A belső ima - mi az és mi nem az

Reginald Garrigou-Lagrange a misztikus teológia legjelentősebb alakja 20. században. Egyik legfontosabb műve a The Three Ages of the Interior Life. Ennek a belső imára vonatkozó tanítását ismerteti röviden ez a cikksorozat.1

Garrigou-Lagrange úgy határozza meg a belső imát, hogy az a lélek felemelése Istenhez.2

A keresztény hagyomány, amikor itt a lélekről beszél, ezen egyértelműen az ember szellemi részét érti. Ez gyakorlatilag – amíg valaki a szemlélődő ima legmagasabb fokaira el nem jut – az értelmünket és az akaratunkat jelenti.

Ebben az értelemben a lelket felemelni Istenhez pedig azt jelenti, hogy az akaratunkat és az értelmünket átadjuk az Úrnak, hogy rendelkezzen vele és alakítsa át az Ő tetszése szerint; és ezt az Ő akaratát minden körülmények között – akkor is ha a számunkra pillanatnyilag érthetetlen vagy fájdalmas – a magunkévá tesszük. Avilai Szent Teréz a Belső várkastélyban végig arról beszél, hogy a tökéletesség abban áll, hogy az akaratunkat Isten akarata alá rendeljük.

Tehát a belső ima az értelmünk és az akaratunk Istenhez emelése. Ha egy tevékenységben nem az értelmünk és akaratunk vesz részt vagy ezek nem emelődnek Istenhez, akkor nem beszélhetünk imáról.

Manapság nagyon sok olyan tevékenységet neveznek imának, amelyekben nem hogy nem emelődik az akarat és az értelem Istenhez, hanem pont ellenkezőleg, az emberek a testi szintjük manipulálásához próbálják meg Istent eszközként használni.

A kereszténység az embert testi és szellemi részre osztja fel. A testi részhez azonban nem csak magát a testet sorolja, hanem annak nagy részét is, amit ma a pszichéhez szokás sorolni:

„…külső érzékek és a belső érzékek, a képzelet, az érzéki emlékezet és az érzékiség vagy érzéki vágy is, amely a készenléteben álló szenvedélyekből vagy érzelmekből származnak, amelyet érzéki vágynak és gyűlöletnek, kívánságnak és elutasításnak, érzéki örömnek és szomorúságnak, reménynek és kétségbeesésnek, bátorságnak és félelemnek és haragnak nevezünk. Mindez az érzéki élet létezik az állatokban is…” ³

Ha kicsit alaposabban megnézzük ezeket az ál-imákat, mindig azt látjuk, hogy ezek az embernek azokat a részeit célozzák, amelyeket a keresztény hagyomány a testhez sorol.

Ezekben olyan technikákat használnak, amelyek arra lettek kitalálva, hogy az embernek a testén keresztül és az érzelmek manipulálásával különféle kellemes testi és érzelmi állapotokat hozzanak létre.

A repertoárba leggyakrabban különféle légző és lazító gyakorlatok tartoznak, kellemes zenék, kellemes képek felidézése és mindezek tetszés szerinti kombinációja, amelyeket keresztény elemekkel körítenek vagy kötnek össze. Legrosszabb esetben magukat a keresztény elemeket használják a kellemes testi és érzelmi állapot beállítására.

Például Jézus nevének mondogatásával szabályozzák a légzést vagy ugyancsak az Ő nevét egyre hangosabban majd halkabban mondva feszültséglevezetést és megnyugvást érnek el. (Ez utóbbit én is csináltam gyerekkoromban az úttörőtáborban, csak mi azt mondtuk, kiabáltuk és suttogtuk, hogy „csak csendben csak halkan, hogy senki meg ne hallja”.)

Így ahelyett, hogy az emberek szellemi része, az értelme és az akarata felemelkedne Istenhez, kiemelődnének önmagukból, kapcsolatba kerülnének Istennel, leragadnak testi szinten, az érzékeiket és az érzelmeiket manipulálják és odáig süllyednek, hogy a szent dolgokat is ennek az eszközeként használják.

1 - Az egész sorozat itt olvasható: Garrigou-Lagrange a belső imáról.
2 - Reginald Garrigou-Lagrange: The three ages of the interior life. XXXV. THE MENTAL PRAYER OF BEGINNERS: ITS PROGRESSIVE SIMPLIFICATION
3 - Reginald Garrigou-Lagrange: The three ages of the interior life. III. The spiritual organism (A szellemi organizmus). Article I: The natural life and the supernatural life of the soul (A lélek természetes és természetfeletti élete). – Az Olvasónaplóban megtalálható néhány részlet ismertetése.