félig teli

Van ugye ez a népi bölcsesség, hogy a poharat úgy is lehet látni, hogy félig üres és úgy is, hogy félig teli. És ezt többnyire azzal szokás folytatni, hogy mennyivel okosabb úgy látni a poharat, hogy félig teli van. A dolgon (sőt, általában a dolgokon) úgysem változtathatunk, lássuk tehát pozitívan, úgy sokkal jobb lesz az élet. 

Kétségtelen, hogy jobb az élethez pozitívan hozzáállni, mint destruktívan. Ez esetben azonban a pozitív hozzáállás többnyire azt szokta jelenteni, hogy a félig teli poharat úgy kezdjük el kezelni, mintha teli lenne. 

 

 

Mintha lehetne a helyzet rosszabb is jó lenne, mintha a lehetne rosszabb is az egészségem jó egészség lenne, mintha a lehetne rosszabb is  a munkám jó munka lenne,  mintha a lehetne rosszabb is házasságom jó házasság lenne, mintha a lehetne az élet rosszabb is jó élet lenne. 

 

És ha jó a helyzet, jó az egészségem, jó a munkám, jó az házasságom, jó az életem, akkor minden rendben és nem kell semmit csinálnom.

 

És akkor így marad minden, amíg meg nem halok - úgy, hogy soha nem éltem igazán.

a játék

 A végállomáson egy cigány férfi és egy cigány asszony állt mellettem három gyerekkel. Huszonöt-harminc évesek lehettek. A vékony, kicsi férfinak olyan feszültek voltak a vonásai, és rövidnadrágban is olyan kínosan rendezett volt, mint egy maffiózó egy olasz neorealista filmben. Az asszony kicsit lompos, már hízásnak indult, mégis kislányos. Feszengtek. Megérkezett a busz. A férfi átadta a kisfiúkat az asszonynak és visszaindult. A fiúk a nyilvánvalóan erre az alkalomra kapott kis játékaikat szorongatták. Az asszony még a férfi jelenlétébe kapaszkodva megfenyegette őket, hogy ha nem lesznek jók, elveszi tőlük a játékukat. A fiúk kicsit összehúzták magukat. – Meddig kell jónak lenni? – kérdezte az egyik. – Sokáig! – vágta rá az asszony. A kisfiú várakozóan nézett rá, hogy pontosan meddig is. Az asszony egy pillanatra belegondolt. Egész életedben.

szexelni vagy szeretkezni

Újra és újra találkozom azzal a meggyőződéssel, miszerint a férfiak (szemben a nőkkel, akiknek genetikailag nem igazán fontos a szexualitás) úgy vannak megkonstruálva, hogy biológiailag szükségük van a szexelésre. A szexelésre és nem a szeretkezésre.

Mindkettő a szexualitáshoz kötődik, de mások a céljaik és technikailag is mást csinálnak az emberek egyik illetve a másik esetben. 

szexelés = használlak, urallak

Nincs párbeszéd, spontaneitás, játékosság, nincs megnyílás, nincs kötődés. Az örömhöz nem kell a másik öröme, csak az egyik kielégülése a fontos. Az egyik kiszolgálja a másikat, nem számít, ez mennyibe kerül ez neki és hogyan érez közben. Az öröm forrása a másik uralása, gyakran a bántásig, megalázásig. 

 

szeretkezés = jó, hogy vagy; örülök neked, elfogadlak

Párbeszéd, spontaneitás, játékosság, megnyílás, kötődés.  A saját öröm nem képzelhető el a másik öröme nélkül, mind a két fél egyformán fontos. Az öröm forrása az odaadás és elfogadás.

 

Nos, senki nincs úgy megkonstruálva, hogy biológiailag predesztinálva van mások használatára és uralására. Ez egy választás, méghozzá életünk alapvető választása, hogy a szeretet irányába akarunk-e menni vagy a szeretetlenség irányába és másokat használni, uralni akarunk. 

Első esetben a szexualitásunkat szeretkezés formájában törekszünk megélni, második esetben szexelünk. Akár férfiak, akár nők vagyunk.

ajánlások

"Széles spektrum, pragmatikus tanácsok

Kata kontextusba, mind pszichológiai és szociológiaiba helyezi a problémákat és több perspektíva megvilágításával segít a megoldások kidolgozásában. Lényegretörően és hatékonyan kezeli a helyzeteket; megfogható, alkalmazható tanácsokkal. Nagyon jó vele dolgozni. Külföldi tapasztalata és tapasztalata külföldön élő magyarokkal aranyat ér. Minden szempontból csak ajánlani tudom." (Gábor)

 

"Önismeret, szorongás feloldása, profizmus és szeretettel  Nagyon hálás vagyok, Katának és szívből ajánlom őt mindenkinek. Reális szemléletmóddal, széles látókörrel és sok sok élet- és szakmai tapasztattal segített önismereten keresztül a szorongásom feloldásában ill. életmód és párkapcsolati problémák megoldásában. Segített régi traumák feloldásában és letenni régi terheket, ezenfelül az önértékelésemet reálisan megközelíteni. Segítségével sokkal felszabadultabb, magabiztosabb és összességében egy sokkal boldogabb ember lettem." (Júlia)

 

"Működött

Hogy a sors, a véletlen vagy végzet volt, nem tudom, de nagyon sokat segített. Habár a terápia nem éppen az, amit ember szívesen választ, elvégre ha minden szuper lenne akkor szükség sem lenne rá, Kata sokrétű szaktudása és embersége mindenképp hatalmas szerepet játszott a folyamatban. Ha azt gondolod talán terápiára lenne szükséged, csak bátorítalak. Próbáld ki és majd kiderül."(Gyuri)

"Terápia Templom Katával

Életemnek egy nagyon nehéz szakaszában fordultam Katához segítségért. Akkoriban a szüleimmel való kapcsolatom az elviselhetetlenségig konfliktusossá vált; okozva álmatlan éjszakákat és patthelyzetet életem egyre több területen. Valahogy meg kellett oldanom a helyzetet, de nem tudtam, mit tegyek. Bármilyen kicsire húztam az érintkezési felületet velük, megtaláltak a módját, hogy óriási feszültséget generáljanak. Kata végighallgatott (ez újdonság volt, a körülöttem levő emberek rövidre zártak ‘mert végülis ők a szüleim’), aztán feltett kérdéseket melyek új megvilágításba helyeztek eseményeket. Végül segített meghozni olyan döntéseket, amit egy figyelmes és valóban objektív kívülálló nélkül valószínűleg nem lettem volna képes. Mindennek már 15 éve. A döntések helyesnek bizonyultak, az életem összehasonlíthatatlanul kiegyensúlyozottabban vált azóta. Katának nagyon hálás vagyok ezért." (Kinga)

 

"Kiváló szakember

Sajnos pár évvel ezelőtt komoly problémáim voltak, pánikrohamok és minden ami azzal jár. Katának köszönhetem, hogy kihúzott a gödörből és gyógyszerek nélkül sikerült  legyőzni ezt az egészet. Folyamatos munkával, 1 évig tartó terápiával, Kata segítségével sikerült rájönni mi okozza a problémáimat és hétről hétre kezdtem jobban lenni, majd egyszercsak teljesen elmúltak. Megtanított rá, hogy kezeljek különböző helyzeteket, számos trükköt a mai napig alkalmazok. Katát csak ajánlani tudom, igazi szakember, rengeteg tapasztalattal, aki tudja mit csinál." (Zsófi)

 

"A terápia az életemet mentette meg

Kata személyében egy kompetens, alapos, rendkívül hatékonyan dolgozó terapeutát ismertem meg, amiért végtelenül hálás vagyok. Pszichológusként és szociológusként segített feltárni, feldolgozni a múltamat és megérteni a jelent. A terápián empatikusan, tapintatosan, a színtiszta szakmai ismereteken alapuló határozottsággal kísért végig, mindenféle ezoterikus irányzattól mentesen. Ez utóbbiért külön hálával tartozom. A Katával végzett terápia óta a pszichológiára mint tudományra, csodálattal tekintek. Soha nem gondoltam, hogy ilyen jelentős és minőségi változást lehet elérni egy pszichoterápia során. Kata sématerápiája az életemet mentette meg és nagyon sok szenvedéstől megkímélt. Katát a legjobb szívvel ajánlom azoknak a gyógyulni vágyó embereknek, akik mernek szembenézni a valósággal és nyitottak az igazságra." (Zsófia)

"Terápia Katával

Azért írom ezt le ide, mert fontosnak tartom az együtt töltött időt Katával. Egy nagyon nagyon mély helyen voltam, amikor egy ismerősöm Katat javasolta hogy beszélgessek vele. Természetesen szkeptikus voltam, nem gondoltam hogy egy videó beszélgetés majd felold bennem barmit, amivel anno küzdöttem. Én Londonban élek és azt gondoltam hogy ez így nem fog menni, teljesen badarság. Megmondom őszintén, hogy az elején nem hittem ebben az egész folyamatban. És aztán megtörtént az első találkozás.. És Katának az első pár kérdése is a szívembe hasÍtott, pedig még el sem kezdtünk igazan beszélgetni.. Az az őszinte melegség, ahogy hozzám fordult akkor, amikor teljesen egyedül voltam, páratlan. És általa, most, ma, egy olyan emberré váltam, aki képes felismerni a múltat, képes tovább lépni, eszközöket adott a feldolgozáshoz, eszközöket kaptam a mindennapi szorongásaimra és ezert örökké hálás vagyok neki!" (Dalma) 

 

"Házasság, szorongás, kapcsolati nehézségek, határok - hívő támogatás

Nagy szeretettel ajánlom Katát azoknak, akik kiutat keresnek a nehézségeikből. Nekem és a házasságomnak, férjemnek a kapcsolatunk megmentését jelentette az ő segítő beszélgetése. Nagyon bátran és nagy szeretettel fordult hozzánk és állt mellénk. Az empátiája átsegített mindkettőnket azon a gáton, ami ilyen helyzetben felmerülhet, emellett számunkra nagyon sokat jelentett elkötelezett keresztény hite és az az imaháttér, ami végig érezhető volt a terápia folyamán. Meggyőződésem, hogy ez kulcsfontosságú volt ahhoz, hogy együtt tudjunk továbbhaladni a közös utunkon. Köszönöm Kata!" (Andi) 

 

 "Ha komolyan gondolod a változtatást... 

Katát legalább 15 éve ismerem, akkor kértünk először segítséget tőle. Nagyon nagy tudású, nagyon tájékozott, éleslátású embernek ismertem meg. Meglátásai mindig relevánsak voltak. Tudása, tisztánlátása, hite biztonságot adott nekem. Számomra mérhetetlenül fontos, hogy hívő ember, aki úgy tudott kísérni, hogy kapcsolódni tudjak mindvégig Istenhez. Az első terápiám is hatalmas előrelépés volt, de később is bármikor kerestem, azonnal elérhető volt. Sőt, amikor anyagilag nehezebb időszakon mentem keresztül, szeretetből segített! Hálás vagyok Istennek, hogy rátaláltam anno, és neki is, mert az útmutatásával megmentette a házasságunkat, segített felismerni, hogy hol kell változtatnom, és mindig nagyon figyelt rám, támogatott, erősített! Nagyon nagy szeretettel ajánlom őt!" (Noémi) 

 

"Kiváló terapeuta 

Kata nem csak egy jó szakember, de humanista megközelítésének köszönhetően valódi emberi kapcsolatot teremt, mely önmagában gyógyító erejű. Több pszichológust megjárva, üdítő élményként hatott rám, hogy hajlandó és tud is véleményt formálni, melyet élettapasztalata és tájékozottsága még értékesebbé tesz. Bátran ajánlom, mind krízis helyzetek esetén, mind hosszú távú terápiára." (Krisztina)

"Gyógyulás a szeretet erejével
Templom Kata online terápián segített feldolgoznom régi traumákat melyek megbénítottak és nem tudtam megfelelően működtetni a kapcsolataimat. Közösen a megoldáson, melyben szükség volt Kata kitartására, elhivatottságára és profizmusára. Azóta is a tőle kapott iránymutatások alapján tudok eligazodni a kapcsolatok bonyolult hálójában és beazonosítani a saját érzéseimet és mások motivációit. Módszertana egyedülálló és rendkívül hatékony. Őszintén ajánlom mindazoknak akik egy átgondolt szeretetteli és hatékony terápiát keresnek, és olyan pszichológust aki felkutatja a probléma valós okát és valós megoldásokra vezet rá." (Dorottya) 

"Hálás köszönet

Templom Katához több évig jártam depresszió, szorongás, alacsony önbecsülési problémák miatt, amik nagyon megnehezítették az életemet .  A pszichológiai beszélgetések alatt sok nehézség a felszínre került, amin nekem dolgozni kellett. Mindez segített abban, hogy megoldásokat találjak. Mindenkinek ajánlom őt." (Monika)

Sursum corda

1977 egy tavaszi délelőttjén az akkortájt Kaffka – némileg előtte és utána Szent – Margit gimnáziumban a KISZ-összekötő tanár körbejárta az osztályokat. Délután a Fáklya Nemzetiségi Együttes tagjai jönnek néptáncot tanítani az iskolába, arra toborzott résztvevőket.

Az együttes az akkortájt már népszerű magyar táncházak mintájára olyan táncházat akart indítani, ahol szerb, horvát, bolgár, görög és makedón táncokat tanítanak. Ezt előkészítendő, körbejárták a budapesti gimnáziumokat.

Hozzánk az együttes vezetőjének, Kricskovics Antalnak a felesége jött. Egészen rendkívüli szépség volt. Ezt valóban kivételes adottságain kívül fenséges testtartásának köszönhette.

Körbeállított minket és rögtön el is kezdte. A hasunkat behúzzuk, a mellett kiemeljük, a vállunkat lefeszítjük. A hátunk feszes, de a csípő és a végtagok könnyedén és rugalmasan mozognak.

Ha az ember mindezt megteszi, azonnal, automatikusan teli tüdőből kezd el lélegezni. Ez akkortájt nem volt szokás. A magyar társadalom többsége megalkudott a rendszerrel. Az emberek pillanatnyi túlélésre, kis hasznokra, engedélyezett örömöcskékre törekedtek. Görnyedten jártak, kapkodva, felszínesen lélegeztek.

Miután tisztáztuk a szükséges testtartást, megtanította nekünk a „Makedonszko devojcse” kezdetű dalt, majd áttért a lépésekre. Nemcsak a tartás volt fenséges, hanem a dallam és a lépések is.

Most hogy ezt írom, sorra veszem magamban, milyen zenéket lehetett akkoriban hallgatni. Szinte kizárólag olyanokat, amelyek egy görcsösen fegyelmezett, korlátolt, érzelgős és testies kispolgári ízlésnek feleltek meg. Amelyek ha érintettek is valami nagyságot, csak azért tették, hogy erre az alantasságra rángassák le. „Isten véled édes Piroskám, van még rajtad kívül csinos lány.” Kettőt jobbra, kettőt balra, a megalkuvás, a pillanatnyi túlélés, a kis hasznok, az engedélyezett örömöcskék zenei indoktrinációit.

Én akkor semmit sem tudtam arról, hogy a balkáni és a görög zene milyen kifinomult, bonyolult ritmusképleteket használ, sem arról, hogy most az ókori görögök óta megőrzött hagyománnyal találkozom. Nem volt élő zenekar, még magnó se, csak tíz-tizenöt véletlenszerűen összeverődött kamaszlány énekelte, hogy „Makedonszko devojcse” – és felemelkedett a szívem.

S a tánc... Tíz évvel később egy meleg nyári vasárnapon a már kizárólag cigányok által lakott ormánsági faluba megérkezett a vándortamburás. Néhány forintért kólót játszott. Rögtön nagy csapat vette körül, és mindenki vágyakozva nézte. A főnöknek számító férfi kijött a putrija elé, mögötte két felesége. Egyikük sem lehett több harminc évesnél, de már öregasszonyok voltak, meggyötörtek, görnyedtek, csontsoványak. A férfi teátrális gesztussal odaadta a forintokat. Az egyik asszony az egyik oldalára állt, a másik a másikra. Megszólalt a tambura. Feszes háttal, de laza csípővel könnyedén és rugalmasan elkezdték a kólót. Valami különös méltóság jellemezte a táncukat – nyomorúságaikat nem megszüntette, hanem magába foglalta. 

Azon a tavaszi délutánon 1977-ben még  nem tudtam semmit Istenről. De ahogy kihúztam magam és összekapaszkodtam a többiekkel, fölemelkedett a szívem. Megérintett az a különös méltóság, amit semmilyen nyomorúság meg nem szüntet.

A foglalkozás végén Kricskovics felesége kihirdette, hogy az első táncház vasárnap lesz a FMH-ban. Természetesen elmentem.

A következő két évben vasárnaptól vasárnapig éltem. Úgy jártam a Kricskovics táncházába, mint hívő ember a misére. Ezek a táncok a testemen keresztül tették megélhetővé számomra – akkor ateista számára – a szentet.

Sajnos, a makedon lányról csupa édespiroskás feldolgozást találok, igy  álljon itt egy akkori kedvenc dalom – az „Ilju haramia”,  a régi Kolinda együttestől.

Most, hogy újra hallgatom, ez a dal majdnem ötven év után is megkérdezi, hogy eléggé felemelt szívvel élek-e.

 

elmevakitás - technikák arra, hogyan ne lássuk a rosszat

 

Ha egy gyereknek olyan rosszakat kéne látni a hozzá közel álló személyek gondolkodásában, érzéseiben, amelyek elviselhetetlenek a számára (pl: anyám gyűlöli az apámat és engem) akkor nem egyszerűen nem tanulja meg kitalálni mások érzéseit-gondolatait (mentalizáció), hanem azt tanulja meg, hogy ezt ne tegye (elmevakság).

Ennek egyik fontos technikája, amikor a sztorizás helyettesiti az értelmezést.

Úgy értünk meg másokat, hogy a megnézzük a viselkedésüket és utána végiggondoljuk, hogy mi lehet az a belső rendszer, amiben ez egy értelmes, célszerű viselkedés. A legfontosabb kérdés, hogy mire törekszik, milyen céljai, motivációi vannak az adott embernek, és ezek elérése érdekében milyen eszközöket használ. Minél pontosabb hipotézisünk van erről a belső rendszerről, annál pontosabban meg tudjuk becsülni, hogy egy adott ember egy adott helyzetben mit fog cselekedni.

Amikor valaki sztorizással helyettesiti az értelmezést, azért, hogy ne kelljen látni a másik belső világát, ezt a lépést nem teszi meg. Elmondja a történetet és soha nem gondol bele, hogy milyen belső rendszerből következhet ez a viselkedés, hanem ehelyett újra és újra elmondja, hogy mi történt. Amikor rákérdezünk, hogy mégis mi lehet az adott viselkedés mögött, vagy teljesen általános válaszokat kapunk, amik nem visznek közelebb az adott viselkedés megértéséhez (ezek alapján nem fogjuk tudni jobban megbecsülni legközelebb, hogy mit fog a másik csinálni) vagy újra a történetet mondják el nekünk. Ilyen módon ezek a történetek darabonként rögzülnek és soha nem állnak össze egy egységes képpé a másik emberről.

Ennek kétségtelenül megvan az a haszna, hogy az ember megmenekül attól, hogy látnia kelljen a sok rosszat másokban. Az az ára azonban ennek a hamis biztonságérzetnek, hogy az ember nem látván a rosszakat, ki lesz ezeknek szolgáltatva. 

Az elkerülés ez esetben is destruktiv coping.  A jó megoldás, mint mindig, most is a felnőtt működésmód: beleállunk, szembenézünk a problémával és megpróbáljuk konstruktivan megoldani. Amire gyerekként képtelenek voltunk, azt felnőttként már meg tudjuk tenni.