2009. november 5., csütörtök

Bármi történt is 1

Időnként levelezni is szoktam a pácienseimmel. Ennek során néha olyan dolgok fogalmazódnak meg, amelyek talán mások számára is érdekesek lehetnek.

"... Itt egy rövid idézet, amit a gyógyulás szempontjából nagyon fontosnak tartok:

"Nincs olyan részecskéje az életünknek, ami ne lenne Isten kezében; nincs olyan megmozdulása a testünknek és a szellemünknek, amit Ő ne élne át. Ő bennünk és körülöttünk van, átjárja a lélek legrejtettebb és legmélyebb alapját."1

Az egész gyógyulás ezen alapul. Isten nem csak ünnepi pillanatokban van velünk, hanem életünk minden pillanatában. Bármi történt is veled gyerekkorodban, ott volt, tud róla, a szeme előtt van most is. Átéli minden fájdalmadat és szenvedésedet. És ha akarod, akkor bármiből felépít. ..."

Ezt a néhány sort a terápia elején bátorításként írtam egy páciensnek, akit olyan durván elutasítottak, egész gyerekkorában olyan brutálisan bántalmaztak a szülei és aktuálisan olyan nehéz helyzetben volt, hogy nem hitte, ebből valaha is fel lehet állni.

Fel lehetett. Itt olvasható a terápiáról szóló visszajelzése.

1. Maria-Eugen Grialou: Ich will Gott schauen. Paulusverlag 1993. 34. p.

7 megjegyzés:

Reina Nicolasa írta...

Kedves Szerkesztő(k)! A blog nagyszerű. Elsőként a Pál Feris írás fogott meg, majd sorra a többi.

Erről a bejegyzésről pedig az jut eszembe, bár mindenki, aki a pszichológiával foglalkozik, hithű katolikus lenne...

Nem tudom elképzelni pl. egy ateista pszichológus mit mond a magányos betegének, aki megkérdezi: Mi értelme az életemnek?

A new age pszichológusokról ne is beszéljünk.. elvileg segítenie kéne, és mi a kezelés? Visszaviszi a pácienst az "előző életébe"..

Tehát gratulálok, és köszönöm a szép bejegyzéseket!

Hortus Carmeli írta...

Kedves Reina Nicolasa!

Köszönöm az elismerő szavakat.

Igen tényleg nagyon jó lenne, ha a pszichológusok hithű keresztények lennének. Egy keresztény pszichológus valóban sokkal messzebb tud elmenni és többet tud segíteni, mint egy hitetlen. (New age pszichológusok szóba sem jönnek, mert ott a károk a legjobb szándék esetén is messze fölülmúlják a hasznokat.)

Nagyon érdekesnek találom viszont, hogy azok között a pszichológusok között, akik keresztény alapokon csinálják a pszichológiát, jóval több protestánssal találkoztam, mint katolikussal.

Magyarországon ilyen teljesen keresztény alapokon álló pszichológus Pálhegyi Ferenc. Vagy a Harmat Kiadó jóvoltából magyarul is olvashatók például Larry Crabb és Dan. B. Allender művei.

Ez utóbbi két szerző könyveit különösen figyelemreméltóknak tartom. Kivételesen magas a szakmai színvonaluk. Ezenkívül olyan mély személyes misztikus tapasztalatokról számolnak be Istennel kapcsolatban, amelyek a Katolikus Egyház misztikus hagyománya (Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent János) alapján teljesen hitelesnek látszanak.

A komolyan megélt hit és az alapos tárgyi tudás együttese eredményeként olyan mélységeket tudnak tudnak az emberi lélekről megmutatni, ami csak nagyon keveseknek adatik meg. Dan. B. Allender könyve, a Megtört szívek, amely a gyerekkori szexuális zaklatások áldozatainak felnőttkori problémáiról szól, vagy Larry Crab Mélybenéző című könyve a legjobb könyvek közé tartozik, amelyeket életemben valaha is olvastam.

Én is jártam az Ön blogján. Igazán csak gratulálni tudok!

Szeretettel:
Kata

Náncsi írta...

Kedves Kata, ma egész délelőtt a blogod olvastam, el kezdtem az elejétől, és a tegnapi belelapozgatás helyett most mindent végig olvastam, most 2008 karácsonyánál abba kell hagynom, mert mennem kell a gyerkőceimért és délután hittanra.. de szerintem az éjszakát is itt és a többi általatok létrehozott oldalon fogom tölteni, mert hihetetlen sokat adnak nekem az írásaid, nem győzöm olvasni őket, és néhányat el is mentek, csak ugy magamnak, olvasni, ezeken szeretnék még elmélkedni kicsit /inkább az agyalni szót szoktam használni, de ezt itt méltatlannak éreztem:D// ha mindennel végeztem amit olvashatok tőled akkor ujra fogom olvasni a kedvenceimet. Ami eddig a legjobban megfogott az a Dilemma című írásod 2008 márciusából.

További munkádhoz, életedhez Isten áldását kérem.
Szeretettel: Jakus Ági

Hortus Carmeli írta...

Kedves Ági!

Nagyon köszönöm.

Nagyon szép, hogy a Dilemma című posztot említetted. Az az egyetlen, amit nem én írtam, hanem a férjem, Tamás. Pont tegnap beszéltünk róla, hogy az évek során mennyire összeszövődünk.

Én is jártam néhány hónapja a te blogodon és igazán nagyon tetszett. Nagyon szeretem azt a nagyszájúságot. Egy-két éve mi is felfedeztük Szentkutat és azóta lelkesen járunk oda. Annak külön örültem, hogy ezzel te is így vagy.

Áldjon az Úr!

Szeretettel:
Kata

Névtelen írta...

Hát igen, én egyszer egy protestáns pszichológushoz jártam (nem sokáig, "csak" serdülőkori problémáim voltak), és nagyon sokat segített, nagyon tartós hatással. Már az élettapasztalata is lenyűgöző volt, mert évekig egy egyházi idősotthonban dolgozott, ahol a haldoklóknak segített egyszerre pszichológusként és lelkipásztorként.
Viszont elkeseredve tapasztalom, hogy a kereszténynek hirdetett pszichológuskönyvek is mennyire "borzalmasak" tudnak lenni. Legutóbb ezt találtam: http://www.egyhazikonyvek.hu/index.php?page=shop.product_details&category_id=9&flypage=shop.flypage&product_id=84&option=com_virtuemart&Itemid=34, mivel nem akarom a blogot beszennyezni azzal, hogy leírom a tartalmát, csak linkelek egy olyan oldalt, ahol az enyémhez meglehetősen hasonló felháborodás olvasható: http://anyuhamos.freeblog.hu/archives/2006/11/29/Az_akaratos_gyerek_-_konyvismerteto/
És ami teljesen elkeserített, az az, hogy ezt a könyvet teljesen autentikusan kerezelik: http://www.karizmatikus.hu/gordon.htm (Csak tudnám, hogy miért hiszik a magyarok, hogy ha valaki ultrakonzervatív keresztény, akkor az azt jelenti, hogy "katolikus", pedig erről szó sincs, ő evangelikánus /nem evangelista, ez egy extraszélsőséges pünkösdi csoport/ akik szerint a katolikusok nem is kersztények.)
Nem tudom, te pszichológusként hogyan vélekedsz ezekről.

Hortus Carmeli írta...

Kedves Névtelen!

Igazán örülök, hogy ilyen jó tapasztalatod van egy keresztény pszichológussal.

Megnéztem a lapokat. Szerintem a gyerekek verése semmivel sem igazolható. Nem ez a szélsőségesen liberális, a gyereket valójában magára, támasz nélkül hagyó nevelés alternatívája, hanem a meleg, szeretetteli, egyszerre támaszt és szabadságot adó nevelés.

Megnéztem a karizmatikusok lapját és azt hiszem, hogy ott nem a verés mellett, hanem inkább a támaszt nem nyújtó nevelés ellen vannak. De kétségtelenül nem túl szerencsés egy olyan könyvre hivatkozni ebben a dologban, amelyik a verést pártolja, amikor sokszorosan igazolt a laissez faire nevelés súlyosan károsító mivolta.

Sajnos a protestáns egyházak fajtáihoz egyáltalán nem tudok hozzászólni.

Szeretettel:
Kata

Névtelen írta...

Köszönöm, hogy megerősítesz, egyébként nemrég találtam a blogodra, és nagyon tetszik, azért is gondoltam, hogy hozzászólok. Azon a honlapon igen sokféle színvonalú cikk található, több-kevesebb ellentmondással egymással, és én sem hiszem, hogy egy értelmes, istenszerető embernek, ne a szeretetbeni nevelés lenne a fő célja, ami megadja a kellő biztonságot, de "melegséget" is.
Szélsőségesen liberális "nevelés" szerintem nincs is, amit annak neveznek, csak nemtörődömség, lustaság és hozzá nem értés. Viszont a régi pedagógiák sem teljes egészében megfelelőek. Kár, hogy pl. Szent Ágoston Vallomásaiban hiába írja le pontosan, és "hangoztatja" immár több mint másfélezred éve, ezt az összetett szemléletet, ami nem csak egy aktuális divat követése, jelen esetben egy "antidivaté".