Segített abban, hogy kicsit hátrébb lépjek

Néhány évvel ezelőtt a testem olyan tüneteket produkált, amelyekről aztán kiderült, hogy lelki eredetűek. A korábbi évek túlfeszített tempója, az át nem gondolt, lelkileg szellemileg kellően fel nem dolgozott történések, az érzelmek elnyomása, azok tudomásul nem vétele meghozták az eredményüket. A háziorvos tanácsára kezdtem pszichológust keresni. Ő bár felírt nyugtatót, hogy legalább aludni tudjak, javasolta, hogy kérjem mindenképp szakember segítségét. Magam is időszerűnek gondoltam ezt a lépést, tekintve, hogy magam életével kapcsolatban olyan érzésem volt, mintha egy kátyúkkal teli úton haladnék, gödör itt, lyuk ott… 

Úgy éreztem az egyik ilyen „lyuk” a hitem körül tátongott, de a magánéletem sem volt rendben, a munkámban sem találtam értelmet. Azt tudtam, hogy olyan szakembert szeretnék akivel lehet a hitről és vallásról is értekezni. Pontosan nem emlékszem már, hogy találtam Kata honlapjára, azt hiszem, Pál Feri előadásáról készült írása vezetett a blogra. Megörültem, hogy az írás szerzője pszichológus, és ráadásul hívő! Tárcsáztam hát, és megbeszéltük a találkozás időpontját…. 

Az első pár alkalommal Kata az általam vitt családi fényképeket alaposan szemügyre vette. Nekem nagyon tetszett, hogy a mesélésen túl az arcokra is kíváncsi….honnan jövök, kik a szülők, rokonok, felmenők, barátok. Kata segített abban, hogy kicsit hátrébb lépjek, és innen nézzek rá a saját életemre, figyeljek a belső hangokra, vegyem figyelembe az érzéseimet, szelektáljak, hogy melyek a jó, melyek a kevésbé helyes indíttatások. Az egyik legfontosabb eredménye a segítő beszélgetéseknek, hogy „tágultak a keretek”, sikerült elengedni bizonyos korlátokat, amelyek korábban gátoltak, és a származási családom viselkedéséből is adódtak. 

A hittel, a vallással vagy inkább a „hívő léttel” kapcsolatban pedig Kata igen lényeglátóan, világosan, megalkuvásokat nem tűrő módon fogalmaz, ami számomra megnyugtató de ugyanakkor bizalmat is jelentő. Amit Nála akkor ott elkezdtem, csak valaminek az eleje volt…most is vannak kátyúk, gödrök, lyukak az úton….csak most már foltozom őket, kerülgetem amelyiket lehet, vagy pedig próbálok kikapaszkodni abból, amelyiket nem lehet sem átlépni sem kerülni. Hálás köszönet a segítségért és a segítésért!:))

Miért teszi ezt a párom? - Mark Gungor előadásai

Többek között az a jó a pszichológusságban, hogy az embernek sokszor nagyon jó anyagokat, könyveket, cikkeket ajánlanak azok, akikkel beszélget. Szeretném most én is továbbajánlani a legújabbat, Mark Gungor amerikai házassági tanácsadó zseniális (nagyon okos és az ember megszakad a nevetéstől) előadásait a férfi-női kapcsolatról, házasságról. Mindegyik videó magyar nyelvű szöveggel vagy szinkronnal rendelkezik - köszönet érte.

A férfi agy és a női agy

Hogyan maradjunk házasok

Hogyan vegyed rá a férjed, hogy azt tegye, amit kérsz

Miért teszi ezt a párom

Első számúkulcs a hihetetlen szexhez ..

Első számú kulcs a hihetetlen szexhez 2.

Akarom ... nem akarom ... mégis

"Akarom szeretni a feleségemet ... de hát nem megy." "Nem akarok haragudni ... de hát mégis haragszom."

Hát igen. Elméletileg akarom szeretni a feleségemet, de gyakorlatilag semmit nem akarok abból, amit azért kéne tennem, hogy tényleg szeressem őt. Viszont egy csomó olyan dolgot akarok, ami összeegyeztethetetlen az iránta való szeretettel. A haragot magát nem akarom, de  ragaszkodom azokhoz a dolgokhoz, amelyek a haragot okozzák. 

Nem kell, hogy a szeretetlenséget vagy a haragot közvetlenül akarjam. Ha olyan dolgokba egyezek bele, ha olyan dolgokat akarok, amelyek következménye a szeretetlenség vagy a harag, akkor szükségszerűen szeretetlenséget és haragot fogok érezni.

Ha az ember tényleg meg akar szabadulni a szeretetlenségétől, haragjától (vagy bármilyen negatív érzésétől), akkor meg kell keresni, hogy minek a következménye, s az okot kell megszüntetni. Akkor azt a az akarást, vágyódást, ellenkezést, ragaszkodást és a többit kell megváltoztatnom, amelyek következtében szeretetlen vagyok vagy haragszom.

Ez sokszor nagyon komoly erőfeszítést igényel. De ha valaki ezt nem teszi meg, akkor annak a szövegnek, hogy "akarom a jót, de...", "nem akarom a rosszat, de...", nincs más olvasata, minthogy "nem akarok felelősséget vállalni magamért".

Isten jelenlétének gyakorlata

"Nem azt kérem, hogy gondolkodjatok Rajta, sem hogy sok gondolatotok legyen, vagy nagy és fennkölt megfontolásokra késztessétek értelmeteket. Nem kérek többet, csak hogy tekintsetek Rá . Hiszen ki akadályoz meg abban, hogy lelki szemeiteket Rá emeljétek – még ha csak időről időre is, ha nem vagytok képesek többre? Ha egyszer képesek vagytok igen csúnya és visszataszító dolgokra gondolni, miért nem tudtok rágondolni a legszebbre, amit csak el lehet képzelni? Ha nem tetszene, engedélyezem, hogy többet ne gondoljatok Rá. Hiszen Jegyesetek soha nem fordítja el szemét rólatok, és ezer rút és utálatos dolgot viselt el, amit Ellene elkövettetek, de még ez sem volt elég Neki, hogy ne nézzen többé rátok. És nektek soknak tűnik, hogy lelki szemeiteket a külső dolgokról elfordítva néha Rá pillantsatok? Nézzétek, hogy nem vár semmi másra – ahogy a menyasszonynak mondja –, csak hogy rátekintsetek; s amint kívánjátok, mindjárt megtaláljátok Őt. Annyira nagyra becsüli, hogy újra meg újra Reá nézzetek, hogy minden erőfeszítést megtesz érte."

(Avilai Szent Teréz: A tökéletesség útja. 42. fejezet, 3. bekezdés)

Teréz itt és a következő bekezdésekben1 Isten jelenlétének a gyakorlatát írja le, amely nem csak a szerzetesek számára ajánlott, hanem minden komolyabban vett keresztény életnek is az egyik alapja.  Mint ahogy Teréz írja is, ez nem azt jelenti, hogy gondoljunk mindenféle okosakat Istenről. Ez nem is fantáziagyakorlat. Azt jelenti, hogy újra és újra tudatosítsuk magunkban Isten szerető jelenlétét, s  megnyílva efelé az egész életünket erre a szerető jelenlétre alapozva, Vele való állandó kommunikációban éljük. 

Ez praktikusan azt jelenti, hogy az ember egész nap újra és újra tudatosítja magában, hogy nincs egyedül, hogy Isten szeretőleg mindig vele van,  hogy Ő mindig az ember felé van fordulva, figyel rá, mindig melegséggel van az ember irányában, mindig elérhető az ember számára, az ember mindig számíthat a segítségére.   

Az hogy mindig velem van valaki, aki nagyon-nagyon  szeret engem, biztonságot ad és arra indítja az embert, hogy szóljon2 ehhez a Szerető Személyhez, hogy kifejezze Isten felé a szeretete miatti örömét. S hogy minden bajban, gondban, nehézségben azonnal Isten felé forduljon, kérje a segítségét, s hogy minden rosszhoz úgy álljon az ember, hogy abban nincs egyedül, hanem Isten szeretőleg és támogatólag vele van. 

1. Még dolgozunk a fordításon, nem tudok oldalszámot adni. A könyv remélhetőleg karácsonyra megjelenik a Jel Kiadónál.

2. Az ember és Isten közötti párbeszéd jelentőségéről a lelki életben lásd:    Reginald Garrigou-Lagrange, The Three Age of Interior Life. II. Interior Conversation with God. - http://www.christianperfection.info/tta6.php#bk2

Az aktív cserbenhagyás

Bizonyos családokban a szeretet fogalmába belefér a bántalmazás, sőt gyakran magát a bántalmazást definiálják szeretetnek. Más családokra nem az aktív bántalmazás, hanem az "aktív cserbenhagyás" a jellemző.

Ezt a listát nemrég kaptam valakitől. A szülei hozzá való viszonyát szedi össze.

- Vádolnak.

- Sehogy se lehet nekik megfelelni.

- Lehetetlen elvárásaik vannak; futtatnak.

- Nem értékelik a küzdelmemet.

- Nem érzékenyek rám. 

- Nem éreznek együtt a fájdalmammal. 

- Nem veszik észre az igényeimet és nincsenek tekintettel rájuk.

- Nem örülnek nekem.

- Nem tudom őket elérni (érzelmileg).

- Kiszolgáltatnak a rossznak.

- Cserbenhagynak, egyedül hagynak a rosszal.

- Elutasítanak vagy elutasítással fenyegetnek, ha rossz vagyok (ha nem felelek meg az  elvárásaiknak, ha ellenérzéseim vannak velük szemben, ha nem ismerem el a jóságukat).

- Elvárják, hogy ismerjem el a jóságukat, viszonyuljak hozzájuk úgy, miközben a fenti rosszak miatt ehhez erőszakot kell tennem magamon.

- Olyan dolgok jönnek tőlük, amiket egyértelműen rossznak tapasztalok, de mivel én kicsi vagyok, nem láthatom be, hogy a távoli jövőm szempontjából azok a rosszak valójában miért jók. Így ezeket jónak kell elfogadnom. Ez az elvárásuk.

- Erőtlenek, hogy a bajban megvédjenek, vagy nem is akarnak megvédeni. Vagy annak az oldalán állnak, aki bánt engem (nem mellettem.

A lista tipikus. Ezekben a családokban nincs mindennapos ordibálás, veszekedés, tettlegesség. Itt nem cselekedettel követik el a rosszat, hanem mulasztással. Ezek a szülők vagy férjek, feleségek nem gonosztevők, nem akarnak rosszat a gyereküknek, férjüknek, feleségüknek. Csak a saját bajuk fontosabb nekik mint a másiké, csak esetről esetre a könnyebbik megoldást választják, kényelmesebb  nem látni a rosszat, könnyebb kerülni a konfliktust, nem belegondolni, nem utánamenni, nem vállalni a felelősséget. 

 

Nem akarnak semmi rosszat, egyetlen lépésben sem csinálnak látványos rosszat. Ez a lista mégis a valóságot mutatja: a sok mulasztás ugyanolyan súlyosan pusztítóvá válik, mint másutt az aktív bántalmazás.