Időnként
levelezni is szoktam a pácienseimmel. Ennek során néha olyan dolgok
fogalmazódnak meg, amelyek talán mások számára is érdekesek lehetnek."Tegnap telefonált a bátyám és időpontot kért tőlem, hogy menjünk el együtt anyámhoz válságtanácskozni. A beszélgetés lényegét vázolom:
- Ő csak 9 után ér rá anyámhoz eljönni.
- Akkor én nem tudok részt venni a beszélgetésen.
- Ne csináld már!
- Sajnálom, 9-kor késő.
- Mit csinálsz?
- Lefekszem aludni, hogy másnap 6:20-kor fel tudjak kelni az órára.
- Erre nem tudok mit mondani.
- Én sem.
Rendszeresen ilyen fajta beszélgetéseink vannak. Mit lehet ilyen helyzetekben csinálni? Hogyan tudnánk megegyezésre jutni egymással?"
Egy másik fajta, együttműködésre törekvő kommunikáció használatával.
Ez a következő lépésekből áll:
1. Megfogalmazom a szempontjaimat és igyekszem röviden érthetővé tenni a másik számára a miértet is. Ez utóbbi elég fontos. A másik ember gyakran teljesen más értelmezési keretben gondolkodik mint én, ezért a szempontot önmagában, teljesen máshogy értheti, mint ahogy én gondolom. Azokat az embereket, akik akarnak együtt működni, nagyban szokta segíteni, ha megértik a szempontjaim miértjét.
2. Igyekszem megérteni a másik szempontjait. Egy-két miért kérdés itt is segíthet abban, hogy azt értsem, amit a másik gondol és ne azt amit én tulajdonítok neki.
3. Keresek alternatívákat arra, hogyan lehetne a két szempontot egyeztetni, és azokat felvetem a másiknak, mint lehetőségeket.
4. lépésben a másik végiggondolja, hogy a javaslatom eléggé figyelembe veszi-e a szempontjait, ha igen, elfogadja. Ha nem, akkor előlről kezdődik a dolog, az első lépéstől, csak szerepet cserélve.
Ha az ember olyan emberrel beszélget, akinek kevés gyakorlata van az
együttműködő kommunikációban, nagyon sokat segíthet a másiknak a
következőkkel:
a. Rákérdez az ő szempontjaira. (Neked most az a fontos, hogy...?)
b. Ha a válasz után rákérdez, hogy jól értette-e meg a másik szempontjait. (Tehát akkor neked most az a fontos, hogy...?)
c.
Ha az ember nyíltan kifejezi: itt most arra törekszik, hogy olyan
megoldást találjon, ami mind a kettőjük szempontjait figyelembe veszi.
(Nekem fontos, hogy olyan megoldásra jussunk, ami mind a kettőnknek
megfelel.)
d. Ha az ember alternatív megoldásokat tud
megfogalmazni, különösen, ha azt is meg tudja fogalmazni, hogy melyik
megoldásnak mi a haszna és mi a költsége.
Tehát az este kilenc órai találkozás ötletére például a következőt lehetett volna válaszolni:
"Az nekem nagyon nem jó, mert este 9 után már nagyon nehezemre esik
fent lenni és mégis meg kell tennem, akkor túlpörgök, nem tudok utána
aludni és másnap is nagyon fáradt vagyok. Nem lehetne-e, hogy mégis van
egy olyan rés a napodban, amit ki tudnánk használni vagy esetleg hárman
megbeszélni telefonon vagy valami más módon megoldani a dolgot?"
Így a másik,
mivel látja, hogy milyen nagy költsége van az általa javasolt
ötletnek, vélhetően belegondol, hogy nem tud-e mégis valami olyan megoldást,
aminek kisebb a költsége, mint az hogy a testvére ne tudjon elaludni és másnap is
nagyon fáradt legyen.
Amikor az emberek látják, hogy a
másiknak van egy olyan fontos szempontja, amire ők nem gondoltak,
akkor az esetek többségében eszükbe szokott jutni valami olyan ötlet,
ami figyelembe veszi azt.
Ha ez elsőre nem megy, akkor
az ember újra és újra felvethet olyan alternatívákat, amelyek szerinte
mind a kettőjük szempontjait figyelembe veszik és akkor azt lehet
tisztázni, hogy a másiknak miért nem jó mégsem az. Itt felmerülhetnek
újabb szempontok és akkor azokat kell egyeztetni.
Ha
csak a másik ember nem határozta el szilárdan, hogy márpedig ő senkire
nem lesz tekintettel, és számára semmi más nem megfelelő, mint hogy
pontosan az ő eredeti elképzelése valósuljon meg, ezzel a módszerrel
egészen távoli és szemben álló szempontokat is lehet egyeztetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése