2010. június 6., vasárnap

Waldorf iskola

Sokan állítják, hogy a Waldorf iskolának semmi köze sincs Rudolf Steinerhez, a 20. század egyik leghírhedtebb okkultistájához, és elméletéhez, az antropozófiához.

Vekerdy Tamás, a Waldorf iskola magyarországi létrehozója és mindmáig emblematikus személyisége viszont a Népszabadságban 2010. március 8-án megjelent exkluzív interjújában egyértelműen elmondja, hogy a Waldorf iskola a legszorosabban kötődik Rudolf Steinerhez és az antropozófiához.

Az interjú - amely áttekinti Vekerdy Tamás egész életútját - őt elsősorban, mint antropozófust és Rudolf Steiner követőjét mutatja be, aki mint ilyen hozta létre a Waldorf iskolát Magyarországon, azért hogy Steiner tanait terjessze.

Részeltek a cikkből:

"... Vekerdy Tamás, aki Rudolf Steiner követőjeként mélyült el a nevelés művészetében. ..."

"... A célirányos felnőttkori nyelvleckéktől ugyan továbbra sem tudott volna tíz deka felvágottat venni egy bajor boltban viszont eredetiben olvashatta Rudolf Steinert. ..." (A szövegkörnyezetből egyértelmű, hogy évtizedekkel ezelőttről van szó.)

"...Rudolf Steiner. A Waldorf pedagógia megálmodója. Antropozófus ..."Különös alak, akiről a rendes emberek nem nagyon beszélnek" - írta róla egyszer Vekerdy Tamás. Talán ezért is lett a követője... "

"Steiner álmát ... a Waldorf Astoria cigarettagyár vezetője segített valóra váltani Stuttgartban 1919-ben. Az első - máig működő - Waldorf iskolát Vekerdy Tamás segített megnyitni Solymáron 1989-ben. ..."

13 megjegyzés:

Manka :-) írta...

Kedves Kata!

Ismét köszönöm!
Igen, nevezzük nevén a dolgokat. A Waldorf iskola igenis Steiner, az ezotéria atyja, műve. Nekem egy volt kollegám Steiner követő. Rengeteget vitáztam vele. Steiner tanai veszélyesek. Ez az illető is ezt erősítette meg bennem. Sokat vitatkoztam vele többek között az alázatról az imádság kapcsán, individuizmusról, a mágia gőgjéről.
Könyvesbolti eladói múltamból is tudom, Steiner mennyire kelendő manapság. (Munkámat az ezoterika részleg gondozásával kezdtem. Természetesen járt a kezemben Steiner kötet is szép számban.)
Ami Vekerdyt illeti, nagyon szeretem olvasni a Nők lapját. Persze az ezoterika mánia miatt csak kritikusan merek ehhez az újsághoz közelíteni. Amint kiderült számomra, hogy Vekerdy a Waldorf híve, óvatosabb, sőt kritikusabb lettem a tanácsaival szemben is. És érdemes volt.
Az embert, véleményét és tanácsait meghatározza, kinek a követője. Nem lehet ettől elvonatkoztatni. Nem árt ezzel tisztában lenni.
Reméljük, a mi véleményünket pedig a Krisztus-követés hatja át.
Isten a legnagyszerűbb nevelő, és rengeteg szentet adott számunkra, akik az ő szeretetével nevelték, nevelik fiataljainkat. Nekem személyesen Vianney Szt. János és Bosco Szt. János lebeg a szemem előtt, mikor itthon a gyermekeimet és a majd leendő hittanosaimat nevelgetem.
A Waldorf nevelés - mondjuk ki - káros. Az ideológiai-hitbeli magja miatt a fiatalokat eltávolítja észrevétlenül is Istentől. Ez nem lehet semmilyen módon sem elfogadható számunkra. Hiába a sznobizmus, amely most alternatív nevelési mintákat részesít előnyben. Nekünk is megvan a saját lehetőségünk. Irassuk a gyermekeinket katolikus, keresztény intézménybe. És támogassuk ezeket az intézményeket.
Én részemről ezt teszem. (A nagyobbik lányomat katolikus óvodába irattam.)

Kérem folytassa a jó harcot! Mutasson rá továbbra is ezekre a visszásságokra.

Köszönettel:
Zsófia :-)

Manka :-) írta...

Cikke a következő blogbejegyzés elkövetésére ihletett, melyben hivatkoztam is az önn cikkére.

http://mankamama.blogspot.com/2010/06/alter.html

Remélem, nem bánja.

Zsófi :-)

Ági írta...

Kedves Kata!
Terveztem, hogy vásárolok majd Vekerdy könyveket, de ezek alapján nem teszem. Ranschburg Jenővel mi a helyzet?
Tudnál esetleg jó könyvet ajánlani gyereknevelésről?
Köszönöm!
Ági

Templom Kata írta...

Kedves Ági,

szerintem a Harmat Kiadó pszichológiai könyvei a legjobbak és a gyereknevelésről is van néhány jól használható könyvük. Legutoljára például valaki Cloud, Henry Dr. "Gyerekhatárok" című könyvét dícsérte, hogy nagyon sokat segített neki.

Szeretettel:

Kata

Ági írta...

Kedves Kata!
Köszönöm szépen a tanácsot! Szétnézek majd a Harmat Kiadó könyvei között.
Szeretettel,
Ági

Névtelen írta...

Sok pedagógus van a családomban és az ismeretségi körömben. Ha azt hallják, hogy Waldorf iskola, elkomorul az arcuk, és kiül rá az "inkább hadd ne mondjak erről semmit" ábrázat. Ha a szülő még időben átviszi a gyerekét a Waldorfból másik iskolába, rendszerint csak egész nyáron át tartó kemény tanulással és korrepetálással vagy akár évismétléssel sikerül a vele azonos korosztályú gyerekek szintjét legalább úgy-ahogy utolérnie. A jobb gimnáziumok pedig egész egyszerűen nem vesznek fel waldorfos gyerekeket, mert nemcsak le vannak maradva, de nem tanították meg őket tanulni.

Mindezt csak azért írom, mert sokan arra hivatkozva dicsérik a Waldorfot, hogy őket az antropozófiára való alapulás nem érdekli vagy nem zavarja, de milyen jó, hogy a gyerekek számára élvezetessé teszik az iskolába járást, meg fejlesztik a személyiségüket. Persze, tök jó, ha a gyerek élvezi a TANULÁST - azonban ha csak az iskolában szórakozást élvezi, és közben tanulni elfelejt, az iskola pedig elfelejt követelni, akkor minek jár oda egyáltalán a gyerek? Játszani? Tehát nemcsak a szellemi háttere zűrös a Waldorfnak, hanem szakmai szempontból is komolyak vele a problémák.

Számos riasztó beszámolót hallottam waldorfos szülőktől arról is, hogy a "vallásszabadság" jegyében milyen eszement programok és kezdeményezések mennek ott. Például étkezés előtt közös imában köszönik meg a Földanyának, hogy megtermette az ennivalót, és a multikulti jegyében a gyerekek teljesen vegyesen, ömlesztve ismerkedhetnek a különböző vallások elemeivel, hiedelmeivel. Például egy színdarabban (mi másban?) egyszerre jelenítik meg a különböző hitvilágok télhez kötődő mítoszait és meséit, így a pásztorok látogatása a jászolnál beékelődik Holle anyó és a Télapó közé.

Templom Kata írta...

Igen, a személyes tapasztalataim alapján meg tudom mindezt erősíteni.

Ismerőseink elégedetlenek lévén a Waldorf szakmai színvonalával végül is a középiskola utolsó két évére átvitték a gyereküket egy gimnáziumba. Az átlagos képességű gyerek rettenetes erőfeszítésekkel, magántanárokkal éppen csak le tudott érettségizni. Semmilyen felsőoktatási intézménybe nem tudott bekerülni és még szakképző iskolát is alig találtak, amelyik ilyen eredménnyel hajlandó volt felvenni a gyereket. Ha ugyanezt a gyereket átlagos iskolába adják, minden gond nélkül elvégzett volna legalább egy főiskolát.

Azt tenném hozzá a vallási szinkretizmusról mondottakhoz, hogy ezek a szinkretikus vallási elemek és gyakorlatok nem egyedi esetek, hanem a Waldorf programjának részei. Amikor bejött Magyarországra a Waldorf iskola, olvastam a pedagógiai programját, és ezek a rítusok és ez a fajta vallási indoktrináció a program szerves és tudatos részét képezték.

Orsi írta...

Kedves Kata!

Szeretném megkérdezni a véleményét egy másik "alternatív" nevelési ágról, nevezetesen a Montessori-módszerről. Ez is valamilyen újpogány elv lenne? Köszönettel:
Orsi

Templom Kata írta...

Kedves Orsi,

Maria Montessori személyére kezdtem el keresni az interneten és az első pár találat már elég egyértelmű az érintettséget mutat.

A angol Wikipédia azt írja, hogy az indiai teozófiai társaság - vagyis ugyanúgy Rudolf Steiner követői, teozófusok, mint akik a Waldorf iskola mögött is állnak - meghívására ment 1939-ben Indiába és olyan szoros kapcsolata volt a társasággal, hogy "...a Teozófiai Társaság madrasi nemzetközi központját (második) otthonává tette."

Az Answers.com pedig azt mondja: "Az asztrológia által befolyásolva úgy tartotta, hogy az önfegyelem mintegy a természeti törvény eredőjeként jön létre, ha megszüntetünk minden korlátozást; annak a kozmikus fegyelemnek a folytatásaként, amely a csillagokat is mozgatja."

Ezek mindenképpen elgondolkodtatók ...

Kata

kissorsi írta...

Kedves Kata!

Köszönöm válaszát, ami nekem megnyugtató volt, mert valahol éreztem, hogy sántikál a dolog, mármint a módszer, de nem tudtam elkapni a fonalát. Áldott adventi időszakot kívánok! Orsi

Templom Kata írta...

Kedves Orsolya,

viszont kívánom!

Kata

PleszK írta...

Kedves Hozzászólók!
Az szeretném kérni, hogy fogalmazzunk árnyaltabban.
Én nem ismertem a Waldorf pedagógiát, de amikor a 4 évesen még pelenkás, beszélni nem tudó kisfiammal megjártuk több "szak óvoda" poklát, utolsó esélyként, minden mindegy alapon jelentkeztünk Waldorf óvodába is.
Ott átéltük az elfogadást, a befogadást, szembe tudtunk nézni a saját fájdalmunkkal. Kisfiunkat integrálták, egyetlen fogyatékosként élet köztük és hála az óvó néninek, nagyon sokat tanult a többi gyerek is az életről általa. Ha ez az óvoda nem lett volna, én ma egy lelki roncsként néznék a súlyosan fogyatékos, immáron 11 éves fiamra. Köszönöm, hogy léteznek még emberi intézmények és mi ezekből egyet megtalálhattunk. Van egy lányom is, ő hagyományos iskolába jár, nem szerettem volna waldorf iskolába íratni. Tehát nem lettem fanatikus Waldorf hívő, de látom a jószándékukat és a jó oldalaikat is. Csak ezt szerettem volna megosztani.
Üdvözlettel:
Plesz Kata

Templom Kata írta...

Kedves Kata,

én nem kétlem, hogy a levesnek jó az íze, sőt. Pont ezért szerettem volna felhívni arra a figyelmet, hogy arzén van benne.

Üdvözlettel:
Kata