Volt ennek egy fejlettebb változata is, amellyel még sokkal több dolgot lehetett elmondani. Ennek nem csak a végén szerepelt a vörös farok, hanem az bekerült a főszövegbe is: a szerző miközben elmondta az igazságot, rendre elhelyezett a szövegében olyan hazugságokat is, amelyek a hatalom szája íze szerint valók voltak. Így a komolyan gondolt és a megtévesztés kedvéért belerakott részek egy folyamatos, látszólag egységes szöveget alkottak.
A cenzorok nagyon nehezen tudták ezt megfogni, mivel a hazugság, a hatalom által megkívánt szlogenek és az igazság nem egymással szembeállítva szerepelt bennük, hanem egy szintre helyezve. Ezért a kimondott igazságokat mindig lehetett úgy értelmezni, mint a megkívánt hazugságok alesetét.
A gyakorlott olvasót azonban ez nem zavarta meg. Mivel jól ismerte a hatalom elvárásait, az ennek megfelelni szándékozó részektől egyszerűen eltekintett és így teljes mértékben tudta követni a szerző tényleges mondanivalóját: a rendszer dicsérete közepette a rendszer gyűlöletét.
Jung ehhez nagyon hasonló technikát alkalmaz.
Ezért ha valaki Jung szövegeit folyamatos, egységes szövegként olvassa, ugyanaz történik vele, mint az egykori cenzorokkal. Látván a keresztény szlogeneket, megnyugszik, hogy itt egy keresztény szellemiségű szöveget olvas. S ha gyanús is neki valami, mivel az igazság és a hazugság nem szembeállítva, hanem egymás mellé helyezve van, azt gondolhatja, hogy itt egymással jól megférő dolgok vannak.
Csakhogy az egykori cenzorral ellentétben, aki nem nevezhette a hazugságot hazugságnak, és ezért nem állíthatta azt szembe az igazsággal, a keresztény ember megteheti azt.
S ha ezt megteszi, akkor rögtön látja, hogy ha valaki Istenről és az emberről bizonyos dolgokat állít, akkor ezzel párhuzamosan nem állíthatja ennek az ellenkezőjét is.
Ekkor – különösen, ha egy diktatúrában nőtt fel – meg tudja tenni, hogy úgy olvassa a szöveget, hogy eltekint a keresztény szlogenektől; s ekkor ugyanolyan koherens szöveget talál, s ugyanúgy előbukkan a tényleges mondanivaló mint anno.
Ez esetben a kereszténység dicsérete közepette a kereszténység gyűlölete.
2 megjegyzés:
Bár még csak keveset olvastam belőle, az a néhány blogbejegyzés, amit elolvastam, nagyon tetszett. (Eddig mindig felhívták a figyelmem rá.)
Korrektnek érzem, és igazmondónak.
A Pál Feri atyával kapcsolatos bejegyzései különösen megfogtak.
A Junggal kapcsolatosakkal viszont egy gondom van, hiányolom azt a meggyőzőerőt, amit a Pál Feri atyás cikkeiben használt. A tettenérés élményét. (Talán mert nem olvastam még Jungot.)
Azzal együtt meg tudom erősíteni. Olvastam egy jungista pszichológusnő mesefejtegetéseit női alakokról, sorsokról a mesékben. A nő igen erősen szinkretista módon beszél a Szűzanyáról, mint női istenség keresztény megfelelőjét tárja elénk. Elolvastam a könyvborítón, hogy közvetlen tanítványa volt Jungnak. És maga is bevallottan az ő elveit követi. Ha ez a nő ilyen módon viszonyul a kereszténységhez, a mestere sem lehet nála kevesebb.
További jó munkát!
Köszönöm szépen.
Hát igen, a tanítvány hozzáállását egyáltalán nem gondolom véletlennek.
Nem olyan régen pont a Pál Ferencről szóló cikk hozzászólásaiban Jungról esett szó, ott egy kicsit még írtam erről a témáról.
Ott is hivatkozom Jung két olyan írására, amelyben összegzi az életét, az önéletrajzára és a Válasz Jób könyvére. Ha ezekbe az ember belelapoz, akkor elég gyorsan elég világos képe lesz Jungról.
Kata
Megjegyzés küldése