2009. június 15., hétfő

Azeri zokni

2007 késő őszén vettük a tabrizi bazárban. Jegyajándéknak készítették. Az ékszerek Mashad melletti nomád törzsektől származnak. A szőnyeget – amely valójában nem szőnyeg, hanem egy szétnyitott tevetarisznya – bakhtiari nomádok szőtték Iszfahán fölött a hegyekben. Nekidőlve szoktam esténként olvasni.


A múlt héten választások voltak Iránban. Sokan kétségbe vonják a hivatalos eredmények valódiságát. Az egész ország tüntet. Mikor ezt írom, sokszázezres tömeg gyűlt össze Teheránban. A hírek szerint a milícia éles lőszer használatra kapott engedélyt. Tegnap Iszfahánban már szíven lőttek egy fiatal fiút.

Teherán lakói napok óta ugyanúgy tömegesen imádkozzák a háztetőkön az „Allahu akbar”-t, „Isten a legnagyobb”, mint az 1979-es forradalom idején. Mi is már napok óta intenzíven imádkozunk értük. Kérünk mindenkit, hogy imádkozzon Iránért.

2 megjegyzés:

elemes írta...

Egy iráni kollégám elégedetlen volt a magyarokkal, hogy nem vagyunk szolidárisak a választási csalás ellen tiltakozókkal.

Aztán amikor a budapesten élő irániak közül egyetlen egyet sem tudott rávenni arra, hogy csatlakozzon hozzá egy szerény helyi tiltakozás erejéig, már másképp értékelt minket, de az országot is.

Hortus Carmeli írta...

Kedves Elemes,

A nyolcvanas évek elején ott voltam azon az összejövetelen – ha jól emlékszem, Konrád György lakásán – ahol a jeles ellenzéki a nyugati békemozgalmakkal példálózva arra buzdította az ott összegyűlteket, jórészt egyetemistákat, hogy követeljék aktívan, hogy a Szovjetunió vonja ki a csapatait Magyarországról. Mi lehetett akkor ennél jogosabb és igazságosabb követelés?

De közben nyilvánvaló volt, hogy ha a Szovjetuniót az egész NATO nem félemlítette meg, akkor néhány tucat – vagy noha az akkor teljesen irreális volt, akár néhány száz – egyetemista aláírogatásától sem fog megfutamodni Magyarországról. Az egyetemisták közül viszont miheztartásképpen legalább néhánynak derékba fogják törni az életét.

Konrád karrierjét viszont nagyszerűen építette ez a beszéd. Ez ugyanis a megfelelő csatornákon keresztül biztos publicitást jelentett a számára Nyugaton, amely őt mint a keleti ellenzék hősét mutatta be. Az így gondosan felépített imázsból számos nyugati meghívás, ösztöndíj, publikáció, vendégprofesszorság származott. Miközben Magyarországon akkoriban háromévente egy hónapot lehetett Nyugaton tartózkodni, előre megkérvényezve, korlátozott valutával, a prominens ellenzékiek gyakorlatilag kétlaki életet éltek.

Az események az elvárhatónak megfelelően alakultak. Konrádnak meglett a publicitása, az megfialta neki a nyugati meghívásokat és a Kelet-Európából egyébként teljesen elérhetetlen összes többi javat. A beugrasztott egyetemisták közül a BM többeknek derékba törte az életét. (Ekkor természetesen sem Konrád, sem a nyugati sajtó nem volt sehol.) Azt csak évek múlva tudtam meg, hogy a nyugati békemozgalomban milyen jelentős szerepe volt a keleti titkosszolgálatoknak. S hogy annak a magyar ellenzéki békemozgalomnak, amelynek egyik első megmozdulásaként Konrádnak ezt a beszédét máig számon tartják, a vezetője és szervezője III/3-as ügynök volt.

Úgy gondolom Irán nem kevésbé bonyolult ország, és a nyugati média nem kevésbé torzítja most az ottani eseményeket, mint akkor az ittenieket. Ezért teljesen egyetértek azokkal, akik nem akarják fölösleges hősködéssel bajba keverni sem magukat, sem otthon maradt szeretteiket. (Egyébként volt is jó néhány iráni diák, aki jún. 19-én tüntetett Pesten a Hősök terén.)

Egyet azonban mindig, minden helyzetben lehet tenni: imádkozni. Egy ilyen súlyos helyzetben különösen fontos, hogy Istenhez forduljunk, Aki biztos senkit nem fog játékszerként használni, becsapni, tönkretenni, hanem mindig mindenki javára van.

Szeretettel:

Kata