3. az érzés lehatárolása
Az
érzés lehatárolása némileg már megtörténik magával az érzés
beazonosításával, de ez annyira fontos, hogy ezt külön ki kell
hangsúlyozni – a terápiában is kiemelten foglalkozunk ezzel.
Amikor
tehát beazonosítunk egy régi érzést, olyankor tudatosítanunk kell
magunkban, hogy ez egy régi érzés felbukkanása a jelenben, ez nem az itt
és most történtek minőségét mutatja meg, hanem csupán egy emlék, amely
egy régi traumára utal.
A
terápia során az történik, hogy konkrét helyzeteket vizsgálunk meg azt
keresve, pontosan milyen érzéseket is élt át a páciens abban a
helyzetben és vajon az itt és most történések mennyire indokolták ezeket
az érzéseket.
Ezzel
párhuzamosan megpróbáljuk megkeresni a páciens élettörténetében
azokat az eseményeket, amelyek elméletileg okozhatnak a jelenben ilyen
érzéseket. Megpróbálunk ezekre visszaemlékezni, s ezeket a régi
történéseket és érzéseket felidézni.
Így
mozogva a múlt és a jelen között egyértelműen kirajzolódnak azok az
érzés-együttesek, amelyeket a régi bántások eredményeznek a jelenben.
Ezek így lehatárolhatóvá és megfoghatóvá válnak, és az ember mint a
múltja emlékeit tudja elkülöníteni magától.
Miután
ezzel a fiatalemberrel eljutottunk ide a terápiában, a következő
alkalmakkor, amikor ismét késett a felesége (egy ilyen késős felesége
volt), miközben újra megjelent a „vége mindennek – elhagytak –
tehetetlen vagyok” érzés-együttes, már lassanként fel tudta ismerni,
hogy ezek nem a jelenét tükröző valós érzések, hanem gyerekkori érzései
jelennek meg újra egy olyan helyzetben, amely némileg hasonlít egy
gyerekkorában nagyon fájdalmasan megéltre.
6. a szeretet melletti döntés megerősítése
7. új látás és viselkedés
7. új látás és viselkedés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése