A szeretetalapú családokban a tagok egyenrangúak, mindenki szempontjai figyelembe vannak véve, senki nem nyom el senkit. Itt a győztes-győztes felállás a jellemző: arra törekednek, hogy minden résztvevő a legjobban vagy legalábbis a legkevésbé rosszul járjon.
Azok az emberek, akik a családjukban el voltak nyomva, amikor elkezdenek gyógyulni, néha azt gondolják, hogy mostantól csak magukra kell koncentráljanak, semmi másra nem kell figyeljnek, csak hogy nekik mi a jó.
Mindenképpen figyelnem kell arra, hogy mi nekem a jó. De ha csak erre figyelek, akkor szükségszerűen át fogok gázolni másokon.
Ez esetben az ember csak poziciót cserél: az elnyomottból elnyomóvá próbál válni. Nem lép ki az elnyomás rendszeréből. Megmarad a győztes-vesztes forgatókönyvben. Ezzel egyfelől rengeteg szenvedést okoz másoknak. Másrészt nem biztos, hogy mindig mindenkor ő az erősebb.
Nem poziciót kell váltani, hanem framework-öt.
Felnőttként az esetek többségében ahhoz, hogy rosszat lehessen nekem tenni, szükséges a hozzájárulásom. Ezt a hozzájárulást nem adom meg, nem hagyom magamat bántani. De mindig mindenkire tekintettel vagyok, mindig felajánlom az együttműködést, akkor sem taposok le másokat, akkor sem okozok kárt vagy szenvedést másnak, ha azt megtehetném.
Ne elnyomó akarj lenni, hanem az elnyomásra mondj nemet! Ne a fölül lévő pozicióra törekedj egy pusztitó működésmódban, rab helyett ne börtönőr akarj lenni. Nyitva az ajtó, menj ki a börtönből, lépj ki a rosszból, élj szabadon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése