Bizonyos családokban a szeretet fogalmába belefér a bántalmazás, sőt gyakran magát a bántalmazást definiálják szeretetnek.
Más családokra nem az aktív bántalmazás, hanem az "aktív cserbenhagyás" a
jellemző.
- Vádolnak.
- Sehogy se lehet
nekik megfelelni.
- Lehetetlen
elvárásaik vannak; futtatnak.
- Nem értékelik a
küzdelmemet.
- Nem érzékenyek
rám.
- Nem éreznek együtt a fájdalmammal.
- Nem veszik észre az igényeimet és nincsenek
tekintettel rájuk.
- Nem örülnek nekem.
- Nem tudom őket elérni
(érzelmileg).
- Kiszolgáltatnak a
rossznak.
- Cserbenhagynak,
egyedül hagynak a rosszal.
- Elutasítanak vagy
elutasítással fenyegetnek, ha rossz vagyok (ha nem felelek meg az elvárásaiknak, ha ellenérzéseim vannak velük
szemben, ha nem ismerem el a jóságukat).
- Elvárják, hogy
ismerjem el a jóságukat, viszonyuljak hozzájuk úgy, miközben a fenti rosszak
miatt ehhez erőszakot kell tennem magamon.
- Olyan dolgok jönnek
tőlük, amiket egyértelműen rossznak tapasztalok, de mivel én kicsi vagyok, nem
láthatom be, hogy a távoli jövőm szempontjából azok a rosszak valójában miért
jók. Így ezeket jónak kell elfogadnom. Ez az elvárásuk.
- Erőtlenek, hogy a
bajban megvédjenek, vagy nem is akarnak megvédeni. Vagy annak az oldalán
állnak, aki bánt engem (nem mellettem.
A lista tipikus. Ezekben a családokban nincs mindennapos ordibálás, veszekedés, tettlegesség. Itt nem cselekedettel követik el a rosszat, hanem mulasztással. Ezek a szülők vagy férjek, feleségek nem gonosztevők, nem akarnak rosszat a gyereküknek, férjüknek, feleségüknek. Csak a saját bajuk fontosabb nekik mint a másiké, csak esetről esetre a könnyebbik megoldást választják, kényelmesebb nem látni a rosszat, könnyebb kerülni a konfliktust, nem belegondolni, nem utánamenni, nem vállalni a felelősséget.
Nem akarnak semmi rosszat, egyetlen lépésben sem csinálnak látványos rosszat. Ez a lista mégis a valóságot mutatja: a sok mulasztás ugyanolyan súlyosan pusztítóvá válik, mint másutt az aktív bántalmazás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése