2007. január 14., vasárnap

...hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz... (Mt 23,27)

Az emberek többségének sem elég bátorsága, sem elég tehetsége nincs ahhoz, hogy útonálló legyen. Az azonban, hogy valaki gyáva és tehetségtelen, még nem jelenti azt, hogy jobb mint egy útonálló.

Karl Rahner írta, hogy nagyon könnyen el lehet kárhozni úgy, hogy az ember közben mindenben megfelel a jó polgári élet normáinak.

A mindennapi élet kicsi választásainak többsége ugyanis kívül esik a polgári és a vallási élet tételes szabályozási körén. Azonban az életnek ez – az ember életének nagy részét kitevő – része mégsem szabályozatlan. Ezekben a kicsi döntéseiben az embernek minden alkalommal a szeretet és a szeretetlenség között kell választania.

A tételes szabályokat szeretet nélkül is be lehet tartani. Ezekben a kis választásokban azonban az emberek mindig a bennük lévő szeretet tényleges mértéke szerint döntenek.

Vannak, akik a világért se szegnék meg a törvényeket, se a polgáriakat, se a vallásiakat. Minden adót befizetnek és minden vasárnap ott ülnek a templomban.

Mivel azonban a tételes szabályok nem tiltják, a rájuk bízott tárgyakat, dolgokat nyugodtan rongálják, mocskolják, erőszakot követnek el rajtuk. S amikor az emberi kapcsolatok szabályozásában rést találnak, az emberekkel gyakran ugyanezt teszik. Nem vállalnak felelősséget, csak ha a tételes szabályok ezt külön megkövetelik tőlük, egyébként pedig még akkor sem, ha a felelőtlenségükkel másnak kárt vagy szenvedést okoznak.

Az ajándékba kapott pulóvert felmosórongynak használják. Ha úgy találják, túlságosan él a cseresznyefájuk, akkor fel akarják vágatni tűzifának. Beteg kutyájukat rövid úton elaltatják. Egész életében rájuk dolgozó, megöregedvén munkaképtelenné vált rokonukat  öregek otthonába teszik.

A gonoszságnak ez formája, ha valaki elég elvetemülten csinálja, semmiben sem marad el az útonállástól – sőt –, de akár egy egész életen keresztül is gyakorolható a jó polgári élet keretei között.

2 megjegyzés:

Marta írta...

Kedves Kata,

időről időre böngészem írásait. Ez különösen rímel Scott Peck egyik könyvére, amit az emberi gonoszságról írt. Én általában kétfelé sorolom az olvasmányokat: egy halmaz az irodalomnak, egy az igaznak (de ettől még érdekesnek, szépnek találom esetleg formailag vagy struktúrákjában a nem igazat is). Persze ez másféle befogadást jelent.
Mint élesen látó olvasó és hívő hozzáértőt kérdezem, hogy mit gondol Peck műveiről. Nekem igen hitelesnek tűnt, de érzek valamelyes bizonytalanságot magamban. Szívesen venném véleményét, ha van rá módja/ideje.
szeretettel üdvözlöm,
Márta

Hortus Carmeli írta...

Kedves Márta,

Scott Peck nagyon intelligens, tehetséges és sármos, de sajnos a new age egyik prominens figurája. Pont attól veszélyes, hogy nagyon intelligensen, tehetségesen és sármosan keveri össze az igazság darabjait a hazugsággal. Olyan, mint egy rendkívül gusztusos sütetemény, amibe arzén van belekeverve. Gondolom, nem kérdés, hogy jó-e megenni vagy sem.

Szeretettel:
Kata