A belső ima - Istennel való párbeszéd

Reginald Garrigou-Lagrange a misztikus teológia legjelentősebb alakja 20. században. Egyik legfontosabb műve a The Three Ages of the Interior Life. Ennek a belső imára vonatkozó tanítását ismerteti röviden ez a cikksorozat.1

Garrigou-Lagrange könyve bevezetőjében arról ír, hogy a belső élet egyszerűen az, hogy az ember befelé fordul és megbeszéli önmagával azt, ami foglalkoztatja. Ezt minden ember ismeri és gyakorolja. A hívő emberek esetében azonban ez a befelé fordulás egyre inkább Istennel való párbeszéd lesz, amely során önmaga helyett Isten kerül az élete központjába.2

„Ahogy valaki komolyan törekszik az igazságra és a jóságra ez az önmagával folytatott párbeszéd egyre inkább Istennel való párbeszéddé alakul. Lépésről lépésre ahelyett, hogy mindenben önmagát keresné, hogy többé kevésbé tudatosan mindig önmagát állítaná a központba, az ember elkezdi Istent keresni mindenben és az önzés helyett Isten és a lelkek Istenben való szeretetére törekszik. Ebből áll a belső élet. ... Az egyetlen szükséges dolog - ahogy Jézus mondta Mártának és Máriának3 - az, hogy meghalljuk Isten szavát és aszerint éljünk.”4

„Vannak, akik azt gondolják, hogy elég éppen csak megmenekülni, nem kell szentnek lenni. Természetesen nem kell csodatévő vagy az Egyház által kinyilvánított szentnek lenni, de a megmenekülés és a szentté válás ugyanaz: a mennybe ugyanis csak szentek vétetnek föl. Vagy itt a földön, vagy a tisztítótűzben, de teljesen meg kell tisztulni ahhoz, hogy valaki bekerüljön a mennybe.”5

„A szentséghez nem szükséges sem különösebb intellektuális kultúra, sem nagy külső aktivitás, hanem csak az, hogy az ember alapvetően Isten által éljen.”6

Az önző emberek, mondja Garrigou-Lagrange, kizárólag azon az alacsony érzéki szinten kommunikálnak magukkal, ami az állatokkal közös bennünk és nem élnek a léleknek azzal a szellemi részével (az akarat és az intellektus), ami az angyalokkal közös bennünk:

„Elsősorban lelkének érzéki részével áll kapcsolatban, azzal a résszel, amely közös az emberben és az állatban. Így érzéki örömei és érzéki szomorúságai vannak aszerint, hogy jó vagy rossz-e az idő, hogy nyert-e pénzt vagy vesztett. Vágyai és az ellenszenvei hasonlóképpen érzéki természetűek, és ha akadályba ütközik, rendetlen önszeretete hatására türelmetlenséget és dühöt érez. De az önző ember nagyon keveset tud lelke szellemi részéről, amely közös az angyalban és az emberben. Még ha hisz is a lélek és a magasabb képességek szellemi mivoltában, akkor sem él a szellemi rend szerint.”7

Még ha foglalkozik is Istennel, újra és újra visszaesik az érzéki szintre.

„Ahogy mondják, ha az élet nincs egy szinten a gondolatokkal, akkor a gondolatok végül az élet szintjére süllyednek vissza.”8

A kegyelem állapotában lévő ember párbeszéde önmagával megváltozik. Elkezdi nem önmagáért, hanem Istenért szeretni önmagát, és megérti, hogy meg kell bocsátania ellenségeinek, és mindenkit szeretnie kell Istenért. Az ember ilyenkor még tele van bűnökkel. Ezek nem halálosak, hanem bocsánatosak, de hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az ember az érzéki szinttel azonosítsa magát és újra halálos bűnökbe essen.

„A belső élet pontosan az a felemelkedés és átalakulás, ami akkor történik, amikor a párbeszéd, amelyet az ember magával folytat, elkezd Istennel való párbeszéddé válni.”9

„Isten szelleme egyre inkább megmutatja a jóakaratú léleknek, hogy Isten mit kíván tőle és mit szeretne adni neki.”10

„Istennek ez a folyamatos megmutatkozása az Őt kereső lélek felé nincs minden küzdelem nélkül. A lélek szabaddá kell hogy váljon a bűn eredményezte kötésektől és fokozatosan meg kell el kell tűnjön az amit Szent Pál régi embernek nevez és ki kell formálódjon az új ember.”11

„Az, amit Szent Pál belső embernek nevez, az ami a legfontosabb és legemelkedettebb bennünk, a hit által megvilágított értelem és az érzékiséget - amely közös az állatban és az emberben - uralni képes akarat.”12

Éppen ezért a belső ima során Isten az értelmünket és az akaratunkat emeli föl magához.

1 - Az egész sorozat itt olvasható: Garrigou-Lagrange a belső imáról.
2 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. Introduction A. The one thing necessary. Magyarul rövid összefoglaló található az Olvasónaplóban.3 - Lk 10,414 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. Introduction A. The one thing necessary. Magyarul rövid összefoglaló található az Olvasónaplóban.5 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. Introduction A. The one thing necessary. Magyarul rövid összefoglaló található az Olvasónaplóban.6 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. Introduction A. The one thing necessary. Magyarul rövid összefoglaló található az Olvasónaplóban.
7 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. II. The interior life and intimate conversation with God A. Conversation with Oneself.. Magyarul rövid összefoglaló található az Olvasónaplóban.8 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. II. The interior life and intimate conversation with God A. Conversation with Oneself.. Magyarul rövid összefoglaló található az Olvasónaplóban.9 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. II. The interior life and intimate conversation with God B. Interior Conversation with God. Magyarul rövid összefoglaló található az Olvasónaplóban.10 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. II. The interior life and intimate conversation with God B. Interior Conversation with God. Magyarul rövid összefoglaló található az Olvasónaplóban.11 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. II. The interior life and intimate conversation with God B. Interior Conversation with God. Magyarul rövid összefoglaló található az Olvasónaplóban.12 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. II. The interior life and intimate conversation with God B. Interior Conversation with God. Magyarul rövid összefoglaló található az Olvasónaplóban.

A belső ima - a kegyelem működése

Reginald Garrigou-Lagrange a misztikus teológia legjelentősebb alakja 20. században. Egyik legfontosabb műve a The Three Ages of the Interior Life. Ennek a belső imára vonatkozó tanítását ismerteti röviden ez a cikksorozat.1
 

Imánknak és egész életünknek is az a célja, hogy eljussunk a Szentháromság szeretetközösségébe, hogy úgy ismerjük és szeressük Istent, mint Ő önmagát.

Erre egyetlen teremtmény sem képes saját erejéből, ehhez isteni segítségre van szükség. Ez a segítség a megszentelő kegyelem, amelyet a megkeresztelkedéssel kapunk, és ha bűnünk folytán elveszítjük, a gyónáskor kapott feloldozás állítja helyre bennünk.

„A megszentelő kegyelem, a dicsőség magva vezet be minket az igazságnak és az életnek ebbe a magasabb rendjébe. Ez lényegileg természetfeletti élet, részvétel Isten belső életében, az isteni természetben, amivel már felkészít minket arra, hogy egy nap úgy lássuk Istent ahogy Ő látja magát és úgy szeressük Őt, ahogy Ő szereti önmagát.”2

Ezt a kegyelmet lelkünk szellemi része kapja3 és lelkünk leglényege fogadja be, s ez a kegyelem a belénk öntött erényeken és a Szentlélek ajándékain4 keresztül emeli fel és teszi természetfeletti működésre képessé értelmünket és akaratunkat. Ezen a módon leszünk képessé arra, hogy Istent úgy ismerjük és úgy szeressük, mint Ő saját magát.

„A teremtett értelem az isteni lényeg közvetlen látásához csak egy ajándékba kapott segítség, csak Isten kegyelme által képes felemelkedni. Az angyalban és bennünk ez a kegyelem arra hasonlít, ahogy egy vad bokor képessé lesz az oltás által jó gyümölcsöt teremni. Az angyal és az emberi lélek csak akkor válhat képessé Isten természetfeletti ismeretére és természetfeletti szeretetére, ha befogadja ezt az isteni oltást, a megszentelő kegyelmet, ami részvétel az isteni természetben és Isten belső életében. Csak ez a kegyelem – ha befogadtuk lelkünk lényegébe, mint szabad ajándékot – tudja a lelket felemelni oda, hogy egyáltalán képes legyen a lényegi isteni tevékenységekre, csak ez a kegyelem teheti képessé arra, hogy közvetlenül úgy lássa Istent, ahogy Ő látja önmagát és úgy szeresse Istent, ahogy Ő szereti önmagát. Más szavakkal, az értelem és az akarat megistenülése az előfeltétele annak, hogy maga a lélek – a lélek lényege –, ahonnét ezek a képességek fakadnak, megistenüljön.”5
„Most tehát a kegyelemnek ez az élete a belénk öntött erények és a Szentlélek ajándékai formájában fejlődik bennünk. Mint ahogy a természetes életben az értelmi és érzéki képességeink a lelkünk leglényegéből fakadnak, úgy a természetfeletti rendben a megszentelő kegyelemből – amelyet a lélek lényege befogad – származnak a felső és belső képességeink, a belénk öntött erények és az ajándékok, amelyek azzal a forrással, amelyből származnak képezik a mi szellemi vagy természetfeletti organizmusunkat. Ez a keresztségben adatik nekünk és a bűnbocsánat állítja helyre, ha az a szerencsétlenség érne minket, hogy elvesztettük.”6

A kereszténység szerint földi életünk célja az, hogy megistenüljünk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy hatalomban egyenrangúak leszünk Istennel, mert mindig teljes mértékben függeni fogunk tőle, hanem azt, hogy Isten képessé tesz rá, hogy belépjünk a Szentháromság szeretetközösségébe, úgy szeretve és ismerve Istent, mint Ő magát.

Ezt a képességet azonban el kell sajátítanunk. Isten kegyelme csak akkor válik a miénkké, ha együttműködünk vele. Értelmünk és akaratunk csak úgy tud felemelkedni, ha elfogadjuk a belénk öntött erényeket és a Szentlélek ajándékait, olyan módon, hogy önközpontúságunk helyett azok alapján éljük az életünket.

Ezt a természetfeletti képességet ugyanúgy, mint a természetes képességeket, általában lépésről lépésre szerezzük meg, azáltal, hogy lépésről lépésre együttműködünk Isten kegyelmével, a belénk öntött erényeket gyakoroljuk és a Szentlélek indíttatásainak megfelelően alakítjuk át az életünket. Így értelmünk és akaratunk lépésről lépésre megszabadul az önzésünk és egocentrizmusunk korlátaitól, és egyre inkább a miénk lesz Isten világos látása és mindent átható szeretete. Az elsajátított és életre váltott kegyelmek újabb és újabb kegyelmeket hívnak le nekünk.

Az ima a kegyelem befogadásának kiemelt eszköze. Azaz még a legmagasztosabb ima is csak eszköz és nem cél. A cél az, hogy Isten kegyelmével együttműködve úgy alakuljunk át belsőleg, hogy beléphessünk a Szentháromság szeretetközösségébe.
1 - Az egész sorozat itt olvasható: Garrigou-Lagrange a belső imáról.
2 - Reginald Garrigou-Lagrange: The three ages of the interior life. III. The spiritual organism. Article I. The natural life and the supernatural life of the soul. Magyarul rövid összefoglaló található az Olvasónaplóban.3 - Lelkünk érzéki (azaz nem szellemi) részéhez tartoznak: „külső érzékek és a belső érzékek, a képzelet, az érzéki emlékezet és az érzékiség vagy érzéki vágy is, amely a készenléteben álló szenvedélyekből vagy érzelmekből származnak, amelyet érzéki vágynak és gyűlöletnek, kívánságnak és elutasításnak, érzéki örömnek és szomorúságnak, reménynek és kétségbeesésnek, bátorságnak és félelemnek és haragnak nevezünk. Mindez az érzéki élet létezik az állatokban is...” A szellemi rész pedig a lélek leglényegéből származó értelem és akarat. Bővebben: Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. III. The spiritual organism. Article I. The natural life and the supernatural life of the soul. Magyarul rövid összefoglaló található az Olvasónaplóban.4 - A belénk öntött erények: a hit, a remény, a szeretet, valamint az okosság, igazságosság, erősség, mértékletesség. A Szentlélek ajándékai: a bölcsesség, értelem, tudás, tanács, jámborság, erősség, istenfélelem. Bővebben: Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. III. The spiritual organism. Magyarul rövid összefoglaló található az Olvasónaplóban.5 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. I. The life of grace, eternal life begun. B. The Seed of eternal life in us. Magyarul rövid összefoglaló található az Olvasónaplóban.6 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. III. The spiritual organism. Article I. The natural life and the supernatural life of the soul.

A belső ima - Isten kegyelmének befogadása

Reginald Garrigou-Lagrange a misztikus teológia legjelentősebb alakja 20. században. Egyik legfontosabb műve a The Three Ages of the Interior Life. Ennek a belső imára vonatkozó tanítását ismerteti röviden ez a cikksorozat.1

A keresztény hagyomány többféle technikát is használ, amelyek segítik az embert abban, hogy az imája valóban Isten felé fordulás legyen. Garrigou-Lagrange szerint azonban a technika teljesen másodlagos, az a fontos, hogy az akaratunk és az értelmünk Istenhez emelkedjen fel.2

Garrigou-Lagrange korában az volt a kísértés, hogy akkor jó az ima, ha az ember sok ismeretet szerez vagy sok okosat gondol. Manapság pedig az, hogy akkor imádkozunk jól, ha nagy érzelmeket vagy élményeket élünk át közben.

Az imának azonban az a természetfeletti átalakulás a lényege, amelyet Isten a kegyelem segítségével hoz létre bennünk, amelynek során akaratunkat és értelmünket természetfeletti módon felemelve önmagunk helyett egyre inkább Őt helyezzük az életünk középpontjába.

Garrigou-Lagrange nagyon fontosnak tartja, hogy imánkat ne a technikánkra alapozzuk, hanem tisztában legyünk azzal, hogy az ima elsősorban Isten kegyelmétől függ: Ő pedig nem technikánk alapján adja meg azt, hanem aszerint hogy valóban mennyire keressük Őt, és mennyire akarjuk Őt első helyre tenni az életünkben.

Az ima tehát nem valami intellektuális vagy érzelmi teljesítmény vagy élmény, hanem Isten kegyelmének a befogadása.

„... az ima nem a csalóka érzelmekből indul ki, hanem a kegyelem életéből, amely mérhetetlenül magasabb rendű, mint a mi érzéki természetünk.”3

Ha az imában nem azt keressük, hogyan tudjuk egyre jobban megtenni Isten akaratát, hanem különféle intellektuális örömöket, érzéseket, élményeket, tudatállapotokat akarunk, akkor nem tud bennünk működni a kegyelem – hiszen ez éppen azt adná meg, hogy mindezek helyett Isten akaratát keressük –, és akkor az imánk üres szócséplés, érzelgés vagy önmanipulálás lesz csupán.

Éppen ezért az imára nem a különféle légző és lazítógyakorlatok készítik fel az embert, és nem a különféle elmélkedési technikák teszik hatékonnyá, hanem az a szilárd törekvés a mindennapjainkban, a kapcsolatainkban, a munkánkban, a kötelességeinkben, az örömeinkben, hogy mindenben Isten akaratát keressük és azt akarjuk megvalósítani.

1 - Az egész sorozat itt olvasható: Garrigou-Lagrange a belső imáról.
2 - Lásd erről: A belső ima - mi az és mi nem az.
3 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. XXXV. The mental prayer of beginners: its progressive simplification. B. The essential acts of prayer

A belső ima - célja Isten maga

Reginald Garrigou-Lagrange a misztikus teológia legjelentősebb alakja 20. században. Egyik legfontosabb műve a The Three Ages of the Interior Life. Ennek a belső imára vonatkozó tanítását ismerteti röviden ez a cikksorozat.1

A belső imának nem az a célja, hogy az ember valamilyen részleges jót érjen el. Nem arra való, hogy az ember jobban informált legyen általa, nem arra, hogy különféle érzéseket, élményeket vagy tudatállapotokat éljen meg rajta keresztül, még csak nem is arra, hogy jobb ember legyen valaki.

A belső ima egyetlen célja Isten maga. Az hogy a keresztény ember éljen azzal az egyedülálló lehetőséggel, amelyet a keresztséggel kap meg, hogy belépjen a Szentháromság szeretetközösségébe, amely az örök élet.

Az Ótestamentumban csak kevés szó van az örök életről, mivel abban minden az Üdvözítő eljövetelére irányul – így nem beszél arról, hogy mi lesz azután. Jézus azonban azonnal az örök életről kezd el beszélni. És nem úgy beszél róla, mint a filozófusok, akik közül a legjobbak is csak a természet rendjében tudták elképzelni az eljövendő életet, hanem úgy, hogy túllép a természet rendjén.2

„…a Megváltó nemcsak az eljövendő életről beszél teljes bizonyossággal, hanem az örök életről, amely a múlt, a jelen és a jövő fölött van, egy százszázalékos természetfeletti életről, amelynek mértéke Isten belső élete. Az ebben való részesedés az örök élet, a mozdulatlan örökkévalóság egyszerű pillanata által.”3

János evangéliumában Jézus konkrétan az mondja:

„Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust.”4

János evangelista pedig első levelében azt írja, hogy Istent közvetlenül úgy fogjuk látni, ahogyan Ő önmagában létezik:

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk Hozzá, mert látni fogjuk Őt, amint van.”5

Szent Pál azt írja:

„Most ugyanis tükör által homályosan látunk, akkor pedig majd színről színre. Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, mint ahogy én ismert vagyok.”6

Garrigou-Lagrange felhívja rá a figyelmünket, hogy Pál nem azt mondja: úgy fogom ismerni Istent, mint most magamat, hanem: ahogy most engem ismer Isten. Az ember ugyanis nem ismeri teljes mértékben a saját lelkét, hanem azt csak Isten ismeri teljes mértékben.

„Szent Pál itt azt mondja, hogy akkor úgy fogom megismerni Őt, mint ahogy Ő ismer engem. Azon a módon ahogy Isten minden közvetítő nélkül ismeri a lelkem valóját és az én belső életemet, úgy fogom én Őt ismerni minden teremtményi közvetítő nélkül, sőt a teológia még ehhez hozzáteszi, hogy minden teremtett idea közvetítése nélkül.”7

A fogalmakon keresztül nem tudjuk megragadni Istent: ezeken keresztül csak kicsi darabokat tudunk felfogni belőle. Istent, aki egységes, mi csak kis részekként vagyunk képesek látni. Tudjuk, hogy irgalmas és tudjuk, hogy igazságos, de nekünk ez ellentmondásnak tűnhet, pedig Benne az igazságosság és az irgalom egy.

„Úgy fogjuk látni Istent, ahogy Ő látja magát, közvetlenül, anélkül azonban, hogy kimerítenénk az Ő létének, szeretetének és erejének mélységét; és úgy fogjuk szeretni Őt, ahogy Ő önmagát szereti.”8

A keresztséggel Isten megadja nekünk azt a lehetőséget, hogy eljuthassunk ide. De a keresztség önmagában nem tesz képessé erre. Ahhoz, hogy ezt elérjük, egész életünkkel kell együttműködnünk Istennel abban, hogy Ő megtisztítson és felemeljen ide minket. S ennek egy kitüntetett módja a belső ima.

1 - Az egész sorozat itt olvasható: Garrigou-Lagrange a belső imáról.
2 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. I. The life of grace. Eternal life begun. A. Eternal Life Promised by the Savior to Men of Good Will. Magyarul rövid összefoglaló található az Olvasónaplóban.3 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. I. The life of grace. Eternal life begun. A. Eternal Life Promised by the Savior to Men of Good Will. Magyarul rövid összefoglaló található az Olvasónaplóban.4 - Ján 17,35 - 1Ján 3,26 - 1Kor 13,127 - Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae Ia, q.12, a.2.8 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. I. The life of grace. Eternal life begun. A. Eternal Life Promised by the Savior to Men of Good Will. Magyarul rövid összefoglaló található az Olvasónaplóban.

A belső ima - mi az és mi nem az

Reginald Garrigou-Lagrange a misztikus teológia legjelentősebb alakja 20. században. Egyik legfontosabb műve a The Three Ages of the Interior Life. Ennek a belső imára vonatkozó tanítását ismerteti röviden ez a cikksorozat.1

Garrigou-Lagrange úgy határozza meg a belső imát, hogy az a lélek felemelése Istenhez.2

A keresztény hagyomány, amikor itt a lélekről beszél, ezen egyértelműen az ember szellemi részét érti. Ez gyakorlatilag – amíg valaki a szemlélődő ima legmagasabb fokaira el nem jut – az értelmünket és az akaratunkat jelenti.

Ebben az értelemben a lelket felemelni Istenhez pedig azt jelenti, hogy az akaratunkat és az értelmünket átadjuk az Úrnak, hogy rendelkezzen vele és alakítsa át az Ő tetszése szerint; és ezt az Ő akaratát minden körülmények között – akkor is ha a számunkra pillanatnyilag érthetetlen vagy fájdalmas – a magunkévá tesszük. Avilai Szent Teréz a Belső várkastélyban végig arról beszél, hogy a tökéletesség abban áll, hogy az akaratunkat Isten akarata alá rendeljük.

Tehát a belső ima az értelmünk és az akaratunk Istenhez emelése. Ha egy tevékenységben nem az értelmünk és akaratunk vesz részt vagy ezek nem emelődnek Istenhez, akkor nem beszélhetünk imáról.

Manapság nagyon sok olyan tevékenységet neveznek imának, amelyekben nem hogy nem emelődik az akarat és az értelem Istenhez, hanem pont ellenkezőleg, az emberek a testi szintjük manipulálásához próbálják meg Istent eszközként használni.

A kereszténység az embert testi és szellemi részre osztja fel. A testi részhez azonban nem csak magát a testet sorolja, hanem annak nagy részét is, amit ma a pszichéhez szokás sorolni:

„…külső érzékek és a belső érzékek, a képzelet, az érzéki emlékezet és az érzékiség vagy érzéki vágy is, amely a készenléteben álló szenvedélyekből vagy érzelmekből származnak, amelyet érzéki vágynak és gyűlöletnek, kívánságnak és elutasításnak, érzéki örömnek és szomorúságnak, reménynek és kétségbeesésnek, bátorságnak és félelemnek és haragnak nevezünk. Mindez az érzéki élet létezik az állatokban is…” ³

Ha kicsit alaposabban megnézzük ezeket az ál-imákat, mindig azt látjuk, hogy ezek az embernek azokat a részeit célozzák, amelyeket a keresztény hagyomány a testhez sorol.

Ezekben olyan technikákat használnak, amelyek arra lettek kitalálva, hogy az embernek a testén keresztül és az érzelmek manipulálásával különféle kellemes testi és érzelmi állapotokat hozzanak létre.

A repertoárba leggyakrabban különféle légző és lazító gyakorlatok tartoznak, kellemes zenék, kellemes képek felidézése és mindezek tetszés szerinti kombinációja, amelyeket keresztény elemekkel körítenek vagy kötnek össze. Legrosszabb esetben magukat a keresztény elemeket használják a kellemes testi és érzelmi állapot beállítására.

Például Jézus nevének mondogatásával szabályozzák a légzést vagy ugyancsak az Ő nevét egyre hangosabban majd halkabban mondva feszültséglevezetést és megnyugvást érnek el. (Ez utóbbit én is csináltam gyerekkoromban az úttörőtáborban, csak mi azt mondtuk, kiabáltuk és suttogtuk, hogy „csak csendben csak halkan, hogy senki meg ne hallja”.)

Így ahelyett, hogy az emberek szellemi része, az értelme és az akarata felemelkedne Istenhez, kiemelődnének önmagukból, kapcsolatba kerülnének Istennel, leragadnak testi szinten, az érzékeiket és az érzelmeiket manipulálják és odáig süllyednek, hogy a szent dolgokat is ennek az eszközeként használják.

1 - Az egész sorozat itt olvasható: Garrigou-Lagrange a belső imáról.
2 - Reginald Garrigou-Lagrange: The three ages of the interior life. XXXV. THE MENTAL PRAYER OF BEGINNERS: ITS PROGRESSIVE SIMPLIFICATION
3 - Reginald Garrigou-Lagrange: The three ages of the interior life. III. The spiritual organism (A szellemi organizmus). Article I: The natural life and the supernatural life of the soul (A lélek természetes és természetfeletti élete). – Az Olvasónaplóban megtalálható néhány részlet ismertetése.

Isten jelen van a lélekben

Sokan azért nem tudnak imádkozni, mert azt hiszik, hogy Isten távol van tőlük. Lehet, hogy valami különlegesen kiválasztottakkal kapcsolatba lép, de az ő kis életük biztos nem fontos a számára.

Ennek azonban pont az ellenkezője igaz."Isten tehát a megigazultak lelkében valóságosan jelen van... Ő hordoz minket, nem a karjában mint egy anya a gyermekét, hanem Isten átjár és körülölel bennünket. Nincs olyan részecskéje az életünknek, ami ne lenne Isten kezében; nincs olyan megmozdulása a testünknek és a szellemünknek, amit Ő ne élne át. "

Az Istennel való kapcsolat és az ima szempontjából nem lehet túlbecsülni annak a jelentőségét, amit Marie-Eugène itt állít - s ez nem az ő egyéni véleménye, hanem ez a katolikus tanítás.
Isten mindig ott van velünk. Mindig szerető figyelemmel fordul felénk. Mindig fontosak vagyunk a számára. Mindig megszólíthatjuk Őt.
A Gyermek Jézusról nevezett Marie-Eugène: Istent akarom látni. Paulusverlag 1993. (P. Marie-Eugène de l'EJ.: Je veux voir Dieu. Editions du Carmel, F-84210, Venasque, 1988 - alapján) 34.

A szellemi erőkkel való kapcsolat hatása az értelemre

A keresztény ima mind a három fajtájának, a szóbeli imának, az elmélkedésnek és a szemlélődésnek is ugyanaz a kegyelmi hatása van: az ember értelmét megvilágosítja Egyre inkább képessé teszi arra, hogy fölülemelkedjen a szűk, földhözragadt szempontokon és a valóságnak megfelelően, azaz természetfeletti módon, Isten szemszögéből lássa a világot és önmagát.

Ha azonban az ember nem imádkozik, hanem meditál, jógázik, reikizik, agykontrollozik vagy bármilyen más módon Isten megkerülésével kommunikál a szellemvilággal - még ha úgy hiszi is, hogy személytelen erőkkel vagy energiákkal kerül kapcsolatba - pont az ellenkező hatásokat lehet rajta tapasztalni. Elhomályosul az értelme. Ez elsősorban azt jelenti, hogy nem látja meg az őt személyesen érintő összefüggéseket. Pontosabban azokat a dolgokat nem látja meg, amelyek, ha észrevenné őket, az megakadályozná őt a rosszban, vagy nehezítené számára a rossz megtételét.

Enyhébb esetben a pszichológia jól leírt egyszerű perceptuális elhárításról van szó. Az ember nem látja, hallja meg azt a konkrét dolgot, aminek a látása, hallása kellemetlen lenne a számára. Súlyosabb esetben - és az a tapasztalatom, hogy ide elég hamar el lehet jutni - mindazokon a pontokon, ahol a valósággal való szembesülés megakadályozná az embert a rosszban, vagy nehezítené számára a rossz megtételét, egyszerűen felfüggeszti a valóságot, és egy számára megfelelő valóságot konstruál helyette. Ilyenkor a logika lépései is csak addig érvényesek, amíg segítik a rossz megtételében; amikor gátolnák, azonnal érvényüket vesztik.

Egy barátnőm elmeséli, hogy milyen rettenetes élményei voltak neki is és még többeknek egy reikis beavatási szertartás során, és utólag is milyen borzalmas hatásai voltak a dolognak. Az egészet végigbeszéljük, és egyetértünk abban, hogy ezek a hatások hozzátartoznak a reikihez, majd amikor oda jutnánk, hogy talán akkor mégsem kéne reikizni, ha ezeket a hatásokat nem akarja, akkor azt mondja, háááát mindez így van, de azért ő elmegy a következő tanfolyamra is.

A logika felfüggesztése gyakran nemcsak eseti, hanem ahogy az ember élete egyre inkább a rossz hatalma alá kerül, az ember egyre szélesebb területekre terjed ki ez is. Önellentmondásokkal él, egy dolog meg az ellenkezője egyszerre is mondható ugyanarról. Fogalmainak soha nincs pontos tartalma. A következtetés mint gondolkodási forma nem érvényes a számára.

Mindez gyakran mint valami mélyebb, intuitívabb valóságfelfogás van előadva. Az a különös azonban, hogy ennek a magasröptű intuíciónak a hívei, ha mondjuk az anyagi vagy a hatalmi érdekeikről van szó, azonnal áttérnek a jéghideg racionalitásra. Ha azonban az ember azt kezdi el fejtegetni nekik, hogy miért nem helyes pl. mások családi életét feldúlni, akkor hirtelen újra képtelenné válnak a logika követésére és rögtön áteveznek az intuíciók és a szellem szabadságának területére.

A szellemi erőkkel való kapcsolat hatása az akaratra

A keresztény ima mind a három fajtájának, a szóbeli imának, az elmélkedésnek és a szemlélődésnek is ugyanaz a kegyelmi hatása van: az ember akaratát Isten akaratához közelíti. Isten akarata pedig mindig a jóra irányul. Így azok a keresztények, akik rendszeresen és komolyan imádkoznak, azt tapasztalják, hogy egyre inkább le tudják győzni saját negatív tulajdonságaikat és egyre több lesz bennük a szeretet.

Ha azonban az ember nem imádkozik, hanem meditál, jógázik, reikizik, agykontrollozik vagy bármilyen más módon Isten megkerülésével kommunikál a szellemvilággal - még ha úgy hiszi is, hogy személytelen erőkkel vagy energiákkal kerül kapcsolatba - pont az ellenkező hatásokat lehet rajta tapasztalni. Az történik minden esetben, hogy az illetőben a jó gyengül, a rossz pedig megerősödik.

Ez általában kicsi, az illető számára mindig észrevehetetlen lépésekben történik, és mindig nagyon személyesen az adott ember jó és rossz oldalait érinti. Tehát nem mindenki útonálló és rabló lesz, hanem az egyikben az indulatosság fog megerősödni, a másikban a bírvágy, a harmadikban a gőg, a negyedikben a keserűség, az ötödikben az összeszedetlenség, a hatodikban a hataloméhség, stb. - általában több is egyszerre.

Van olyan is, hogy valaki sikeres, sőt szellemi értelemben is növekedni látszik, akár mesternek is tartják, de eközben mindig valami olyan nem látványos rossz is növekszik benne, valami olyan, gyakran nehezen észrevehető szeretetlenség, amely bekeményíti, önmagába zárja. Nagyon érdekes, hogy ezekből a mesterekből gyakran milyen különös hidegség árad.

Természetesen egy kereszténynek is lehetnek komoly és súlyos rossz tulajdonságai. De ha egy keresztény valóban gyakorolja a hitét, azaz egyre mélyebb kapcsolatba kerül Istennel, akkor ezektől a rosszaktól egyre jobban megszabadul, egyre melegebb és világosabb ember lesz. Ezzel szemben azok, akik Isten megkerülésével lépnek kapcsolatba a szellemvilággal, ha bizonyos kevésbé fontos pontokon világosodnak és melegednek is, más, sokkal lényegesebb - noha nem feltétlenül jól látható - pontjaikon az idő előrehaladásával keményednek és sötétednek .