Újra és újra találkozom azzal a meggyőződéssel, miszerint a férfiak (szemben a nőkkel, akiknek genetikailag nem igazán fontos a szexualitás) úgy vannak megkonstruálva, hogy biológiailag szükségük van a szexelésre. A szexelésre és nem a szeretkezésre.
Mindkettő a szexualitáshoz kötődik, de mások a céljaik és technikailag is
mást csinálnak az emberek egyik illetve a másik esetben.
szexelés = használlak, urallak
Nincs párbeszéd, spontaneitás, játékosság, nincs megnyílás, nincs kötődés. Az örömhöz nem kell a másik öröme, csak az egyik kielégülése a fontos. Az egyik kiszolgálja a másikat, nem számít, ez mennyibe kerül ez neki és hogyan érez közben. Az öröm forrása a másik uralása, gyakran a bántásig, megalázásig.
szeretkezés = jó, hogy vagy; örülök neked, elfogadlak
Párbeszéd,
spontaneitás, játékosság, megnyílás, kötődés. A saját öröm nem
képzelhető el a másik öröme nélkül, mind a két fél egyformán fontos. Az
öröm forrása az odaadás és elfogadás. 
Nos, senki nincs úgy megkonstruálva, hogy biológiailag predesztinálva van mások használatára és uralására. Ez egy választás, méghozzá életünk alapvető választása, hogy a szeretet irányába akarunk-e menni vagy a szeretetlenség irányába és másokat használni, uralni akarunk.
Első esetben a szexualitásunkat szeretkezés formájában törekszünk megélni, második esetben szexelünk. Akár férfiak, akár nők vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése