Első lépésben tehát szembenézek a problémával, nevén nevezem azt, és rájövök arra, hogy a dolog megoldásához azt kell kérjem Istentől, hogy emeljen ki a sérüléseim és a korlátaim szűkösségéből és adja meg, hogy a valóságnak megfelelően, azaz az Ő szeretetén keresztül lássam a helyzetet.
Második lépésben pedig a problémát belsőleg is ténylegesen átadom Istennek. Meghozom azt a döntést, hogy lemondok a saját megoldásomról és az Ő megoldását fogadom el – mégpedig előre, látatlanban és feltételek nélkül.
Ha az ember nem akar megpucolni a szenvedés elől és emiatt nem vonja vissza ezt a döntését, akkor innéttől kezdve, a harmadik lépésben, már nyerésben van.
Amikor a kísértések és a megpróbáltatások során Istenhez fordul, hogy segítse meg, sokféle segítséget tapasztal. Mindenekelőtt kap egy olyan megerősítést, hogy képes lesz az egész dolgot végigcsinálni. Ez azonban még nem a válasz, hanem csak azt biztosítja, hogy az ember eljusson a válaszig. Emellett ugyanis mindig kap olyan gondolatokat és érzéseket is, amelyek a vigasztalására szolgálnak.
Amíg az ember nagyon bele van pörögve a saját félelmeibe és vágyaiba, ezeket általában kevéssé fogja fel. Ezek ugyanis többnyire nagyon messze vannak attól a vágánytól, amelyen éppen robog. Egy idő múlva azonban már a könyökén jönnek ki a saját félelmei és vágyai és valahogy elkezd tudni ezeken kívül másra is figyelni és ekkor már nem csak a megerősítést tudja felfogni, hanem a vigasztaló érzéseket és gondolatokat is.
Isten válasza mindig ezekben van. Ilyenkor nem fennkölt érzéseket vagy gondolatokat kap az ember – ilyeneket esetleg maga is ki tudna találni – hanem ezeken a vigasztaló érzéseken keresztül a helyzetnek egy újfajta látását. Ez a saját gyártmányú fennkölt gondolatokkal és érzésekkel ellentétben mindig rendkívül konkrét és személyes. Mindig belső békével és megerősödéssel jár együtt, méghozzá hosszú távon – amit az előzőek szintén soha nem tudnak adni. Mindig olyan kreatív és nagyszabású, ami nekem legalábbis soha nem jutna eszembe. Azonnal megoldja az egész problémát. Mindig a szeretetnek egy addig még el nem ért fokára viszi az embert és ez innéttől kezdve a sajátja lesz.
Az ember tele van békével és örömmel. Világosan látja, hogy azok a szenvedések, amelyeken keresztülment, nevetségesen kicsik ahhoz az ajándékhoz képest, amit kapott. Dicsőség Istennek.
Második lépésben pedig a problémát belsőleg is ténylegesen átadom Istennek. Meghozom azt a döntést, hogy lemondok a saját megoldásomról és az Ő megoldását fogadom el – mégpedig előre, látatlanban és feltételek nélkül.
Amikor a kísértések és a megpróbáltatások során Istenhez fordul, hogy segítse meg, sokféle segítséget tapasztal. Mindenekelőtt kap egy olyan megerősítést, hogy képes lesz az egész dolgot végigcsinálni. Ez azonban még nem a válasz, hanem csak azt biztosítja, hogy az ember eljusson a válaszig. Emellett ugyanis mindig kap olyan gondolatokat és érzéseket is, amelyek a vigasztalására szolgálnak.
Amíg az ember nagyon bele van pörögve a saját félelmeibe és vágyaiba, ezeket általában kevéssé fogja fel. Ezek ugyanis többnyire nagyon messze vannak attól a vágánytól, amelyen éppen robog. Egy idő múlva azonban már a könyökén jönnek ki a saját félelmei és vágyai és valahogy elkezd tudni ezeken kívül másra is figyelni és ekkor már nem csak a megerősítést tudja felfogni, hanem a vigasztaló érzéseket és gondolatokat is.
Az ember tele van békével és örömmel. Világosan látja, hogy azok a szenvedések, amelyeken keresztülment, nevetségesen kicsik ahhoz az ajándékhoz képest, amit kapott. Dicsőség Istennek.
4 megjegyzés:
Igen, ez az az alapot ahol azt erezzuk hogy Isten kitagitotta szivunket (zs119.32 sz Terez utalasa a Tokeletesseg utja konyveben), ahogy Kresztes szent Janos leirja hogyan ismerjuk fel hogy imankaban elore haladunk (kozelebbi kapcsolatba jutunk Istennel, imank sokkal egyszerubb lessz, es amiert imatkozunk sokkal kozelebb van a realis elethez). Mikor a szenvedes nem enyhul de ennek ellenere bekesseg es boldogssag tolti el lelkemet. Bar ez nem egy alando allapot. Es termeszetesen nem jelenti, hogy nem bukhatunk el, nem eshetunk ujjra a regi helyzetunkbe.
Kedves Kata, nagyon szeretem ezt az oldalt.
Bandi
Kedves Bandi,
nagyon szépen köszönöm. És köszönöm szépen a kiegészítéseit is. Valóban, ilyenkor mindig azt érzi az ember, hogy Isten kitágította a szívét. S hasonlóan találónak érzem, a többi megjegyzését is.
Kívánom, hogy ebben az új évben egyre közelebb kerüljön Istenhez és egyre mélyebben tapasztalja meg az Ő szeretetének örömét!
Kata
Ezt én is így éltem meg... Mikor ahelyett, hogy magamban őrlődöm szünet nélkül a problémámon, egyre mélyebbre süppedve bele, Istentől kértem segítséget, egyebek mellett konkrétan azzal segített, hogy a „kezembe adott” egy imafüzetet, a benne levő bűnbánó, vigasztaló imák aztán jótékonyan hatottak rám, és jó irányba vezettek. S mikor hónapokkal később, újabb kegyelmekkel segítve, megtapasztalhattam Isten gyógyító szeretetét és mélységes lelki béke költözött szívembe, a korábbi gyötrelmek után mintha egy válaszvonal került volna, emlékszem, mi volt, de nem kelt már bennem fájdalmat. A lelki ajándék (és fejlődés) mellett pedig, amit „cserébe” kaptam, teljesen eltörpülnek a korábbi kínok.
Köszönöm szépen.
Megjegyzés küldése