2006. október 24., kedd

Hogyan lehet Rajta kívül másra is figyelni

A szemlélődő rendek a legfiatalabb novíciustól kezdve a legidősebb szerzetesig minden tagjuknak alapgyakorlatként előírják, hogy állandóan Isten jelenlétében legyenek.

Thomas Merton hosszan panaszkodik, hogy nem tud egyszerre Isten jelenlétében lenni és szellemi munkát végezni.

Azt hiszem, Merton soha nem volt nagyon szerelmes.

Amikor az ember nagyon szerelmes, és egy találkozás után hazamenve nekiáll a dolgaival foglalkozni, olyankor nem a szerelmére gondol folyamatosan, hanem a dolgait csinálja. Mégis, eközben a szerelem teljesen betölti. Az ember nem oszcillál a szerelem és a munka között, hanem miközben dolgozik, teljesen betölti a szerelem.

Ilyenkor nagyon hasonló dolog történik, mint amikor az ember Isten jelenlétében dolgozik: akarata a szerelmére irányul, értelmével a munkáját végzi.

2 megjegyzés:

Náncsi írta...

De jó, hogy ezt írtad, épp a napokban a blogomon Nyafkamacska várt valamiféle magyarázatot a hitre.. és én azt válaszoltam, hogy olyan mint a szerelem.

Hortus Carmeli írta...

Igen, Istenhez való viszonyunkat én is a szerelemhez szoktam hasonlítani. Azzal együtt, hogy a szerelem csak nagyon töredékesen tudja mutatni az elfogadottságnak és az átadottságnak azt teljességét, amiben majd odaát részünk lesz, de ezen a világon talán mégis a szerelem van hozzá a legközelebb.