Thomas Merton hosszan panaszkodik, hogy nem tud egyszerre Isten jelenlétében lenni és szellemi munkát végezni.
Azt hiszem, Merton soha nem volt nagyon szerelmes.
Amikor az ember nagyon szerelmes, és egy találkozás után hazamenve nekiáll a dolgaival foglalkozni, olyankor nem a szerelmére gondol folyamatosan, hanem a dolgait csinálja. Mégis, eközben a szerelem teljesen betölti. Az ember nem oszcillál a szerelem és a munka között, hanem miközben dolgozik, teljesen betölti a szerelem.
Ilyenkor nagyon hasonló dolog történik, mint amikor az ember Isten jelenlétében dolgozik: akarata a szerelmére irányul, értelmével a munkáját végzi.
2 megjegyzés:
De jó, hogy ezt írtad, épp a napokban a blogomon Nyafkamacska várt valamiféle magyarázatot a hitre.. és én azt válaszoltam, hogy olyan mint a szerelem.
Igen, Istenhez való viszonyunkat én is a szerelemhez szoktam hasonlítani. Azzal együtt, hogy a szerelem csak nagyon töredékesen tudja mutatni az elfogadottságnak és az átadottságnak azt teljességét, amiben majd odaát részünk lesz, de ezen a világon talán mégis a szerelem van hozzá a legközelebb.
Megjegyzés küldése