2011. február 13., vasárnap

A belső ima - a kegyelem működése

Reginald Garrigou-Lagrange a misztikus teológia legjelentősebb alakja 20. században. Egyik legfontosabb műve a The Three Ages of the Interior Life. Ennek a belső imára vonatkozó tanítását ismerteti röviden ez a cikksorozat.1
 
Imánknak és egész életünknek is az a célja, hogy eljussunk a Szentháromság szeretetközösségébe, hogy úgy ismerjük és szeressük Istent, mint Ő önmagát.

Erre egyetlen teremtmény sem képes saját erejéből, ehhez isteni segítségre van szükség. Ez a segítség a megszentelő kegyelem, amelyet a megkeresztelkedéssel kapunk, és ha bűnünk folytán elveszítjük, a gyónáskor kapott feloldozás állítja helyre bennünk.

„A megszentelő kegyelem, a dicsőség magva vezet be minket az igazságnak és az életnek ebbe a magasabb rendjébe. Ez lényegileg természetfeletti élet, részvétel Isten belső életében, az isteni természetben, amivel már felkészít minket arra, hogy egy nap úgy lássuk Istent ahogy Ő látja magát és úgy szeressük Őt, ahogy Ő szereti önmagát.”2

Ezt a kegyelmet lelkünk szellemi része kapja3 és lelkünk leglényege fogadja be, s ez a kegyelem a belénk öntött erényeken és a Szentlélek ajándékain4 keresztül emeli fel és teszi természetfeletti működésre képessé értelmünket és akaratunkat. Ezen a módon leszünk képessé arra, hogy Istent úgy ismerjük és úgy szeressük, mint Ő saját magát.

„A teremtett értelem az isteni lényeg közvetlen látásához csak egy ajándékba kapott segítség, csak Isten kegyelme által képes felemelkedni. Az angyalban és bennünk ez a kegyelem arra hasonlít, ahogy egy vad bokor képessé lesz az oltás által jó gyümölcsöt teremni. Az angyal és az emberi lélek csak akkor válhat képessé Isten természetfeletti ismeretére és természetfeletti szeretetére, ha befogadja ezt az isteni oltást, a megszentelő kegyelmet, ami részvétel az isteni természetben és Isten belső életében. Csak ez a kegyelem – ha befogadtuk lelkünk lényegébe, mint szabad ajándékot – tudja a lelket felemelni oda, hogy egyáltalán képes legyen a lényegi isteni tevékenységekre, csak ez a kegyelem teheti képessé arra, hogy közvetlenül úgy lássa Istent, ahogy Ő látja önmagát és úgy szeresse Istent, ahogy Ő szereti önmagát. Más szavakkal, az értelem és az akarat megistenülése az előfeltétele annak, hogy maga a lélek – a lélek lényege –, ahonnét ezek a képességek fakadnak, megistenüljön.”5
„Most tehát a kegyelemnek ez az élete a belénk öntött erények és a Szentlélek ajándékai formájában fejlődik bennünk. Mint ahogy a természetes életben az értelmi és érzéki képességeink a lelkünk leglényegéből fakadnak, úgy a természetfeletti rendben a megszentelő kegyelemből – amelyet a lélek lényege befogad – származnak a felső és belső képességeink, a belénk öntött erények és az ajándékok, amelyek azzal a forrással, amelyből származnak képezik a mi szellemi vagy természetfeletti organizmusunkat. Ez a keresztségben adatik nekünk és a bűnbocsánat állítja helyre, ha az a szerencsétlenség érne minket, hogy elvesztettük.”6

A kereszténység szerint földi életünk célja az, hogy megistenüljünk. Ez azonban nem azt jelenti, hogy hatalomban egyenrangúak leszünk Istennel, mert mindig teljes mértékben függeni fogunk tőle, hanem azt, hogy Isten képessé tesz rá, hogy belépjünk a Szentháromság szeretetközösségébe, úgy szeretve és ismerve Istent, mint Ő magát.

Ezt a képességet azonban el kell sajátítanunk. Isten kegyelme csak akkor válik a miénkké, ha együttműködünk vele. Értelmünk és akaratunk csak úgy tud felemelkedni, ha elfogadjuk a belénk öntött erényeket és a Szentlélek ajándékait, olyan módon, hogy önközpontúságunk helyett azok alapján éljük az életünket.

Ezt a természetfeletti képességet ugyanúgy, mint a természetes képességeket, általában lépésről lépésre szerezzük meg, azáltal, hogy lépésről lépésre együttműködünk Isten kegyelmével, a belénk öntött erényeket gyakoroljuk és a Szentlélek indíttatásainak megfelelően alakítjuk át az életünket. Így értelmünk és akaratunk lépésről lépésre megszabadul az önzésünk és egocentrizmusunk korlátaitól, és egyre inkább a miénk lesz Isten világos látása és mindent átható szeretete. Az elsajátított és életre váltott kegyelmek újabb és újabb kegyelmeket hívnak le nekünk.

Az ima a kegyelem befogadásának kiemelt eszköze. Azaz még a legmagasztosabb ima is csak eszköz és nem cél. A cél az, hogy Isten kegyelmével együttműködve úgy alakuljunk át belsőleg, hogy beléphessünk a Szentháromság szeretetközösségébe.
1 - Az egész sorozat itt olvasható: Garrigou-Lagrange a belső imáról.
2 - Reginald Garrigou-Lagrange: The three ages of the interior life. III. The spiritual organism. Article I. The natural life and the supernatural life of the soul. Magyarul rövid összefoglaló található az Olvasónaplóban.3 - Lelkünk érzéki (azaz nem szellemi) részéhez tartoznak: „külső érzékek és a belső érzékek, a képzelet, az érzéki emlékezet és az érzékiség vagy érzéki vágy is, amely a készenléteben álló szenvedélyekből vagy érzelmekből származnak, amelyet érzéki vágynak és gyűlöletnek, kívánságnak és elutasításnak, érzéki örömnek és szomorúságnak, reménynek és kétségbeesésnek, bátorságnak és félelemnek és haragnak nevezünk. Mindez az érzéki élet létezik az állatokban is...” A szellemi rész pedig a lélek leglényegéből származó értelem és akarat. Bővebben: Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. III. The spiritual organism. Article I. The natural life and the supernatural life of the soul. Magyarul rövid összefoglaló található az Olvasónaplóban.4 - A belénk öntött erények: a hit, a remény, a szeretet, valamint az okosság, igazságosság, erősség, mértékletesség. A Szentlélek ajándékai: a bölcsesség, értelem, tudás, tanács, jámborság, erősség, istenfélelem. Bővebben: Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. III. The spiritual organism. Magyarul rövid összefoglaló található az Olvasónaplóban.5 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. I. The life of grace, eternal life begun. B. The Seed of eternal life in us. Magyarul rövid összefoglaló található az Olvasónaplóban.6 - Reginald Garrigou-Lagrange: The Three Ages of the Interior Life. III. The spiritual organism. Article I. The natural life and the supernatural life of the soul.

Nincsenek megjegyzések: