Reginald Garrigou-Lagrange a misztikus teológia legjelentősebb alakja 20. században. Egyik legfontosabb műve a The Three Ages of the Interior Life. Ennek a belső imára vonatkozó tanítását ismerteti röviden ez a cikksorozat.1
Mivel imánk hatékonysága alapvetően azon múlik, hogyan tudjuk befogadni Isten kegyelmét, az imára való felkészülés nem más, mint hogy felkészítjük magunkat a kegyelem befogadására.
Garrigou-Lagrange három dolgot említ, amellyel az ember felkészül a kegyelem befogadására: az alázatosságot, az elszakadást és a csendet.2
Az alázatosság azonban „ ... távolról sem önmagunk lealacsonyítása ...”.3 Hanem az Istentől való teljes függésünk tudata és a benne való teljes bizalom. Máté evangéliumát idézi, ahol Jézus azt monda, hogy ha „.. nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába.”4
„Az imára való felkészülés nemcsak az alázatosságon múlik, hanem a mortifikáción is, amely a lelki és gyakorlati elszakadás az érzéki dolgoktól és önmagunktól. Nyilvánvaló, hogy ha fejünk az evilág iránti érdeklődéssel és ügyekkel van tele, és ha lelkünket nagyon is emberi érzelmek, a féltékenység, a felebarátunk által nekünk okozott rossz emléke vagy elsietett ítéletek mozgatják, nem leszünk képesek a mi Urunkkal beszélgetni. ... Ezért minden rendezetlen hajlamot le kell győznünk, hogy így vitathatatlanul a szeretet foglalja el az első helyet lelkünkben, és így mind a bajokban, mind a vigasztalásokban spontán módon Istenhez emelkedjék.”5
Ahhoz, hogy minél gyorsabban elérjük, hogy a lelkünk jóban és rosszban is azonnal spontán módon Istenhez emelkedjen, több segítséget is ajánl Garrigou-Lagrange.
Az egyik, hogy a nap során gyakran emeljük fel a szívünket Istenhez, és beszéljünk meg mindent Krisztussal. Egy másik, hogy mielőtt hozzákezdenénk, ajánljuk fel a teendőinket vagy az előttünk álló időt azért, hogy abban minél jobban együtt tudjunk lenni Istennel.
Rendkívül hasznosnak tartja, ha a nap során - éppen a munkáink közepette - szánunk egy kis időt Istennek azzal, hogy
„... választunk a délelőtt vagy a délután közepén egy negyed órát, éppen a legnagyobb munka közepette, legyen az intellektuális vagy fizikai, nem azzal a szándékkal, hogy megakasszuk azt, hanem épen hogy szentebb módon végezzük Isten szeme előtt. Ez a gyakorlat nagyon hasznos."6
Annak elősegítésére, hogy el tudjunk szakadni az érzéki dolgoktól és magunktól, azt javasolja, hogy bizonyos ünnepnapokon vagy első péntekenként minél több olyan dolgot tegyünk meg szeretetből, ami nehezünkre esik.
„Végezetül csöndet kell teremtenünk a lelkünkben; le kell csendesítenünk a többé-kevésbé rendezetlen szenvedélyeinket azért, hogy meghalljuk a belső Mestert, aki csendben beszél, mint barát a baráthoz. Ha megszoktuk, hogy magunkkal vagyunk elfoglalva, magunkat keressük a munkában, a tanulásban és a külső aktivitásban, hogyan is tudnánk gyönyörködni olyan misztériumok fennkölt harmóniáiban, mint a Szentháromság bennünk való jelenléte, a megváltó Megtestesülés vagy az Eucharisztia? Érzékiségünk rendezetlensége és zajongása biztosan megzavarja az imát. Ezért az Úr olykor annyira mélyrehatóan megműveli az érzéki vágyainkat, elsősorban az érzékek passzív éjszakája során, hogy lényegesen nyugodtabbá és engedelmesebbé válnak az értelem és lélek felsőbb részei iránt.”7
A belső csönd elérésének elengedhetetlenül feltétele - különösen az első időben - a külső csönd megteremtése. Nemcsak a fizikai csönd megteremtése, hanem az is, hogy az ember lemond a felesleges ingerekről, tv-nézésről, magazinok olvasgatásáról, interneten való szörfölgetésről, hasonlókról. Hiszen hogyan tudna elcsendesedni az érzékiségünk, ha folyamatosan külső ingerekkel bombázzuk?
Az, hogy eljussunk az alázatosságra, hogy elszakadjunk az érzéki dolgoktól és önmagunktól, hogy megteremtsük a külső és a belső csendet, fontosabbak az imára való felkészülés szempontjából, mint bármilyen imára felkészítő gesztus vagy technika.
„Életünknek ezeket a tevékenységeit az imára való távolabbi felkészülésnek lehet nevezni. Ez messze sokkal fontosabb, mint a közvetlen felkészülés ... ennek a távolabbi felkészülésnek kizárólag az a célja, hogy felgyújtsa a szeretet tüzét, amely soha nem hunyhat ki bennünk és amelyet a jelen pillanatban lévő kötelességeinkben való kitartásban megmutatkozó nagylelkű hűség táplál folyamatosan.”7
„Így a nagylelkű és egyszerű lélek ... el fogja érni a folyamatos összhangot az isteni akarattal, és gyakorlatilag mindig fel lesz készülve Isten jelenlétére ...”8
1 - Az egész sorozat itt olvasható: Garrigou-Lagrange a belső imáról.2 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. XXXVI. How to attain to the life of prayer and persevere in it. A. How to Attain to This Life.3 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. XXXV. The mental prayer of the beginners: its progressive simplification B. The Essential Acts of Prayer4 - Mt 18,35 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. XXXVI. How to attain to the life of prayer and persevere in it. A. How to Attain to This Life.6 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. XXXVI. How to attain to the life of prayer and persevere in it. A. How to Attain to This Life.7 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. XXXVI. How to attain to the life of prayer and persevere in it. A. How to Attain to This Life.8 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. XXXVI. How to attain to the life of prayer and persevere in it. A. How to Attain to This Life.
Garrigou-Lagrange három dolgot említ, amellyel az ember felkészül a kegyelem befogadására: az alázatosságot, az elszakadást és a csendet.2
Az alázatosság azonban „ ... távolról sem önmagunk lealacsonyítása ...”.3 Hanem az Istentől való teljes függésünk tudata és a benne való teljes bizalom. Máté evangéliumát idézi, ahol Jézus azt monda, hogy ha „.. nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába.”4
„Az imára való felkészülés nemcsak az alázatosságon múlik, hanem a mortifikáción is, amely a lelki és gyakorlati elszakadás az érzéki dolgoktól és önmagunktól. Nyilvánvaló, hogy ha fejünk az evilág iránti érdeklődéssel és ügyekkel van tele, és ha lelkünket nagyon is emberi érzelmek, a féltékenység, a felebarátunk által nekünk okozott rossz emléke vagy elsietett ítéletek mozgatják, nem leszünk képesek a mi Urunkkal beszélgetni. ... Ezért minden rendezetlen hajlamot le kell győznünk, hogy így vitathatatlanul a szeretet foglalja el az első helyet lelkünkben, és így mind a bajokban, mind a vigasztalásokban spontán módon Istenhez emelkedjék.”5
Az egyik, hogy a nap során gyakran emeljük fel a szívünket Istenhez, és beszéljünk meg mindent Krisztussal. Egy másik, hogy mielőtt hozzákezdenénk, ajánljuk fel a teendőinket vagy az előttünk álló időt azért, hogy abban minél jobban együtt tudjunk lenni Istennel.
Rendkívül hasznosnak tartja, ha a nap során - éppen a munkáink közepette - szánunk egy kis időt Istennek azzal, hogy
„... választunk a délelőtt vagy a délután közepén egy negyed órát, éppen a legnagyobb munka közepette, legyen az intellektuális vagy fizikai, nem azzal a szándékkal, hogy megakasszuk azt, hanem épen hogy szentebb módon végezzük Isten szeme előtt. Ez a gyakorlat nagyon hasznos."6
Annak elősegítésére, hogy el tudjunk szakadni az érzéki dolgoktól és magunktól, azt javasolja, hogy bizonyos ünnepnapokon vagy első péntekenként minél több olyan dolgot tegyünk meg szeretetből, ami nehezünkre esik.
A belső csönd elérésének elengedhetetlenül feltétele - különösen az első időben - a külső csönd megteremtése. Nemcsak a fizikai csönd megteremtése, hanem az is, hogy az ember lemond a felesleges ingerekről, tv-nézésről, magazinok olvasgatásáról, interneten való szörfölgetésről, hasonlókról. Hiszen hogyan tudna elcsendesedni az érzékiségünk, ha folyamatosan külső ingerekkel bombázzuk?
Az, hogy eljussunk az alázatosságra, hogy elszakadjunk az érzéki dolgoktól és önmagunktól, hogy megteremtsük a külső és a belső csendet, fontosabbak az imára való felkészülés szempontjából, mint bármilyen imára felkészítő gesztus vagy technika.
„Így a nagylelkű és egyszerű lélek ... el fogja érni a folyamatos összhangot az isteni akarattal, és gyakorlatilag mindig fel lesz készülve Isten jelenlétére ...”8
1 - Az egész sorozat itt olvasható: Garrigou-Lagrange a belső imáról.2 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. XXXVI. How to attain to the life of prayer and persevere in it. A. How to Attain to This Life.3 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. XXXV. The mental prayer of the beginners: its progressive simplification B. The Essential Acts of Prayer4 - Mt 18,35 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. XXXVI. How to attain to the life of prayer and persevere in it. A. How to Attain to This Life.6 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. XXXVI. How to attain to the life of prayer and persevere in it. A. How to Attain to This Life.7 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. XXXVI. How to attain to the life of prayer and persevere in it. A. How to Attain to This Life.8 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. XXXVI. How to attain to the life of prayer and persevere in it. A. How to Attain to This Life.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése