2010. január 25., hétfő

A gyógyulás legfontosabb tényezője

Az életben gyakran azt látjuk, hogy a traumák gyakran nem okoznak sérüléseket vagy nem olyan súlyosakat, mint ahogyan azt a pszichológiai elméletek alapján várni lehetne.

A sérülések történetének ugyanis mindig van még egy nagyon fontos szereplője, akivel a pszichológia elméletek nem szoktak számolni: Isten.

Minden helyzetben ott van Isten is. Miközben megengedi rosszakat, adott esetben súlyos rosszakat (ezek egyébként jellemző módon mindig valaki szabad akaratú döntésének a következményei), hihetetlen kreativitással és elképesztő mennyiségben tesz bele minden ember életébe olyan jókat, amelyek a rosszat semlegesíthetik vagy jóvátehetik - ha az ember elfogadja azokat.

Az, hogy valaki milyen mértékben sérül, nemcsak attól függ, hogy milyen súlyos rosszak érték, hanem attól is, hogy milyen mértékben fogadja el Istentől ezeket a jókat és milyen mértékben működik ezekkel együtt.

Isten segítségének ez az elfogadása semmilyen külső dologtól nem függ, sem a trauma súlyától, sem a fajtájától sem az idejétől, sem a körülményeitől. Itt teljesen szabad, minden meghatározottságtól független párbeszéd zajlik Isten és a lélek között. Akkor is, ha valaki ennek nincs tudatában, sőt akkor is, ha az ember még Istenről sem tud.

Isten minden elképzelhető és teljesen elképzelhetetlen dolgon keresztül is újra és újra felkínálja a szeretet és a növekedés lehetőségét. Az ember ezeket akkor is elfogadhatja, ha nem tudja, hogy ezeket Tőle kapja, és ha nem látja bennük tudatosan a szeretet és a növekedés lehetőségét.

5 megjegyzés:

Ági írta...

Kedves Kata!
Nagyon örülök ennek a bejegyzésednek, mert ez annyira de annyira igaz az életemre. Különösen a jelenlegi élethelyzetemben tudatosult bennem Isten gyógyító ereje, mert olyan mélységből segített ki, ami csak Őáltala lehetséges. Hiába volt borzasztó megtapasztalni ezt a mélységet, mégis hálás vagyok érte, mert ez egy olyan tapasztalat az életemben, ami erőt és reményt ad a továbbiakban bármely nehézség elviseléséhez. És többet kaptam, mint amit reméltem! Boldog vagyok, hogy az életünkben megélt rosszat nem feltétlenül adjuk tovább, van remény a gyógyulásra. Istennel bármi lehetséges!
"Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval." (Róm 12,21)
Köszönöm Neked is a sok jót!
Szeretettel,
Ági

ÉvaZsuzsanna írta...

"Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra." Weöres Sándor

Templom Kata írta...

Kedves Éva!

Ez az idézet Weöres Sándornak A teljesség felé című irásából való, melyet Hamvas Bélának, mint mesterének dedikált, s méltán, mert valóban az ő gondolatait foglalja össze. Hamvas Béla a huszadik század első fele ezoterikus mozgalmainak egyik fő alakja volt. S noha gyakran emlegeti a kereszténységet és használ keresztény kifejezéseket, valójában a legélesebben szembenáll a kereszténységgel.

Így van ezzel a mondattal is. Ez ugyanis bennfoglaltan azt tartalmazza, hogy az ember képes arra, hogy a saját erejéből elérje az eget. Mi az ég? Isten biztosan nem. A keresztény tanítás szerint azt a szakadékot, ami Isten és az ember között van, ember a saját erejéből soha nem hidalhatja át. Isten azonban lenyúl hozzánk és felemel minket, nem az égbe, hanem elmondhatatlanul magasabbra, a Szentháromság szeretetközösségébe - ha elfogadjuk azt.

Tehát nem mi megyünk fel az égbe a saját erőnkből, hanem Isten emel Önmagához minket.

Nagyon érdekeseket találhatsz erről mostanában az Olvasónaplóban Reginald Garrigou-Lagrange írásairól szóló cikkekben.. (Oldalt rákattintva be is tudsz innét menni.)

Kata

Orsi írta...

Kedves Kata!
Ez utóbbi megjegyzése különösen érdekes, és ha jobban belegondolok: igaz. Pedig mennyien használják ezt az idézetet keresztény körökben (én is használtam, csupa jó szándékból)!
Felvet bennem egy újabb kérdést: Weöres Sándor gazdag filozófiai művei, gondolatai nem helyénvalóak keresztény szempontból?
Üdvözlettel
Orsi

Templom Kata írta...

Kedves Orsi,

hát nem. Szerintem egyébként nem csak az ezotéria, hanem már a pornográf versei miatt sem lehet őt keresztény gondolkodónak tekinteni.

Üdvözlettel:
Kata