király lánya Spanyolországba megy.
 
Ő Spanyolországba megy, én pedig Törökországba, a király lánya a menyasszonyom. A király lánya a menyasszonyom.
 
És repülj, repül és repülj galamb,   repülj, repül és repülj galambom, hogy a szívemet, hogy a szívemet, hogy a szívemet neked kell adnom
 
És repülj, repül és repülj galamb, repülj, repül és repülj galambom, hogy a szívemet neked adtam!"
 

Ez a dal nem csak azért nagyszerű, mert ugyanolyan csodaszép mágikus-realista képekkel dolgozik, mint a gyönyörű erdélyi népballadák, hanem azért is, mert megmutatja, micsoda erő kell ahhoz, hogy micsoda erő van abban, amikor  azt tudom kívánni a szerelmemnek, aki elárult, hogy repülj galambom. Hogy a megbocsátás, az elengedés nem valami löttyedt beleegyezést jelent a megváltoztathatatlanba, hanem az élet igenlésének, a rosszon való felülemelkedésnek erős, aktív és pozitív aktusa. 
 
II.
 
Elengedni azt, ami járna nekem, csak egy olyan folyamaton keresztül lehet, amely során megélem, hogy az életem, a létezésem az elszenvedett veszteség ellenére is értékes. Itt csak a megélés számít, az I'am ok mantrázása nem szokott segíteni. 

A veszteségem megakasztja az élet áramlásába való bekapcsolódásomat.  És a bulvárpszichológia állításaival ellentétben, nem tudom kizárólag saját hatáskörben visszakapcsolni magam. Ez egy ajándék, nem opponálok afölött, hogy mikor, milyen formában és mennyit kapok belőle. 

Az én szerepem ebben a folyamatban annyi, hogy elfogadom-e a felkínált ajándékot vagy elutasítom. Hogy engedem-e a szívemet felemelni oda, hogy az életem több, mint a veszteségem vagy pedig ragaszkodom ahhoz, hogy márpedig jár nekem az, amit nem kaptam meg és enélkül nem megyek tovább.
 
Ha elfogadom, akkor eltölt az az erő, elevenség és békesség, amivel azt tudom mondani, hogy repülj galambom, elengedlek. Nem tudjuk, hogy pontosan mikor és hogyan, mert ebbe a folyamatba nem látunk bele. De azt tudjuk, hogy ha őszintén el akarjuk engedni a tartozást, akkor megerősödve visszakapjuk az életünket.

Az alábbi videó egy másik feldolgozása a balladának. Ebben a dalhoz tartozó hagyományos táncot is táncolják. A táncban megfordultak a szerepek, a fiú passzív és lány az, aki átadja magát az életnek. És a tánca megmutatja, hogy milyen az, amikor valaki megengedi, hogy áramoljon rajta keresztül az élet.



 
1- Spanyolország és Törökország akkor a délolaszok legkomolyabb ellenségei voltak.

2025. január 9., csütörtök

CARPE DIEM

 
Ne hagyd, hogy a nap úgy érjen véget, hogy ne növekedtél volna egy kicsit, anélkül, hogy boldog lettél volna,
anélkül, hogy tápláltad volna az álmaidat.
Ne hagyd, hogy a csalódás úrrá legyen rajtad.
Ne hagyd, hogy bárki megkérdőjelezze a jogodat, hogy kifejezd magad -
ez mintegy kötelességed.
Ne add fel a vágyadat, hogy az életed 
különleges legyen.
Légy meggyőződve arról, hogy a szavak és a költészet meg tudják változtatni 
a világot.
Bármi is történik, a lényegünk érintetlen.
Szenvedéllyel teli lények vagyunk. Az élet sivatag és oázis.
Az összeomlásaink és fájdalmaink tanítanak és az életünk főszereplőivé tesznek bennünket.
Noha széllel szemben, de erőteljesen hathatsz: 
Írhatsz verset. Soha ne hagyd  abba az álmodozást, mert 
az álmaiban az ember szabad.
Ne ess bele a legrosszabb hibába: ne maradj csendben.
A legtöbben rettenetes csendben élnek. Ne menekülj rezignáltan.
„Kiáltásom áttöri az eget” – mondja a költő.
Értékeld az egyszerű dolgok szépségét.
Lehet jelentéktelen dolgokról szép verseket írni, de 
nem élhetünk önmagunk ellen. Ez pokollá változtatja az életet.
Örülj a félelemnek, ami előre visz téged az életben. Élj 
intenzíven, középszerűség nélkül.
Gondolj arra, hogy te vagy a jövő, büszkén és 
félelem nélkül nézz szembe a feladattal.
Tanulj azoktól, akik tanítani tudnak téged. Azoknak a tapasztalatából,  
akiket„holt költők”-nek neveznek, ez segít keresztül jutni az életen.
A mai társadalom az „élő költők” társadalma. Ne engedd, hogy megtörténjen veled az élet anélkül, hogy élnél...
Walt Whitman