2015. október 31., szombat

A két farkas

Nemrég kaptam, köszönöm, én is továbbadom:

Egy este az öreg cherokee indián arról a két farkasról mesélt az unokájának, amelyek minden emberben harcolnak egymással.
    Ezt mondta:
    "Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.
    Egyik farkas a rossz:
    Az irigység, a féltékenység, a gondok, a fájdalom, a mohóság, az arrogancia, a kapzsiság, az erőszak, az előítéletek, az önsajnálat, a bűntudat, a harag, a pesszimizmus, a kisebbrendűségi érzés, a hazugság, a hamis büszkeség, a felsőbbrendűségi érzés, az álszentség, a gonoszság és a nagyképűség.
    A másik farkas a jó:
    Az öröm, a boldogság, a béke, a szeretet, a remény, az optimizmus, a vidámság, a nyugalom, az alázat, a kedvesség, a jóindulat, a rokonszenv, a nagylelkűség, az igazság, az egyenesség, az együttérzés és a hit."
    Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte a nagyapját:
    "És melyik farkas győz?"
    Az öreg indián mosolyogva válaszolt:
    "Az, amelyiket eteted."

Az etetés nem néhány rendkívüli nagy gesztus, hanem egy teljesen hétköznapi dolog, amit az ember nap mint nap  csinál. Úgy formáljuk magunkat jóvá vagy rosszá, ahogy a nap mint nap a több tucat döntési helyzetben a jót vagy a rosszat választjuk. S ezeken keresztül egy teljesen átlagosnak látszó életben rosszabbá lehet válni, mint egy útonálló. És szentté is lehet válni.


2 megjegyzés:

Anna írta...

Szia Kata! Bájos példázat!
A gond csak az, hogy melyik a jó és melyik a rossz? Néha évekig "eteted" a rosszat, mert azt véled jónak... (A báránybőrbe bújt farkas példázata jut eszembe róla). Aztán, amikor rájössz a tévedésedre, szörnyen nehéz korrigálni, ha épp nem sikerült átesni a ló másik oldalára... :)
Szóval nem egyszerű!!!!

(nyugodtan kimoderálhatod, nem azért írtam, csak neked akartam szólni, hogy kicsit szimpla a történet így, vagyis hogy használhatatlan) De azért elgondolkodtatóan szép, talán inkább irodalmi műnek gondolnám...

Hortus Carmeli írta...

Szia Ani,

igazán örülök, hogy írtál. Szerintem ez egy nagyon jól használható történet, ugyanis egészen pontosan elmondja a kegyelemtannak azt az egyik legfontosabb tanítását, hogy a döntéseinkkel alakítjuk magunkat. Itt egyértelműen az akaratunk irányáról van szó. A báránybőrbe bújt farkas bárányokat akar ölni. Természetesen a ismereteink hiánya vagy a személyes sérüléseink miatt megtörténhet, hogy a jóra irányuló akaratunk ellenére valami rosszat teszünk. Ebből magunknak is és másoknak is egy csomó kára származhat. De ez mégsem alakít minket, a személyünket rosszá, mert nem az akaratunk irányult a rosszra, hanem a különféle korlátaink miatt tettünk rosszat. Ezzel szemben ha valaki valami jót tesz, mondjuk adakozik vagy más módon segít másokat, de eközben az akarata arra rosszra irányul például, hogy magát előtérbe tolja vagy másokat lenyomjon, akkor cselekedetei tényleges pozitiv eredményei ellenére, ezzel negatív irányba alakította magát. Tele vagyok a terápiákban olyan szentség hírében elő/élt szülőkkel, akik valójában szörnyetegek, mindenkit tönkretettek/tesznek maguk körül. És olyan páciensekkel is, akiket a környezetük rossznak tart és közben fantasztikusan jó emberek.

:) Kata