"A depresszió
tüneteit mutattam, amikor felkerestem Katát. Ha egy skálán kellene elhelyeznem,
akkor az önbecsülésem, önértékelésem a negatív tartományban kapott volna
helyet. Elszakadva a szülői háztól, nagyon vágytam arra, hogy elfogadjanak,
hogy befogadjanak az új helyen. De környezetemben folyamatosan a
visszautasítást éreztem és éltem meg. Kirekesztettnek és nagyon magányosnak
éreztem magam. Mivel egy erős pánikroham is rám tört, felkerestem egy helyi
pszichiátert, aki azonnal antidepresszánst írt fel. Amikor már a második
pszichiáter is csak egy másik gyógyszert írt fel, rájöttem, hogy ezt nem
akarom. Éreztem és tudtam, hogy a gyógyszer nem segített. Ekkor találtam rá
Kata honlapjára. Felvettük a kapcsolatot, és most azt mondhatom, hogy ez volt a
lehető legjobb döntés az akkori helyzetemben.
Nem felejtem el,
amikor az első beszélgetésünk volt, Kata a szomszédos széken ült és nem az
asztal mögött. Nem mutatta az ’Én jobban tudom, miért nem érted már meg?’ elutasító
magatartást. Rendkívül türelmesen hallgatott végig és kérdezett. Éreztem, hogy
el tudja fogadni a gondolataimat, érzéseimet. Erre vágytam. Ugyanis ebben a
légkörben én is el tudtam fogadni az ő gondolatait, meglátásait és a fájdalmas
valóságot is. És erre volt szükségem a tovább lépéshez. Sikerült megértenem a
saját cselekedeteim mozgatórugóit, otthonról hozott kultúrám sajátosságait,
kommunikációs hiányosságaimat. Mindemellett egyre jobban el tudtam fogadni magamat
és a környezetemet. Persze még ma is kísért a múlt, de van egy füzetem, amiben
megtalálom a legfontosabb tudnivalókat, amiket még Katával beszéltünk át. És
bármikor van lehetőségem írni vagy beszélni Katával. Nagyon hálás vagyok ezért!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése