2006. október 14., szombat

Keresztes Szent János és Jung

Az Internet kármelita csomópontjainak feltérképezését Keresztes Szent Jánossal kezdtem. Mindjárt az első néhány site között, amelyet a Google kiadott, egy pornográf homoszexuális lap is volt, kulcsszóként a Szellemi páros énekkel. Ettől kezdve mindig előre megnéztem, mi az az oldal, amelyet megnyitok, de ennek ellenére ezután is beleszaladtam még jó néhány ilyen lapba.

Ezek a lapok megrázóan hitellenesek vagy istenkáromlóak, de ezt legalább nyíltan vallják. Van azonban egy csomó olyan lap – közöttük kármelita rendházak lapjai is! –, amelyek nem kevésbé hitellenes dolgokat tartalmaznak, miközben úgy mutatják magukat, mintha a katolikus álláspontot képviselnék.

Kármelita rendházak lapjain is feltűnnek például olyan ajánlott irodalmak, amelyek a jungi „pszichológia” keretein belül értelmezik Keresztes Szent Jánost.

Jungról a legkevesebb, amit el lehet mondani, hogy egész életében súlyos démoni befolyás alatt állt. Ezt egyébként ő maga is hosszan részletezi életrajzában. „Pszichológiai” elmélete, amelynek keretén belül ma oly divatos Keresztes Jánost értelmezni, nyílt istenkáromlás. Nem csak mellékesen az, nem csak a keresztény elemzők mutatják ki róla: ez az istenkáromlás Jung kimondott célja. Életrajzában egy olyan fiatalkori „látomását” mondja el mint önértelmezése alapját, amely obszcén módon káromolja Istent. Egyik kései fő művét pedig, amelyben egész „pszichológiáját” összefoglalja, kizárólag annak szentelte, hogy kiöntse magából mindazt a gyűlöletet, amely őt évtizedeken át fűtötte Isten ellen.

Noha én személyesen – családom szegényparaszti ágán keresztül –, és szociológusként is – éveken át szegény-kultúrákat kutatva – jól ismerek olyan világokat, ahol nem sokat bajlódnak a középosztálybeli elfojtásokkal, hanem úgy adják ki az indulatokat, ahogy azok jönnek, valamint évtizedek óta pszichoanalízissel foglalkozva is láttam egyet s mást, mégis meg kell mondjam: Jung Isten elleni gyűlöletéhez foghatóval nem találkoztam.

Hogy Jungot manapság mint a lélek zseniális ismerőjét és jótevőjét szokás ünnepelni, az semmit nem jelent. Ahogyan sokan a század tömeggyilkos diktátorait sem külső parancsra ünnepelték, hanem mert ezek a diktatúrák nagyszerűen kiszolgálták különféle lelki, anyagi vagy hatalmi igényeiket, ugyanúgy sokan vannak ma is, akiknek lelki, anyagi vagy hatalmi igényeit az szolgálja ki, ha az istenkáromlást pszichológiának nevezik.

Lehet, hogy valakinek a világ másik végén, Kelet-Európáról mit sem tudva, be lehetett magyarázni, hogy a kelet-európai diktatúrák emberbarát rendszerek. Én azonban egy ilyen diktatúrában felnőve láttam, hogy ahhoz, hogy valaki ne lássa a valóságot, komolyan el kellett sötétítenie az értelmét, s ez csak akkor volt lehetséges, ha előtte az akaratát is elsötétítette. Ugyanígy, ha valaki egy sort sem olvasott Jungtól, annak be lehet adni, hogy az egyik legnagyobb keresztény misztikus a jungi „fejlődéselmélet” egyik aleseteként értelmezhető. De ha valaki legalább Jung említett két könyvét olvasta (aki nem, az hogy írhat Jungról?), az csak akkor nem látja a báránybőr alatt a farkast, ha ez a vakság valami olyan lelki, anyagi vagy hatalmi igényét szolgálja ki, amely elsötétíti az akaratát. Ehhez aztán persze az értelme is hozzásötétül.

6 megjegyzés:

Grid International Magyarország írta...

Az általános véleményt hasznos lenne pontosítani, és tárgyszerűen, pontokba szedve "kibujtatni" a zsákból az ördög lábát.

Hortus Carmeli írta...

Igen, szeretnék majd még Jungról részletesebb elemzést is írni.

Apulchra írta...

Jungról ezelőtt egy pár évvel olvastam az interneten egy fordítást egy kármelita atya tollából, addig nem foglalkoztatott ez a téma. Ugyanazt mondta kb. amit Ön, és ha jól emlékszem, vallás pszichológus volt. Sajnos a linket nem mentettem el. Van egy gondom: feltettem a 2010-es Katolikus Kalendáriumból dr. Szentmártoni Mihály SJ "A családfa gyógyításá"-ról szóló cikkét:

http://tiszta-szivvel.blogspot.com

A legelső a címkék között. A szóban forgó könyveket olvastam, McAllen könyv pedig megvan nekem.
Azt írja többek között Mihály atya, hogy:
„De Grandis közvetlenül Jungra és kollektív tudatalattira hivatkozik, amikor igazolni akarja az elődök hatását az utódokra.”

Erélyben is hatalmas a divatja ennek. Nem vagyok szakember, de az első pillanatban nem tartottam Istentől jövőnek ezt az egész új gyógyítási trendet, tehát megörvendtem a cikknek. Azóta is gond van vele, legutóbb: hogy én elítélem De Grandis atyát és eretnekséggel vádolom (a cikket szó szerint tettem fel, ezek nem az én szavaim De Grandis atyáról!!! - de jogosnak tartom), és egyéb "finomságok", amiket nem engedek be, a megjegyzéseket moderálom rég.
Azon már túlestem, hogy ha egy tanításban megítélem a szellemeket, akkor én elítélem az embert is, hamis felfogás. Semmi bajom De Grandis atyával, nem is ismerem.
Kérdésem Önhöz: valóban "annyira" katolikus ellenes, meg a Katolikus Karizmatikus Megújúlás ellen lenne Szentmártoni Mihály atya cikke? Mert én nem azt látom benne. Megkérném szépen, ha lesz rá ideje, olvassa el a cikket.

Isten áldásával!
Anna Mária

Hortus Carmeli írta...

Kedves Anna Mária!

Abban teljesen egyetértek a szerzővel, hogy a családfa "gyógyítás"-ban nagymértékben vegyül a pszichológia és az ezotéria.

Nekem azonban itt nem elsősorban azzal van a bajom, hogy a pszichológia valamivel vegyül, hanem az ezotériával, hiszen az minden formájában elfogadhatatlan egy keresztény számára.

Éppen ezért nagyon kell figyelni arra, hogy milyen módszert kínál egy pszichológus, mert az utóbbi évtizedben pszichológusok sajnos valóban tömegével használnak ezoterikus technikákat.

Áldja az Úr!

Kata

Nem értem írta...

Ha jól tudom, Gyökössy Endre nagyra becsülte Jungot.

Hortus Carmeli írta...

Gyökössy jungiánus volt, de ez őt minősíti nem Jungot.