2015. június 24., szerda

... az asszonynak a feje pedig a férfiú ...


Ami ezt a vitát illeti, hogy ki tartozik ki alá és főnököl kit, ezt egy félelmetesen ügyesen megépített csapdának tartom. 

Az azon való háborúzás, hogy kié a hatalom, teljes mértékben eltereli a figyelmet arról a kérdésről, amellyel tényleg foglalkozni kéne, nevezetesen, hogy mi is a hatalom tartalma. 

Erről pedig Jézus maga beszél többször is és teljesen egyértelműen az Evangéliumokban:

"Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, s aki első akar lenni, legyen a cselédetek. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak és odaadja az életét váltságul sokakért." (Mt 20, 25-28)

A halála előtt az utolsó vacsorán pedig Jézus még utolsó prófétai cselekedetként még megmossa a tanítványai lábát - ami a rabszolgák feladata volt - és a gesztus mellé még el is mondja, hogy:

"Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg." (Ján 13, 14-15)

Azon lehet vég nélkül vitatkozni, hogy Pál szavaiban mi a korhoz kötött és mi az egyetemes, de azt Isten teljesen egyértelműen kinyílvánítja, hogy a hatalom tartalma a szolgálat. Mégpedig nem valami önkénynek a kiszolgálása, hanem a hatalom arra szolgál, hogy az ember a rábízottakat Isten felé segítse.

Ha tehát azt gondoljuk, hogy a férfi kapta a főhatalmat a családban, akkor ez azt jelenti, hogy övé elsősorban a felelősség azért, hogy a család tagjai eljussanak az Istennel való teljes egységre, s hogy a férfi ezért mindenki szolgája kell legyen.

A magukat kereszténynek tartó családok többségében nem ez a gyakorlat, hanem a férfiak pontosan úgy zsarnokoskodnak a családjukkal, ahogy azt Jézus a pogányokról mondja.  És nem csak a férfiak, hanem a feleségek is a gyerekekkel, a nagyobb testvérek a kisebbek, és általában mindig a mindenkori erősebbek a gyengébbekkel.

Természetesen, amikor valaki  beszáll az ördög szekerébe és gyűlölködik, lehazudik alapvető pszichológiai igazságokat, és társadalmi szinten szét akarja verni az egészséges személyiségfejlődés alapvető feltételeit - akár feminista az illető, akár nem - azzal nagyon nem értek egyet, és a magam részéről, úgy gondolom, az egész tevékenységemmel igyekszem az ellenkező irányban hatni.

Ezek az anyagok azonban, amelyeket a blogomon idézek, nem tartalmaznak semmiféle ilyet, teljesen korrektek pszichológiailag,  nagyon világosan rámutatnak az elnyomás mechanizmusaira és tényleg sokat segítenek abban, hogy az ember együttműködő, erőszakmentes kapcsolatokat tudjon kialakítani. Azért  idézek feministákat, mert ők írnak ezekről. Szívesen idéznék keresztény lapokat is, nem nagyon  találok azonban ilyeneket. 

Ha a keresztények a gyűlölködés és a destruktivitás ellen akarnának harcolni, akkor a feminista gyűlölködésre és  destruktivitásra nem autoriter gyűlölködéssel és destruktivitással kéne válaszolni, hanem komolyan kellene küzdeniük  minden elnyomás ellen. És ha csak annyit megtennének, amit Pál - az Ön által idézett részekben is - abszolút kötelességüknek ír elő, hogy úgy szeretnék a feleségüket, mint a saját testüket (azaz olyan mérhetetlen szeretettel és gyengédséggel, mint az Úr az egyházat /Ef 5, 28-29/), akkor vélhetően a feministák tömegesen térnének meg kereszténynek, s ilyen módon a keresztény férfiak betöltenék azt a szolgálatot, a rájuk bízottak Isten felé segítését, amit - ahogy azt az Úr világosan megmondta - keményen számon fog tőlük kérni.

Üdvözlettel

Kata

7 megjegyzés:

szilvikém írta...

:D Mennyire szeretem az ilyen világos beszédet!
És mennyire jó az az Isten, aki a férfinak ilyen hivatást adott! Világosítson és szenteljen meg bennünket, és akiket ránk bízott!
Kata, nagyon örülök, hogy itt válaszoltad ezt meg! Köszönöm!

Szeretettel:
Szilvi

Hortus Carmeli írta...

Bizony, úgy legyen! Köszönöm. :)

Hortus Carmeli írta...

Kedves Kommentelők,

nem teszem fel azokat a hozzászólásokat, amelyek nem akarnak kijönni a poszt elején említett csapdából, hanem itt kívánják folytatni a háborúzást. Azért írtam ezt a bejegyzést, hogy hozzájáruljak ahhoz, hogy ebből kikerüljünk és nem azért, hogy egy újabb fórumot nyissak erre.

Kata

Tamásh írta...

Tisztelt Katalin Asszony!

Nekem úgy tűnik, hogy azok a bibliai helyek - illetve az Egyház kapcsolódó tanításai -, amelyek valamiképpen a férfi "elsőbbségéről" szólnak, éppen a nőnek kívánnak segítséget nyújtani (ez egyezik a Biblia szellemével); egyszerűen jó, ha egy nő tudja, hogy a férfiban van valami, amire a Krisztus-követés útján - "evilágon" - nagyon is érdemes összpontosítania. Persze, azt nehéz lenne megmondani, mi ez a valami - ahogyan azt is, hogy mi az, ami a nőből ebben a vonatkozásban, és nyilván jó okkal, "hiányzik" - de egészen biztos, hogy létezik ilyesmi. Sőt a személyes tapasztalataim azt mutatják, hogy ez a "valami" - elnézést, hogy ilyen sután írok erről - még akkor is "hozzáférhető" a nő számára, ha a férje, az életében jelen lévő férfi (fogalmazzunk finoman): egyáltalán nem mondható tiszteletreméltónak... Szóval a dolog mintha egyáltalán nem a férfi "teljesítményén", kiválóságán múlna.

Vagyis úgy érzem, ezek a viták azonnal megoldódnak, ha valaki igazán Krisztus után akar menni; bizonyos értelemben "lehull a lepel" mindenről - a nemek szerepéről is -, ha ez a minden szándékot előző szándék az emberben valóban jelen van. Mi másra kellene "felszabadulni", mint Krisztus követésére? Végtelenül sok olyan helyzet képzelhető el, amelyet könnyedén lehetne "a nő elnyomásaként" interpretálni, jóllehet éppen a nő üdvösségét szolgálja. Más által fejlődik egy nő, és más által egy férfi; végső nagyságrendben nincs közöttük különbség, és már most is egyenlőek - de ez az egyenlőség, ideális esetben, egy sajátos dinamika révén, a nemekből adódó "szerepek" mentén jön létre, olykor óráról-órára, percről percre, és távolról sem "egyformaságot" jelent.

Egyébként nagy-nagy örömmel olvasom a blogjait. Érdeklődnék is: az olvasónaplós miért áll már egy ideje? Nagyon-nagyon hasznos volt!

Hortus Carmeli írta...

Kedves Tamásh,

köszönöm a hozzászólást. Én sajnos nem nagyon tudok hozzászólni ahhoz, amit Ön írt. Ahhoz, hogy lehessen arról beszélni, hogy van-e valami a férfiban, amire a nőnek - lévén belőle ez hiányzik - annak érdekében, hogy tudja követni Krisztus, akkor is összpontosítania kell, ha a férfi nyilvánvalóan nem követi Krisztust, először is meg kéne mondani, hogy mi ez a valami. Aztán, hogy milyen bibliai helyekre, a keresztény hagyomány milyen elemeire, a teológia milyen tanítására alapozza, hogy ez létezik és ebben és és ebben áll. Ugyanígy, hogy pontosan mik azok a helyzetek, amelyek a nő elnyomásának látszanak, de valójában az üdvösségét szolgálják, és a többi. Akkor tényekről és állításokról már lehet beszélni. De azt, hogy Önnek milyen érzései vannak és Önnek mi hogyan tűnik, azt kizárólag tudomásul lehet venni, mint az Ön szubjektív belső állapotáról való tudósítást. Ezt tisztelettel tudomásul veszem.

Köszönöm az érdeklődést, az olvasónapló azért áll, mert egyszerűen nincs rá időm. Remélem, fogom majd tudni folytatni.

Üdvözlettel

Kata

Ani írta...

Kedves Kata! Véletlenül(?) találtam rá a blogjára, és nagyon hasznosnak találom. Egészen életszerű válaszai vannak, látszik, hogy a gyakorlat (is) a nagy tanítómester. Azt írja itt, hogy csak feminista szerzőktől idéz. A Harmat Kiadónál sok olyan könyvet találhat, amely a szeretetteljes családi és emberi kapcsolatok megvalósulásáért íródott. Ross Campbell vagy Gary Chapman könyvei, a szeretetnyelvek köztudatba emelése véleményem szerint az Önnek tetsző kategóriák.Mivel ez egy protestáns kiadó, talán Ön számára kevéssé ismert. Érdemes lenne beszerezni néhányat a kiadványaik közül. Nem "annyira" protestáns, nemrég egy jezsuita szerzetessel készült interjú kötetet adott ki. Szeretettel köszöntöm, minden jót kívánok.

Hortus Carmeli írta...

Kedves Ani,

köszönöm szépen a hozzászólását. Azokat az amerikai protestáns pszichológusokat, akiket a Harmat Kiadó meg szokott jelentetni, nagyon jóknak szoktam találni és ajánlani is szoktam őket másoknak. A bántalmazó kapcsolat témájában azért nem a Harmat Kiadótól idéztem, mert ők ebben a témában nem nagyon publikálnak, a NaNe Egyesület honlapján viszont egy csomó, érthető, szakmailag teljesen korrekt anyag könnyen hozzáférhető.

Én is a legjobbakat kívánom Önnek szeretettel:
Kata