én csak kényszerűségből vállaltam ezt a terápiát

S

oha nem gondoltam volna, hogy nekem egyszer segítő lelki beszélgetésre lesz szükségem, illetve, hogy önként ilyenre adom majd erre a fejem. Aztán mégis ez történt …

Olyan családban nőttem fel, ahol nem nagyon volt szokás érzelmeinkről beszélni, indulatainkat kimutatni, levezetni. Sokkal inkább elfojtani. Alapvetően befelé forduló, zárkózott személyiség lettem, és nem is volt igényem arra, hogy gondolataimat és érzéseimet másokkal megosszam. Sőt, ha lehet ilyet mondani, rettegtem az ilyen helyzetektől. Ha idegenek előtt meg kellett nyílni, ki kellett adni valamit belső „titkaimból”, az tőlem mindig görcsös erőfeszítést követelt, és legtöbbször igen rosszul érzetem magamat ilyen szituációkban. 

A párválasztás és házasságkötés után az általam alkalmazott stratégia egyre kevésbé bizonyult hatékonynak. Feleségemnek sok szenvedést okoztam befele fordulásommal és más kommunikációs problémák is jelentkeztek az évek során. A feszültségek csak nőttek közöttünk, s aztán eljött az a pont, amikor a házasságunkban, illetve a családtagjaink irányába olyan súlyosságú konfliktusok jelentkeztek, amelyek már testi-lelki egészségünket kezdték aláásni. Be kellett látnom, hogy mi magunk már nem tudjuk megoldani a bajokat. Házasságunk, feleségem, de önmagam érdekében is külső segítséget kellett kérnünk.

Az első közös problémafeltáró beszélgetést aztán sok további alkalom követte, amikor Kata külön-külön foglalkozott velünk. Gyermekkori emlékekig visszamenő feltáró beszélgetések voltak ezek, s ahogy mind mélyebbre haladtunk, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy melyek azok a tényezők az életünkben, amelyek az összeütközéseket okozzák. Feltárultak a konfliktusok igazi gyökerei, és szabadon alkalmazható „recept ötleteket” kaptunk ezeknek a helyzeteknek az eredményesebb kezelésére. 

Kata olyan bizalmi légkört tudott teremteni, hogy zárkózottságom sem jelentett leküzdhetetlen akadályt. Elfogadó szeretettel közelített felénk, és ennek köszönhetően nem kellett egy kezelés alatt álló páciens bőrében éreznünk magunkat.

Nagy szakmai- és élettapasztalatával, éles szemű meglátásaival és beleérző képességével olyan összefüggésekre világított rá, amelyeket mi magunk soha nem ismerhettünk volna fel. Többször is megdöbbentett azzal, hogy a számunkra oly bonyolultnak, érthetetlennek, és megoldhatatlannak tűnő konfliktushelyzeteink alapvető okaira logikus és kézenfekvő magyarázatokat tudott adni. Rossz beidegződéseink és hibás reakcióink következményeivel pedig úgy szembesített minket, hogy a fájó dolgokat is ítélkezés nélkül adta tudtunkra, s így mindez gyógyulásunkat szolgálta. 

Én csak kényszerűségből vállaltam ezt a „terápiát”, a kitárulkozás számomra annyira kellemetlen helyzetét, de utólag teljesen megbizonyosodtam arról – amit kezdetben csak reméltem –, hogy jó döntést hoztam.