2008. február 17., vasárnap

Az ontológiai igazság - Hogyan dicsőítik meg a fák Istent

Sok évvel ezelőtt olvastam Thomas Mertonnál, hogy a fák a létükkel dicsőítik meg Istent. Nagyon tetszett a gondolat, de nem értettem, hogy mit jelent ez pontosan.

Most Schütz Antal Bölcseletét (A bölcselet elemei Szent Tamás alapján, Budapest 1927) olvasom. Az általános metafizika elején az ontológiai igazságról ír:

"Az igazság ugyanis az elmének és a dolognak az egybevágósága, adaequatio rei et intellectus. Ha a dolog megegyez a maga eszméjével, vagyis azzal a gondolattal, melyet a dolog mivoltáról alkotnunk kell, akkor ontológiai igazságról beszélünk. ... Ha a gondolatunk megegyez a dologgal, vagyis ha a dolgot olyannak gondoljuk, amilyen, akkor logikai igazsággal van dolunk." (96)

Az a gondolat, amit a dolog mivoltáról alkotnunk kell, a dolog eszméje, a modern gondolkodás számára általában nem több, mint egy emberi gondolkodás eredményeképpen létrejött fogalom. Nem győzik hangsúlyozni - különösen a huszadik században, amelyben aki csak számít, hozzákölt ehhez egy verset -, hogy ez mennyire esetleges, szubjektív és relatív.

A keresztény bölcselet azonban azt mondja, hogy az a gondolat, amit a dolog mivoltáról alkotnunk kell, az Isten teremtő eszméje a dologról.

Tovább menve, Arisztotelész és Szent Tamás alapján még azt is mondja, hogy

"... minden lényben van törekvés (a tudattalanokban átvitt értelemben) elérni vagy megtartani azt a létfokot és azokat a létmozzanatokat, melyek megfelelnek eszméjének. ... Minden új létmozzanat, minden "actus" közelebb hozza ehhez az eszméjéhez, egy-egy vonását valósítja meg, egy-egy tökéletességet jelent; és ha eszméjét teljesen megvalósította, tökéletes a maga nemében ... " (98)

Amikor ez a törökmogyoró az ablakom előtt elkezdi megérlelni a barkáit - amelyekben heteken át gyönyörködöm - majd amikor elkezdi kibontani a kis új, almazöld leveleit, nem valami értelmetlen törvényszerűség megy rajta keresztül, hanem ezeken az "actusokon" keresztül eszméjének egy-egy vonását valósítja meg. Ha majd minden levelet kibontott - nincs két egyforma közöttük - és az összes szépséges ágát meghozta és az összes neki rendelt őszön megtermett minden mogyorót és a sárga minden színét magára öltötte, akkor teljesen megvalósította Isten róla alkotott teremtő eszméjét - megdicsőítette Istent.

Ha ez a világ nem más, mint megismerhetetlen véletlenek különös játéka, akkor ez a világ nem más, mint a szorongás és a káosz helye. Ha azonban ez a világ Isten teremtő eszméjének a megvalósulása, akkor itt minden fa az Ő dicsőségét hirdeti.

2 megjegyzés:

Johanna írta...

Kedves Kata!

A blog címe: karmelita kert. Magam is nagyon erősen érzem Isten jelenlétét a természetben, és kerestem is ilyen tárgyú írásokat,szívesen olvasnék arról, hogy egyházi gondolkodók, és a misztikusok vajon hogyan élték ezt meg, de ezekre több utalást találtam, mint valós elmélkedést, csak bonyolult teológiai (főleg tomista) tanulmányok akadtak a kezembe (pl. Isten önmagában gyönyörködik-e a természetben, illetve a teremtés teljesen független-e a személyétől, dehogy mégsem lehet erkölcsös a panteizmus, akkor magyarázzuk meg a személyét, aminek most van-e határa, vagy nincs, ami persze nem lehet, szóval ilyesmik, valami borzasztó szakzsargonnal, azt hiszem kitűnően látszik, hogy nem is értettem őket). Tudnál esetleg segíteni pár címmel? (lehetőleg magyarul, de ha van valami érdekes akkor franciául, angolul, és főleg latinul is jöhet :))

Köszönöm, Johanna.

Hortus Carmeli írta...

Kedves Johanna!

Sajnos nem ismerem a téma szakirodalmát. Megkérdeztem Tamást, ő tudott ajánlani könyveket, most azonban sajnos annyira sok munkája van, hogy nem tudta leírni nekem azokat. De az ügy folyamatban van. Amint megkapom a címeket, rögtön felteszem ide azokat.

Én viszont szívesen elolvasnám ezeket a tomista tanulmányokat, ha megadnád a címüket.

Nagyon köszönöm.
Kata