2009. október 29., csütörtök

Hidas-Raffai-féle anya-magzat kapcsolat-analízis

Ki ne szeretne boldog és problémátlan várandóságot, könnyű és gyors szülést, kivételesen intelligens és szociábilis gyereket.

A mai anyáknak ez már egyáltalán nem elérhetetlen álom, tudhatjuk meg a bababiznisszel foglalkozó médiából, csak részt kell venniük a Hidas-Raffai-féle anya-magzat kapcsolat-analízisben.

Egy ilyen sokat ígérő módszert érdemes közelebbről is megismerni.

A kapcsolat-analízis Raffai Jenő nagyívű elméletén alapszik. Eszerint a petesejt az anya örökkévalósági reményének a hordozója, ugyanis minden anya azt szeretné, hogy saját méhében, saját sejtjéből, saját maga szülessen újjá. Ezért az méhébe beépülni kívánó magzatot az immunrendszere hatására el akarja pusztítani, hiszen a méh az önreprodukció helye. Merthogy biológiailag lehetséges a halhatatlanság, csak az evolúció a fajt tette halhatatlanná az egyén helyett és minden nő a természetnek ezt a hibáját szeretné korrigálni. A magzat számára az anya hasonlóképpen idegen test, így ő is el akarja pusztítani az anyát. Ámde különféle internalizációs és externalizációs folyamatok eredményeképpen, amelyek a tudattalan celluláris szintű folyamatai, mégse pusztítják el egymást. Ehelyett a magzat csodákat produkál, növekedik, fejlődik, differenciálódik. Az anya viszont erre nem lévén képes, tehetségtelennek, versenyképtelennek, alacsonyabbrendűnek éli meg önmagát.

Jól értette a kedves olvasó, dr. Raffai Jenő szerint a női méh arra lenne való, hogy a nő saját magát szülje újjá az örökkévalóságra, stb. Rendes helyeken a téboly ilyen súlyos fokát mutató elméletekért a szerző hosszú és biztos intézeti ellátásra számíthat. Nálunk ez tartós és biztos megélhetést nyújt.

A kapcsolat-analízis gyakorlata méltó az elméletéhez. Hidas György tanulmánya alapján ezt úgy lehetne összefoglalni, hogy a kapcsolat-analízisnek négy szereplője van: az analitikus, az anya, az anya méhe, és a magzat. Az anya az analitikus segítségével relaxált, alvásközeli állapotba kerül. Itt azt az instrukciót kapja, hogy kérje meg a méhét, engedje be őt. Ha ez megtörtént, akkor itt érintkezésbe lép a magzatával, érzelmeket, gondolatokat cserél vele. Az analitikus arra biztatja az anyát, hogy válogatás nélkül fogadja el a felbukkanó képeket, érzéseket. Ezen a módon az anya és a magzat tudattalan lélektani rendszere érintkezik egymással, és ez hozza létre a módszer által megígért nagyszerű eredményeket.

Hidas György eredetileg pszichoanalitikus, az egész módszert is mint egy pszichoanalitikus módszert mutatja be. A pszichoanalízis tudattalanon szoros értelemben az emlékezetnek azokat a tartalmait érti, amelyek felé aktuálisan nem fordul a tudatos figyelem, azaz a tudattalan nem más mint az ember memóriája.

Ahogy azt mindenki tapasztalja, az egyik ember emlékezete nem tud közvetlenül kapcsolatba lépni a másik ember emlékezetével, azaz nem vagyunk képesek közvetlenül átélni egymás emlékeit. Az anya és a magzat emlékezetének ilyenformán lehetetlen közvetlen kapcsolata tehát semmiféle terápiás eredményt nem eredményezhet.

A Hidas-Raffai féle anya-magzat-analízis úgy mutatja be magát, mintha egy pszichoanalitikus modell lenne, ilyen módon megszerzi azt a bizalmat, amit az elmúlt közel száz év során az empirikusan igazolt pszichoanalitikus személyiségfejlődési elméletek joggal érdemeltek meg. De azonkívül, hogy a pszichoanalízisben is alkalmazott terminológiához hasonló nyelvet használ, semmi köze sincs a tényleges pszichoanalízishez.

Van a tudattalannak egy tágabb értelme is, ilyenkor a tudatalatti szinomímájaként szokták használni. A tudatalatti egyszerre jelenti az embernek azt a működését, amellyel a tudatából kiszorítja, és így önmaga számára is hozzáférhetetlenné teszi azokat a tudattartalmakat, érzéseket, törekvéseket és vágyakat, amelyeket a környezete megtilt.

Erre egyrészt ugyanaz vonatkozik, mint a memóriára, hogy emberileg nem lehetséges közvetlenül átélni egy másik ember érzéseit, vágyait, gondolatait. Másrészt ha kommunikálható lenne is közvetlenül, a kommunikáció nem gyógyító, hanem megbetegítő lenne, hiszen a tudatalatti kizárólag kellemetlen és fájdalmas tartalmakból áll.

Ráadásul a tudatalatti esetében még az emlékezetnél is nyilvánvalóbb, hogy olyan funkciókról és tartalmakról van szó, amelyekkel egy magzat bizonyítottan nem rendelkezik, ezek ugyanis az emberben csak a születés utáni több éves fejlődés eredményeképpen alakulnak ki. A magzatnak egyszerűen nincs tudatalattija.

Nagyon tanulságos azt is megvizsgálni, hogyan kívánják ezt a nyilvánvalóan lehetetlent megvalósítani.

Első lépésként az anya az analitikus segítségével relaxált, alvásközeli állapotba kerül.

A cikkek mélyen hallgatnak arról, hogy mi is pontosan ez az állapot és hogy milyen módon segíti az analitikus ebben a pácienst. Ez nem véletlen, ugyanis a pszichoanalízis és az alvásközeli állapotba kerülés kizárják egymást. A pszichoanalízisben a páciens végig megtatja tudatos állapotát, az alvásközeli állapot létrehozása pedig éppen a tudatos kontroll feladására épül.

Ismét a pszichoanalízis bizalmi tőkéjével való visszaélést látjuk. Nyilván sokkal több ember vállalkozik egy olyan folyamatra, amelyet ő is tud kontrollálni, mint egy olyanra, ahol számára befolyásolhatatlan módokon manipulálhatják. Így elkendőzve azonban, hogy miről is van pontosan szó, az ember elmegy egy biztonságosnak hitt analízisbe, majd hamarosan egy megváltozott tudatállapotban találja magát.

Ráadásul azokat a problémákat, amelyekre Hidas György ezt a módszert javasolja, mind kitűnően lehet kezelni pszichoanalízissel, pszichoanalitikusan orientált és egy sor más, a páciens tudatát nem manipuláló terápiával is.

Az anya-magzat-analízisben az analitikus segítségével létrejött megváltozott tudatállapotban arra szólítják fel az anyát, hogy kezdjen el úgy kommunikálni a méhével majd a magzatával, mint egy másik teljes értékű személlyel és fogadjon el minden felbukkanó képet és érzést. S az anya tényleg találkozik ebben az állapotban egy személlyel, akivel kommunikálni tud.

"Legközelebb már a méhem beengedett, és elfogadta, hogy a babámmal fel szeretném venni a kapcsolatot... Nagyon intenzív volt... Eliza a levegőből érkezett egy ejtőernyőn. Egyébként egész végig sok látomásom volt, képek, hangulatok... nagyon sokat játszottunk, futkostunk, hintáztunk, láttunk tavat, tengert. Ezt mind-mind ő mutatta meg nekem, ő vezetett kézen fogva... Nagyon nagy sebességgel történtek az események, már annyira nagy iramban, hogy végképp elfáradtam... Akkor kértem, hogy most pihenjünk egy kicsit."

"... mivel elég nagy volt a pocakom, többen mondták, lehet, hogy itt két gyerek van, csak az ultrahangkészülék a vizsgálat időpontjában éppen nem érzékeli. Akkor azt mondta Raffai doktor, hogy kérdezzük meg tőle. Föltettem a kérdést, és akkor Flóra elkezdett nevetni. Körbenézett belül, mindenhová, és azt mondta: Nem látod, hogy egyedül vagyok?! Nem is férne el itt más!"

Kérdés csak az, hogy kivel kommunikál ilyenkor az anya. Az a gyerek válaszol-e a feltett konkrét kérdésekre, aki csak évek múlva fog megtanulni beszélni? A magzat küldi-e a képeket és a látomásokat? Erre ember nem képes.

Jobb esetben azt lehet feltenni, hogy az anya a saját fantáziaképeivel beszélget. Rosszabb esetben tényleges szellemi létezőkkel. Ezek valóban tudnak kérdésekre válaszolni, képeket, látomásokat, érzéseket képesek létrehozni az emberben. Isten angyalait azonban nem lehet így meghívogatni és kérdezgetni, ők csak akkor és azzal az üzenettel jönnek, amikor és amivel Isten küldi őket. Így meghívni csak a démonokat lehet.

Ők aztán jönnek is. Régi és jól bevált trükkjük szeretet személyek képében kommunikálni az emberrel. A tudatos kontroll feladása, a minden kép és érzés elfogadására irányuló szuggesszió nagyszerűen megnyitja számukra az embert. Különösen akkor, ha jógával vagy egyéb ezoterikus módszerekkel – amelyeket gyakran ajánlanak az anya-magzat-analízis mellé – is egyengetik kissé az útjukat.

9 megjegyzés:

Náncsi írta...

Néha félelmetes dolog, amit tesznek az anyákkal. Akik pedig ahelyett, hogy bíznának Istenben, a saját anyaságukban, mindenfélét kutatnak keresnek, divatból?, félelemből??

Templom Kata írta...

Hát igen. Azt hiszem, hogy minden érték és hit mára már annyira szétverődött, hogy az embereknek szinte bármi eladható.

Úgy látom, hogy az általános tönkremenetel közepette az elmúlt tizenöt évben pszichológia is kétségbeejtően lezüllött. Már ott tartunk, hogy a pszichológia néven kínált módszerek igen nagy része valójában nem más mint ezoterikus, okkult gyakorlat vagy jelentős mértékben azt is tartalmaz.

Johanna írta...

Nahát most találtam rá erre a kertre, és egy kicsit a varázsa alá kerültem.
Több cikket és bejegyzést is elolvastam, de ehhez szeretnék hozzászólni. Észrevettem, te az "okkultizmus" okán foglalkoztál vele, de nekem van még egy (sokkal materiálisabb) félelmem is ezzel kapcsolatban.

Mégpedig (nekem úgy tűnik) az, hogy a nőt teljesen elidegeníti... a saját méhétől, a teste egy részétől. Egy kicsit utánaolvastam a neten: "ahol először a méhével veheti fel a kapcsolatot, hogy az utat nyisson a "találkozáshoz"", "legközelebb méhem már beengedett" stb....
Mintha egy kívülálló akarata lenne a saját belső testrészének! Ezzel a szervvel mellesleg már évek óta meg _kellene tanulnia_ a nőnek együtt élnie, azért a hangsúlyozás, mert tényleg így látom a saját környezetemben: a legtöbb barátnőm nem tud azzal sem kibékülni, hogy menstruál (pedig nem fiatalok). Lehet, hogy a módszer biztonságot ígér, mégis szerintem ezt a bizonytalanságot tovább növeli a nőben.

Ez arra a rossz kulturális beidegződésre is emlékeztet, amikor a férfiak elnevezik a nemiszervüket (lsd. amerikai sorozatokban még mintát is mutatnak erre a fiatalságnak), e/3-ban beszélnek róla/vele, Ebből már egyenesen következik ugye az, hogy a férfi nem tudja a nemi életét uralni, nem is bűn (csak "természetes" alkati gyengeség) ha megcsalja a feleségét stb...

Persze ezek csak hajnali gondolatok, azért is írtam fel, hogy javíts ki, ha tévednék.

Templom Kata írta...

Kedves Johanna,

tényleg nagyon fontos szempontokra világítasz rá.

Köszönöm szépen.

Kata

Manka :-) írta...

Kedves Kata!

Hátborzongató ez az álanalitikus szörnyűség. És sajnos nem csak ez van a palettán. Mikor várandós voltam, mindig kerültem a kismama újságokat, mert sokkal több volt bennük a veszélyes, ezoterikus és más egyéb tartalom, mint a jó és hasznos.
Azt kifejezetten beteg elképzelésnek tartom, hogy egy nő, egy édesanya, akinek Isten ezt a hivatást adta, bármilyen módon, testével, tudattalanul el akarná pusztítani a gyermekét. Itt most nem arról beszélek, amikor a leendő anyukák bármilyen okból káros szenvedéllyel, abortusszal, felelőtlenséggel, vagy egyébbel veszélyeztetik, vagy el is akarják venni a baba életét. Ilyen esetekben biztosan valami kisiklott. Alapvetően nem lehetséges, hogy Isten ilyen harcot, ilyen gőgöt ültessen a nőbe, akit a férfival együtt saját képmására alkotott.
Fontosnak tartom, hogy készüljünk leendő gyermekünkkel a szeretetkapcsolatra, de azok a módszerek, amiket kínálnak, sajnos sokszor csapdába csalják szerencsétlen hiszékeny anyukákat.
Ez a "modern alternativizmus" teljességgel igyekszik rábeszélni a nőket arra, hogy arra a bizonyos állati szintre visszatérjenek (amiről írtál Aquinói Szent Tamást idézve)...
Ismerek távolról olyan keresztény anyukát, aki aromaterapeuta, nem veti meg, sőt terjeszti a homeopátiát, dulával szült... Számomra ezek mind kérdéseket vetnek fel. Miért ilyen érzéketlenek az emberek a Fickó mesterkedéseivel szemben?

Zsófia :-)

Templom Kata írta...

Felicitasz írta:

Az azért elég merész, hogy "a magzatnak nincs tudatalattija". Ha Jungot komolyan vesszük, a magzatot pedig embernek, akkor mindnkinek van tudatalattija, a "kollektívnek" például mindenki részese, ahogy az agya megformálódik. A magzatnak van emlékezete (már a születésünkkor felismerjük az anyanyelvünket, mert odabent hallottuk, és EMLÉKSZÜNK rá; egyszer már ismert ingerhez 30 hetes magzatok is gyorsabban habituálódnak, mint az ingert még nem ismerő magzatok).

Lehet ellenezni a Raffai-Hidas módszert, de EZEN az alapon biztosan nem lehet ellenezni, mert az érvelésben olyasmiket mondasz a magzatról, ami nem igaz.

Kedves Felicitasz!

A tudatalatti fogalmát Freud vezette be és azokat a tudattartalamakat értette rajta, amelyeket az ember az elhárító mechanizmusok segítségével tudattalanná tesz, mivel kellemetlenek a számára. A kellemetlenség fő forrása általában az, hogy az adott érzés nem felel meg a környezet elvárásainak. Ahhoz, hogy valaki ezt megcsinálja, minimumszinten fel kell fognia önmagát mint létezőt, környezetét, mint tőle különböző létezőt, azt, hogy másoknak elvárásaik vannak, és hogy azoknak ő nem felel meg. A magzatnak egyszerűen nincsenek meg azok a pszichés funckiói - ezek jóval később, az első életévek során alakulnak ki -, amelyek ezeket a műveleteket lehetővé teszik.

Sem Jung, sem a követői soha nem bizonyították a kolletktív tudattalan létét, hanem axiómaként feltételezték. Jung egyszerűen pszichologizálta Hegel elméletét az önmagát az emberiségen keresztül megvalósító abszolút szellemről. Ez az elmélet akkortájt nagy népszerűségnek örvendett, és ez legitimálta a pszichológiai elméletet is. Meg kell jegyezni azonban, hogy sem Hegel, sem senki azóta nem bizonyította, hogy létezik ez az abszolút szellem.

Egy 30 hetes magzat habituálódása nem ugyanaz, mint a kifejlett emlékezet, hanem legjobb esetben is csak valami nagyon töredékes működés. Hogy a magzat jó esetben mutat valami nagyon töredékes működést, nem bizonyítja azt, hogy az egész komplex működéssel rendelkezik. Ezenkívül a tudatalatti létrejöttéhez nemcsak emlékezetre, hanem - mint fentebb szó volt már róla - egy sor egyéb komplex funkció működésére is szükség van, amelyek a fejlődéspszichológia egyértelmű tanusága szerint ekkor még nem léteznek. Tehát ha még ha lenne is emlékezete a magzatnak, az nem bizonyítja a tudatalatti létét. És ha lenne is tudatalattija, akkor azt még külön bizonyítani kell, hogy ez nem egyéni, mint a pszichoanalitikusok állítják, hanem létezik kollektív tudattalan is - ezt pedig az elmúlt több mint száz évben még senkinek sem sikerült.

Mindazonáltal, ha valaki nem kíván a pszichológiai vizsgálatok módszereinek a részleteiben elmerülni, akkor is végig tudja gondolni, hogy egy elmélet összeegyeztethető-e a keresztény hittel. Egy olyan elmélet pedig, ami az embert nem tekinti másnak, mint az abszolút szellem önmegvalósítási folyamata egy mozzanatának, nyilvánvalóan nem egyeztethető össze vele. De szerintem egyébként még kereszténynek sem kell lenni ahhoz, hogy ezt a felfogást valaki az emberhez méltatlannak találja.

Kata

Manka :-) írta...

Szeretném régi megjegyzésemet kiigazítani, miután egy kedves dúla ismerősöm (bizony, kiderült, hogy van nekem olyan... :-) ) felvilágosított a dúlaság mibenlétéről. Addig nincs vele semmi baj, amíg nem kapcsolódnak hozzá alternatív gyógymódok ill. okkult praktikák.
Sajnos egy kalap alá vettem ezt a többi alternatív dologgal, és ennek ismételten a dúlaságot cikkében bemutató újságnak nagy szerepe volt...

Templom Kata írta...

Kedves Zsófi,

én sajnos nem tudok ilyen optimista lenni ebben a kérdésben. Én dúlát még ezek nélkül nem láttam.

Természetesen ez nincs mindig felvállalva. Néhány éve Geréb Ágnesék iránt érdeklődve pont a dúlájával beszéltem. Elmondtam neki, hogy engem érdekelne az otthon szülés, de hívő katolikusként mindenféle ezoterikus dologtól távol akarom magam tartani. "Abban amit ők csinálnak, semmi ezoterikus nincs." Nagyszerű, hát akkor hogyan is megy pontosan a felkészítés? Erre elmondott néhány kimondottan kemény ezós technikát, úgy beállítva, mintha azok pszichológiai módszerek lennének.

Geréb Ágnesék nem csak a szülésre való felkészítésben használnak ezós módszereket, hanem az általuk műküdtetett születésház egyben ezoterikus centrumként is üzemel.

Több ismerősöm is szült otthon velük, mindegyik mutatta utána azokat a tüneteket, amelyek negatív szellemi hatásra utalnak.

A környezetemben lévő emberek szintén hasonló tapasztalatokról panaszkodnak nekem.

Nem tudom, hogy van-e olyan, hogy a dúlaság és az ezózás nem jár együtt, de mindenképpen elég gyakori az együttjárás ahhoz, hogy az ember a jóindulat kötelező fenntartsa mellett is nagyon óvatos legyen.

Kata

Templom Kata írta...

Kedves Zsófi,

megkaptam a kommentedet és megnéztem a dúla ismerősöd lapját. Annyira tipikusan ezósnak találom azt a kommunikációs stratégiát, amit ott láttam, hogy ha lesz egy kis időm - talán a hónap végén - feltétlenül végig fogom elemezni.

Elnézésedet kérem, hogy a kommentedet az ott található cím miatt nem közlöm.

Szeretettel:
Kata