A Te jóságos kezeidben

Isten mindig jót akar nekem, s Ő jobban tudja, hogy mi a jó számomra, mint én magam.

Isten akaratának elfogadása azt jelenti, hogy az ember megkeresi és elfogadja ezt a jót.

Ez a jó ugyanis az ember számára gyakran egyáltalán nem magától értetődő, hanem hosszú utat kell megtennie azért, hogy megtalálhassa.

"Mert a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és én útjaim nem a ti útjaitok - mondja az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál." (Iz 55, 8-9.)

Izajásnál együtt szerepelnek a gondolataink és az útjaink.

Gyakran Isten is összeköti a kettőt. Amikor nem értjük Isten gondolatait, Isten gyakran azt akarja, hogy változtassuk meg az útjainkat, hogy az új úton járva megláthassuk az Ő akaratát.

Ahogy a Jóisten akarja...

Távolba néző tekintettel, halk, elvékonyodó hangon, egy lélegzettel; vagy sokatmondóan a másikra tekintve, megemelt hangon:

Ahogy a Jóisten akarja ...

Létezik még töbféle is, de ez a kettő a leggyakoribb koreográfia.

Mind azt kívánja kifejezni, hogy az ember tehetetlenül ki van szolgáltatva a hatalmas Istennek és ebben a helyzetben mi mást tehetne, mint hogy belenyugszik a megváltoztathatatlanba.

Szinte tökéletesen biztosra lehet venni, hogy ezeknek az embereknek ilyenkor eszük ágában sincs elfogadni Isten akaratát.

A hangnem dramatizálása arra utal, hogy az illetőt a belenyugvás helyett a méltatlankodás és a visszafojtott düh érzései töltik el.

De még ha sikerülne is a belenyugvás érzéseit előállítani, a megváltoztathatlanba való beletörődés éppen az ellenkező irányban van, mint az az út, amelyen el kell indulni ahhoz, hogy az ember eljusson Isten akaratának elfogadásához.

Legyen meg a Te akaratod

Ez a kérő ima lényege.

Az ember átadja Istennek a problémát és rábízza, hogy cselekedjen tetszése szerint.

Ha egy kérés nem tartalmazza legalább hallgatólagosan, hogy ebben a dologban mindenekfelett legyen meg a Te akaratod, hanem az ember a saját akaratát kívánja Isten erejével megvalósítani, az nem kérő ima, hanem pogány mágia.

A kérő ima során az ember lemond a saját megoldásáról és az egész dolgot Isten kezébe helyezi.

A kérő ima éppen azért annyira fontos lelkiéletben, mert az ember ezzel minden alkalommal az életének egy kis darabját Isten kezébe helyezi.

Legyen meg az én akaratom

Sok keresztény azt hiszi, hogy ez a kérő ima lényege. Azt gondolják, hogy amikor Istent úgy próbálják meg használni, mint egy eszközt saját akaratuk megvalósítására.

Annak a próbálkozásnak, hogy Istent az akaratunk megvalósítása eszközeként használjuk, természetesen semmi köze sincs a kérő imához.

Viszont amikor valaki ezt tekinti imának, ez gyakran annak a mutatója, hogy a kereszténység keretei között valójában mélyen pogány módon él.

Ezek az emberek általában csupa elfogadott és jó dolgokra törekednek. Szép családi életre, tisztes megélhetésre, megérdemelt megbecsülésre, szolid gyarapodásra, az egészség megőrzésére vagy visszaszerzésére, meleg érzésekre, szerető társra.

Ezek így önmagukban mind rendben is lennének. Egyikkel sincs semmi baj.

A baj az, hogy az ember életében ezek kerülnek Isten helyére.

Ekkor már nem Isten szeretete a mindenek felett való cél és ezek az ideiglenes javak pedig a szeretetben való növekedés eszközei, hanem, ezek az ideiglenes javak lesznek céllá. S Isten és a vallás pedig pusztán az ezekben a javakban való növekedés eszközeivé válnak.

Azokat a vallásos gyakorlatokat, amelyekről úgy érzi, hogy segítik a céljaiban - vagyis megerősítik a biztonságérzetét, az önértékelését, szentimentális érzelmeket keltenek benne, stb. - az ember buzgón gyakorolja. Szépen eljár vasárnap misére, elmond bizonyos imákat, virágot visz Máriának, misét kér a nagypapáért.

Minden jól működik és az ember általában nagyon meg van elégedve a saját kereszténységével.

A vallás azonban csak addig kell, amíg az embert ellátja "ez az én kis világom úgy a legjobb ahogy van" érzésével. Abban a pillanatban, amikor a vallás megkérdőjelezné az ember önzését, fel szokott ébredni benne a kritikai szellem: "Azért bigottak már ne legyünk!"

Azok semmiképpen.

Ezért ha a krónikusan beteg gyereke bajára a new age igér megoldást, akkor minden további nélkül felhasználja azt. Hiszen a gyerek egészségénél, de fõleg a saját kényelménél semmi fontosabb dolog nincs a világon.

Ha kicsit kellemetlen megkérni az orvost, hogy a halálán lévő apjához soron kívül engedje be a papot, akkor inkább azt mondja a papnak, hogy hát nem lehet tudni mikor lehet hozzá bejutni, menjen el nyugodtan. S az apja annak ellenére, hogy ott volt a pap, szentségek nélkül hal meg.

Noha egyértelműen azt érzi, hogy szerzetesként nagyobb belső szabadságban élne és közelebb lenne Istenhez, nem megy el annak, mert ő családot és gyereket akar, hiszen az neki is jár mint a többinek.

Ebben a rendszerben - amelyben minden arról szól, hogy legyen meg az én akaratom - aztán természetesen Istennek sem jut más szerep, minthogy mindig teljesítse az ember akaratát.

A biztos módszer

Vannak keresztények, akik kérő imáikban mindig különösen nagyszabásúak.

Azért, hogy meg tudjanak bocsátani a kollégájuknak, aki tegnap megbántotta őket; hogy a faluban legyen tisztességes víztisztító; hogy a gyerekük élete ne csak a karrier körül forogjon; hogy az anyósuk lábfájása enyhüljön; hogy mindkettőjük szempontjait figyelembe véve, keserűség és harag nélkül meg tudják beszélni a férjükkel, ki használhatja holnap a kocsit; hogy a plébánosuk mélyebben átélje a hivatását - ilyenekért soha nem imádkoznak.

Ha imádkoznak, akkor alább nem adják: mindig a békéért, a szeretért, a természetért, az ifjúságért, a szenvedőkért és betegekért, a családok egységéért, minden életért, a hivatások Istennek tetsző teljesítéséért - és mindezt megkoronázandó - hálából teszik.

Ez egy rendkívül hasznos imamód.

Ha az ember valami személyes és konkrét dolgot kér, akkor szembesíti a saját akaratát Isten akaratával. Ezzel azt kockáztatja, hogy Isten akarata nem egyezik meg az övével és ezért a sajátját Isten akaratához kell igazítsa.

A szent általánosságok azonban biztosan és jótékonyan megóvnak ettől a kellemetlenségtől.

A sok szent dolog felemlegetése - így kerül a kérő ima körébe a hála is - biztosítja a szentség légkörének érzetét. S ha még a kérést olyan kifejezésekkel is meg tudja az ember tűzdelni, hogy "a Jóisten áldását kérjük", vagy hogy "a Szűzanya oltalma alá helyezzük", vagy hogy "Isten irgalmába ajánljuk", akkor már a szentséggel annyira átjárva érzi magát, hogy a szentülés terén egyéb teendője nem is lehet.

Ha időről- időre szent ábrázatot öltve, szent hangsúllyal - soha nem ezek nélkül -, lehetőleg minél több hasonló szent társaságában, minél több gyertyával és arannyal körülvéve elvégez egy ilyen rítust, akkor a továbbiakban az életszentség boldog tudatában nyugodtan élhet olyan önző, mindenkin átgázoló és földhözragadt módon, hogy azzal a legvérmesebb pogányok életét is messze alulmúlja.

Compassio Christi

Slachta Margit Sára Társaságának, a Szociális Testvérek Társaságának alapítója és vezetője. 1920-ban Magyarország első női parlamenti képviselője. A Társaság 1923-tól a szociális munka egyik úttörője. 1937-től ők vezetik be a szociális munkás képzést – negyven év kell ahhoz, hogy ez újra megjelenjen Magyarországon. A nők politikai jogainak védelmére és érvényesítésére pártot alapít. A Szentlélek Úristen tiszteletének terjesztésére mozgalmat szervez – évtizedekkel a karizmatikus megújulás előtt. A háború alatt a Társaság Slachta Margit személyes irányításával mintegy ezer zsidó ember életét menti meg. 1945 és 1948 – a szovjet megszállás időszakának kezdetén – újra parlamenti képviselő. Egy kortárs úgy jellemezte ezt az időszakot, hogy egyetlen férfi van a parlamentben, az is nő.

1949-ben Amerikába emigrál. Ott hal meg 1974-ben.

Schütz Antal piarista szerzetes. 1916-tól 1946-ig a dogmatika professzora a Pázmány Egyetem Hittudományi Karán. Pázmány mellett az egyetlen olyan magyar teológus, aki – hozzá hasonló eredetiséggel és szenvedélyességgel – világszínvonalon műveli a teológiát.

1953-ban hal meg Magyarországon.

Ezt a két embert nem csak az köti össze, hogy koruk legragyogóbb entellektüeljei voltak, hanem különös haláluk is.

Slachta Margit nem sokkal azután, hogy kijut Amerikába, elkezd agyérelmeszesedésben leépülni. Schütz Antalt pedig 1941-től ismétlődő agyvérzések érik, 1946-tól már nem tudja ellátni az egyetemen a munkáját, s élete utolsó huszonegy hónapját betegágyban tölti. Mind a ketten teljes leépülésben halnak meg.

Nem tudom, hogy van-e a magyar történelemben hasonló leépülés, mint ahova a kommunista diktatúra szellemileg és erkölcsileg juttatta az országot. Az országot keresztre feszítik. A keresztényeket bebörtönözik, megölik, megkínozzák, megalázzák és megtörik.

Slachta Margitnak és Schütz Antalnak semmi bántódása sem esik.

De mégsem maradnak ki a szenvedésből. Míg az országot tönkreteszik, ez a két ember, a század e két legragyogóbb intellektusa, aki egész életét ennek az országnak a felemelésére szentelte, saját személyében éli végig a totális testi és lelki leépülést.

Sára kövérsége

Sára sok róla készült képen kövér. Ez nem az a szép teltség, amely olyan vonzó tud lenni. Hanem az a fajta csúnya, felpüffedt kövérség, ami mindig a psziché túlterheltségére utal.

A pszichoanalitikusok szerint ez a fajta kövérség akkor szokott kialakulni, ha az ember menekül a nehézségek elől, nem néz velük szembe, nem vállalja fel azokat, így a viselni nem kívánt lelki terhek a testen mint túlsúly jelennek meg.

Nem csak Sára kövér. Ha megnézzük Edith Stein, Kis Szent Teréz vagy Szentháromságról nevezett Erzsébet fotóit, azt látjuk, hogy életük bizonyos szakaszaiban ők is csúnyán meghíztak.

Mindannyiuk élete jól dokumentált, ezért elég pontosan ismerjük kövér korszakaik lelki történéseit. Tényleg, ekkor mindannyiuk életében kimutathatók pszichés nehézségek.

De nem úgy ahogy a pszichoanalitikusok gondolják, hanem éppen fordítva. Ezek a nők nem azért híztak meg, mert elfutottak a szenvedések elől, hanem azért, mert felvállalták a szenvedést.

Ezekben az időszakokban mindegyiküket súlyos bántalmazások érik, megfosztásokat és fájdalmakat élnek át. Mindegyikük megtehette volna, hogy nem engedi magát bántani, hogy az agresszióra agresszióval válaszol, hogy különféle vigasztalásokkal él. Egy csomó olyan bevett eszköz állt a rendelkezésükre, amelyekkel a terheiket csökkenthették volna – ha nem akarnak a végsőkig szeretni.

Ők azonban nem menekültek, hanem szembefordulva hatalmas, a puszta emberi erőt messze meghaladó szenvedéseket vállaltak. Nem elfojtottak, hanem ellenkezőleg, ezeken a felvállalt szenvedéseken keresztül túlléptek a psziché keretein. Szentek lettek.

Ez a túllépés pszichés szinten kétségtelenül megviselte őket. Ez látszik a testükön.

Bár megadná Isten mindannyiunknak azt a lelkierőt, hogy ilyen kövérek legyünk!

Milyen jó, hogy vagy

Akiket nem vártak, akiket nem akartak, akiknek nem örültek, akikkel szemben soha nem érezték és ezért akiknek soha nem mondták, milyen jó, hogy vagy,

azoknak nagyon nehéz felfogniuk Isten hozzánk való alapviszonyát:

Milyen jó hogy vagy!

...hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz... (Mt 23,27)

Az emberek többségének sem elég bátorsága, sem elég tehetsége nincs ahhoz, hogy útonálló legyen. Az azonban, hogy valaki gyáva és tehetségtelen, még nem jelenti azt, hogy jobb mint egy útonálló.

Karl Rahner írta, hogy nagyon könnyen el lehet kárhozni úgy, hogy az ember közben mindenben megfelel a jó polgári élet normáinak.

A mindennapi élet kicsi választásainak többsége ugyanis kívül esik a polgári és a vallási élet tételes szabályozási körén. Azonban az életnek ez – az ember életének nagy részét kitevő – része mégsem szabályozatlan. Ezekben a kicsi döntéseiben az embernek minden alkalommal a szeretet és a szeretetlenség között kell választania.

A tételes szabályokat szeretet nélkül is be lehet tartani. Ezekben a kis választásokban azonban az emberek mindig a bennük lévő szeretet tényleges mértéke szerint döntenek.

Vannak, akik a világért se szegnék meg a törvényeket, se a polgáriakat, se a vallásiakat. Minden adót befizetnek és minden vasárnap ott ülnek a templomban.

Mivel azonban a tételes szabályok nem tiltják, a rájuk bízott tárgyakat, dolgokat nyugodtan rongálják, mocskolják, erőszakot követnek el rajtuk. S amikor az emberi kapcsolatok szabályozásában rést találnak, az emberekkel gyakran ugyanezt teszik. Nem vállalnak felelősséget, csak ha a tételes szabályok ezt külön megkövetelik tőlük, egyébként pedig még akkor sem, ha a felelőtlenségükkel másnak kárt vagy szenvedést okoznak.

Az ajándékba kapott pulóvert felmosórongynak használják. Ha úgy találják, túlságosan él a cseresznyefájuk, akkor fel akarják vágatni tűzifának. Beteg kutyájukat rövid úton elaltatják. Egész életében rájuk dolgozó, megöregedvén munkaképtelenné vált rokonukat  öregek otthonába teszik.

A gonoszságnak ez formája, ha valaki elég elvetemülten csinálja, semmiben sem marad el az útonállástól – sőt –, de akár egy egész életen keresztül is gyakorolható a jó polgári élet keretei között.