Segítő beszélgetés

Templom Kata, pszichológus, onkopszichológus vagyok. 2004 óta van saját praxisom és 2012 óta csinálok online tanácsadást.

Az általam alkalmazott módszer - mint a visszajelzések is mutatják - különösen alkalmas felnőttek kapcsolati és életvezetési problémáinak megoldására. Jól bevált alacsony önértékelés, bizonytalanság, döntési nehézségek, akut krízisek kezelésében. Segíteni tud a munkahelyi problémákkal (burnout, mobbing) való megküzdésben. Komoly segítséget tud nyújtani gyász feldolgozáshoz (nem csak halál, hanem válás feldolgozásához is). Jól alkalmazható a súlyos betegségeket kísérő lelki krízisek megoldásában.

 

Segitséget kinálok emésztési zavarokból (áteresztő bél, hisztaminózis, diszbiózis) származó pszichológiai problémák (szorongás, depresszió, pánikroham) kezeléséhez.

Gyereknevelési problémákban szívesen konzultálok, de gyerek-terápiával nem foglalkozom.

A beszélgetés skype-on vagy messengeren keresztül történik. Egy alkalom másfél óra (ha máshogy nem megy, lehetséges 50 perces konzultáció is).

ÁRAK:
90 perces konzultáció - 55 euro 
50 perces konzultáció - 35 euro

KÉPZÉSEK-KÉPESÍTSEK:

1980-85       pszichológia szak Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest - pszichológus diploma

1978-79          encounter csoport, Budapest

1979               pszichodráma csoport, Budapest

1980-87          pszichoanalítikus kiképzőanalízis, Budapest

1990               nemzetközi Rogers-szeminárium, Franciaország
2015-16          hospice munkatárs képzés és praktikum, Berlin és Neuruppiner Hospiz 

2015-16         onkopszichológus képzés, Berlin 

                     képesítés: a Deutsche Krebsgesellschaft által elismert onkopszichológus

2015-16         gyászfeldolgozás-tanácsadó képzés, Berlin
2016              képesítés: geprüfte Psychologische Beraterin, Berlin

2016              képesítés: Helipraktiker für Psychotherapie, Berlin

2017              képesítés: demens betegek és hozzátartózóik szaktanácsadója, Berlin
2016-19         önkéntes munkatárs, Berlin Paul Gerhardt Diakonie Hospiz

2023          funktionelle medizin coaching alapképzés, Institut funktionelle Medizin und Stressmedizin-Das   führende    Institut zur Ausbildung in Funktioneller Medizin in Deutschland

 

KÖZEL ÁLLNAK HOZZÁM: Erich Fromm, Erik Erikson, Viktor Frankl, Susan Forward, Patricia Evans, Irvin Yalom, kötődéselméleti iskola, sématerápia

Ha igénybe szeretné venni a segítségemet, írjon nekem (templomkata@gmail.com), vagy hívjon a +36301757372 / +4915207340917 / +4368120154390 telefonszámon.   

Bármi történt is 2.

"Az én életembe is eljött az a pillanat, mikor minden reményem és erőfeszítésem ellenére nagyon keserves élethelyzetben találtam magam. Bizonytalanná vált a családi életem, az anyagi biztonságom, szűk családi körben pedig sokakban kellett keserűen csalódnom, ami a maradék stabilitásom és erőm is végképp felőrölte. Segíteni senki sem tudott ill. akart, egyedül maradtam. 

Teljes reménytelenségben, kétségbeesve hívtam fel Katát, akinek még régebben akadtam véletlenül honlapjára. Akkor még csak fotói ragadtak meg és az abból áradó letisztult, egyszerű LÉNYEG. Személyesen nem ismertem, nem tudtam róla semmit. 

Nagyon kedves volt már az első pillanatban, ugyanakkor határozott és erős. Az első találkozó meggyőzött, hogy nem kerültem rossz helyre, sőt! A terápia alatt MINDIG biztonságban éreztem magam, akkor is mikor zokogva intéztem a dolgaim. Tudtam, hogy BÁRMIKOR felhívhatom és segítségét kérhetem. 

Ha kérdésem volt mindig megkaptam a magyarázatát, egyszóval - bár nem tudhattam hová lyukad ki az életem, mi lesz a folytatás- erőt és bátorítást kaptam, hogy jó úton járok és abból a helyzetből amiben éppen tartok a lehető legjobban fogok kikerülni. 

Nehéz utat kellett végigjárnom, sok minden a helyére került és rengeteget tanultam. Mindvégig azonnali békét kaptam jelenlétében és tovább tudtam lépni. Önismeretem jelentősen javult, imaéletem új értelmet és lendületet kapott. Hogy hogyan hihettem el neki, hogy ez így lesz jó? EGYSZERŰ volt és HITELES! A leglényegesebb azonban az volt, hogy megtaláltam és újraépítettem önmagam, de úgy, hogy senkit sem bántottam, senki másnak kára vagy vesztesége ebből nem származott. Szerintem ez óriási dolog a mai önfelszabadítónak nevezett, önérdekből másokon átgázoló pszichológiai irányzatok áradatában."

Gyerekkoromat rabságban töltöttem – anyám akaratának rabságában.

"Nem volt gonosz, ő is örökségként kapta ezt a nevelési módszert, de én nagyon szenvedtem tőle. Senkinek sem tudtam nemet mondani, nemcsak nekik. Állandóan attól rettegtem, hogy elveszítem mások szeretetét, ha nemet mondok. Közben gyávának és gyengének éreztem és megvetettem magam. Még fájdalmasabb volt a tudat, hogy én is továbbadom ezt a „módszert” gyerekeimnek. De nem voltak alternatíváim. Csapdában éreztem magam.

Egyszer az interneten keresgéltem egy egészen más témában, amikor ráakadtam Kata blogjára. A blogon láttam meg a „segítő beszélgetések” fület, és nem kellett sok idő, hogy megkeressük Katát telefonon.

Az első és egyik legmeghatározóbb élményem az volt, hogy valaki végre elismerte, hogy ami velem történt gyerekkoromban, az tényleg nagyon fájdalmas. Nem kellett védekeznem vagy mentegetni magam – azt hiszem ez volt az első alkalom, amikor úgy éreztem, mintha eddig lenyomva tartottak volna a víz alatt, és most kiszabadulva a nyomás alól a felszínre jutok, és hatalmasat lélegzem! Mázsás láncok oldódtak le rólam.

Ugyanakkor szeretném nyomatékosítani, hogy én mindig kerestem a megoldást és kapálóztam a „víz alatt”, hogy felszínre jussak. Rengeteg könyvet elolvastam, rengeteg módszert kipróbáltam, mert tudtam, éreztem, hogy nem jó nekem a víz alatt, de egyedül nem jutottam felszínre, nem és nem. Képtelen voltam egyedül megoldani a problémámat, mert egy beépített blokkoló volt bennem, ami éppen azt a részt blokkolta le, ami a megoldáshoz vezetett volna. 

 Ezután az első lépés után fokozatosan megértettem, ami velem és bennem történt, valamint azokkal is, akik nekem a fájdalmat okozták. Megértettem, hogy a velem történtek olyan irányba vitték el a „világlátásomat”, ami nem volt valós, mert a gyerekkori fájdalmam eltorzította, és ez a torzítás automatikusan beindult minden esemény értelmezésekor. 

 Ezt meg kellett változtatnom magamban, és ehhez nem voltam magamra utalva. Konkrét feladatokat kaptam, olyanokat, amelyek tényleg előrevittek, és a magam szintjén vittek előre. Sem többet, sem kevesebbet nem kellett tennem, mint amennyit éppen elbírtam. 

Sokat jelentett az is, hogy bár volt egy keretidőnk, de ha lejárt és még épp fontos dologban voltunk, nem állt föl, hogy majd legközelebb befejezzük. Biztonságban éreztem magam emiatt, nem egy üzleti tárgyalás vesztes partnereként, ahogy máskor általában. Úgy éreztem, Katának nagyon is fontos, ami velem történik. Máshol állandóan féltem attól, hogy nem vagyok fontos ember, és gyorsan továbblapoznak engem, legyen az orvosi rendelő, munkahely vagy bármi. 

Tudom, hogy cél még igen messze van, de legalább az irány jó."

Úgyis el fogok válni

István azzal kezdte,  hogy úgyis el fog válni, de a rend kedvéért adjunk még egy utolsó esélyt, beszélget velem. 

Kedves Kata!

Na ez jó kérdés, mármint, hogy milyen volt a terápia. 

 
Önismeretet kaptam és türelmet. Ki tudtam mondani, hogy milyen vagyok, amit előtte nem igazán tudtam elképzelni. Tudatosult bennem, hogy egyszerre vagyok esendő és igen értékes személy magamnak és másoknak egyaránt. Megtanultam, hogy mások fejével gondolkozzak, képzeljem magam mások helyzetében én mit tennék. Ezáltal türelmesebb lettem. Megtanultam kimondani mit érzek. Ezek által a feleségemmel is sokkal jobb lett a kapcsolatom. Mennyire is? Nos ezt Hedvig lányunk tudja majd igazolni aki 2012 október 12-én született. A két testvére legnagyobb örömére.
 
Sok szeretettel és rengeteg hálával, 

István

A gyógyulás lépései 7. - új látás és viselkedés

A terápia elején meg szokták kérdezni a pácienseim, hogy mi fog velük itt történni, mitől, hogyan fognak meggyógyulni. Minden terápia nagyon egyéni és ezért soha nem lehet előre pontosan megmondani, hogy mi is lesz a menete, de az biztos, hogy az alábbi lépések minden sikeres terápiában szerepelnek.

1. a sérülés felismerése 

2. az érzés beazonosítása

3. az érzés lehatárolása

4.  a gyerekkori minta felismerése

5. döntés a szeretet mellett,  az infantilis érzelmi igény elutasítása és a régi bántás megbocsátása

6.  a szeretet melletti döntés megerősítése

7. új látás és viselkedés

Ahogy az ember egyre inkább  elköteleződik a szeretetben és a megbocsátásban, felismerve a sérült érzelem-együttest, és a világról gyerekkorban kialakult téves mintáit, egyre szabaddá válik arra, hogy megvizsgálja, milyen is pontosan az a helyzet, amelyben most ténylegesen van, és mi is lenne ebben a helyzetben a legjobb megoldás.

Így a példabeli fiatalember miközben változatlanul érezte a negatív érzéseket, mégis elhatárolódva az érzéseitől, elkezdte látni, hogy a felesége nem hagyta el őt, nincs vége mindennek, és ő egyáltalán nem tehetetlen a kettejük kapcsolatában. Észrevette, hogy a felesége milyen fáradt és nem megsértődött, hanem átvette a szatyrát, meghallgatta a panaszkodásait, és csodálkozva tapasztalta, hogy mindez nem is esik nehezére. S természetesen nem csak itt, hanem az életük összes többi helyzetében is megtörtént ez a változás. Lépésről lépésre  a negatív, infantilis érzések és viselkedések helyett egyre inkább képessé vált felnőtt, szeretetteli érzésekre és viselkedésekre. Fél év múlva azt mondta, hogy soha még ilyen szerelmes  nem volt a feleségébe.

Ha szeretettelibbek vagyunk az elősegítheti, hogy a környezetünktől több szeretetet kapjunk. De hogy mennyire gyógyulunk meg, mennyire jutunk előre a szeretetben, az valójában nem azon múlik, hogy mennyi szeretetet kapunk vissza az emberektől, hanem igazából csak és kizárólag azon, hogy milyen mértékben nyílunk meg Isten kegyelme előtt.

A gyógyulás lépései 6. - a szeretet melletti döntés megerősítése

A terápia elején meg szokták kérdezni a pácienseim, hogy mi fog velük itt történni, mitől, hogyan fognak meggyógyulni. Minden terápia nagyon egyéni és ezért soha nem lehet előre pontosan megmondani, hogy mi is lesz a menete, de az biztos, hogy az alábbi lépések minden sikeres terápiában szerepelnek.

6.  a szeretet melletti döntés megerősítése

Ezt egyszer át kell látni, és ezt a szeretet melletti döntést egyszer meg kell hozni. Majd ezerszer úja és újra.

Attól, hogy egyszer meghoztuk ezt a döntést, az érzéseink nem szűnnek meg. S minden alkalommal amikor újra jelentkeznek, újra meg kell hozni azt a döntést, hogy elutasítom az infantilis vágyat és meg akarok bocsátani.

Amikor egy érzés felbukkan az emberben,  abban a pillanatban, amikor az érzés megjelenik, mindig van egy döntési lehetőség is: azonosítom magam az érzéssel vagy elhatárolom magam tőle. ¹ Itt nem elfojtásról vagy valamilyen más elhárító mechanizmusról van szó,  ez a viszonyulás nem szünteti meg, nem tünteti el az érzést. Hanem a meglévő érzéssel szemben  állást foglal az akaratunk, azonosítjuk magunkat azzal a törekvéssel, amit az érzés kifejez vagy elhatároljuk magunkat tőle.

Ez az állásfoglalás dönti el, hogy az érzés meghatározhatja-e a viselkedésemet. Ha azonosítom magam az érzéssel, akkor igen, akkor megengedem, hogy betöltsön ez az érzés, és ez alapján cselekszem. Ha az akaratom elutasítja az érzést, akkor miközben érzem az érzést, folyamatosan elhatárolom magam tőle, folyamatosan elutasítom azt a törekvést, amit az érzés kifejez, és ilyen módon nem tudja befolyásolni a cselekedeteimet.

Amikor tehát megjelenik a gyerekkori bántásból fakadó érzés-együttes, akkor abban a pillanatban, amikor ezt az érzést érezzük, el is kell határolnunk magunk tőle. Azaz minden alkalommal újra el kell utasítanunk az infantilis érzelmi igényeinket és a bosszúvágyunkat. Ha ezt nem tesszük meg, akkor becsúszunk az érzésbe, akkor – hiába minden tudásunk a múltunkról – ez az érzés eluralkodik rajtunk.

Ha viszont megtesszük, akkor szellemi szinten is felvesszük a harcot a belső gyógyulásunkért. Az egész folyamatban, a gyógyulás minden lépésénél segít Isten, de ezen a ponton külön nagyon építhetünk a segítségére. Ha újra és újra meghozzuk a döntést a szeretet és a megbocsátás mellett, akkor Isten természetfeletti módon megadja nekünk azt – sőt többet –, amit természetes szeretettel megkaptunk volna, és olyan helyzetekben is, amikor emberileg, természetes szinten teljesen elképzelhetetlen a megbocsátás, természetfeletti módon megadja, hogy meg tudjunk bocsátani.

Néha Isten ezt megadja egyik pillanatról a másikra. De ez elég ritka. Az a gyakoribb, hogy újra meg újra arra indít minket, hogy meghozzuk a szeretet melletti döntést, és ha ezt megtesszük, Ő minden alkalommal ad nekünk egy „adag” kegyelmet, amellyel természetfeletti módon előbbre visz minket a gyógyulás útján.

1. a sérülés felismerése 

2. az érzés beazonosítása

3. az érzés lehatárolása

4.  a gyerekkori minta felismerése

5. döntés a szeretet mellett,  az infantilis érzelmi igény elutasítása és a régi bántás megbocsátása

7. új látás és viselkedés

_____________________________________

1. Ezzel ritkán szoktunk élni, de ez a lehetőségünk mindig megvan, ez ugyanis a testi és a szellemi szintünk közötti különbségre épül. Az érzés a testi szinthez tartozik és ezzel szemben mindig megvan az a szabadságom, hogy szellemi szinten állást foglalhatok vele szemben: azonosítom-e magam vele vagy elhatárolom-e magam tőle. A kísértések elutasításának a lehetősége is ezen a szabadságunkon alapul.

Annak ellenére, hogy imádkozom érte, miért nem múlnak el a negatív érzelmeim?

Sokszor kérjük azt, hogy múljanak el a negatív érzelmeink, a szorongásunk, a félelmünk, a haragunk. Isten ebben tényleg sokszor segít is. De nem mindig. 1

Az érzelmeinknek, ugyanúgy mint a külső érzékszerveinknek (a látásunknak, hallásunknak, szaglásunknak, stb.) az a feladata, hogy megmutassa nekünk a külvilágot, az érzéseink a más emberekkel való viszonyunkat, hogy ez alapján megfelelően tudjunk cselekedni. Ezért a negatív érzelmek – akárcsak a kellemetlen látványok, hangok és szagok – ugyanolyan fontosak, mint a pozítivak, hiszen a negatív érzelmek, a negatív érzésekhez hasonlóan, mindig  valami veszélyt mutatnak. Ha egy utazás során csak a szép naplementét néznénk és nem látnánk a szakadékokat, akkor soha nem érnénk célba.

Az érzelmeinkkel sokszor ugyanez van. Veszélyes helyzetekben a szorongásunk, félelmünk, haragunk a veszélyre hívja fel a figyelmet. 

Egy család nagyon magas hitelt akar felvenni, amely erejükön felül terhelné őket. A hitelfelvételi eljárás során a férj végig nagyon intenzíven szorong. Egyfolytában imádkozik azért, hogy múljon el a szorongása, de az egyáltalán nem csökken. Egy középkorú nő nagyon erős haragokat érez az anyja iránt, aki folyamatosan kontrollálni és korlátozni akarja őt. Kéri Istent, hogy szabadítsa meg a haragtól, de az mégsem enyhül.

A férj szorongása arra a nagyon súlyos veszélyre figyelmezteti őt, hogy a hitel erejükön felül való. A középkorú nő haragja azt mutatja, hogy felnőtt létére nem szakadt el még mindig az anyjától, nem alakította ki még a saját életét.
 

Ezekben a helyzetekben az a kérésük, hogy múljanak el a negatív érzelmeik olyan, mintha  a szakadék felé rohanva azt kérnénk Istentől, hogy csak a szép naplementét lássuk. Ilyenkor valójában azt kérjük, hogy egy veszélyes helyzetben, amit nekünk kéne megoldanunk, ne kelljen semmit tennünk és miközben a vesztünkbe rohanunk, még jól is érezzük magunkat.

Ezért, ha valójában nem ezt akarjuk tenni, akkor ha Isten nem könnyíti meg a negatív érzéseinket, mindig fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mi az a rossz az életemben, amire ez a negatív érzés utal.

______________________________________________

1. Régebben írtam már arról, hogy  gyakran azért nem tapasztaljuk, hogy Isten gyógyít minket, mert miközben a gyógyulást kérjük, valójában a sérült szeretetvágyunk betöltését akarjuk, és ha Isten ezt megadná, akkor nem meggyógyítana, hanem a sérülésben rögzítene minket. Hogyan tapasztalhatom meg, hogy Isten meggyógyítja a lelki sérüléseimet?

A gyógyulás lépései 5. - döntés a szeretet mellett, az infantilis érzelmi igény elutasítása és a régi bántás megbocsátása

A terápia elején meg szokták kérdezni a pácienseim, hogy mi fog velük itt történni, mitől, hogyan fognak meggyógyulni. Minden terápia nagyon egyéni és ezért soha nem lehet előre pontosan megmondani, hogy mi is lesz a menete, de az biztos, hogy az alábbi lépések minden sikeres terápiában szerepelnek.

5. döntés a szeretet mellett,  az infantilis érzelmi igény elutasítása és a régi bántás megbocsátása

Ezek a régi bántások okozta érzelem-együttesek mindig magukban foglalnak egy igényt arra is, hogy megkapjam, amit akkor nem kaptam meg és – ezt ismerjük be a legkevésbé szívesen, de azért így szokott lenni – hogy  megbüntessem azt, aki engem bántott.

Ezekkel az igényekkel, ha az ember meg akar gyógyulni, egyetlen dolgot lehet tenni: visszautasítani őket. Az egész terápia azon áll vagy bukik, hogy ezt valaki megteszi-e vagy sem.

A pszichológus sokat segíthet abban, hogy pontosan megértsük, miért nem kaphatjuk meg felnőtt korunkban, amit gyerekként elmulasztottunk, az erre való törekvés hogyan teszi tönkre az életünket, hogyan követünk el emiatt súlyos bűnöket. Segíthet abban, hogy megértsük vajon miért bántottak minket azok, akiknek szeretniük kellett volna, milyen enyhítő körülményeket tudunk a számukra találni.

Mindezzel együtt, minden megértés mellett is mindig ott marad a döntés, hogy valaki lemond-e az infantilis igényeiről és az „önbíráskodásról”, vagyis a szeretetet választja-e vagy sem.

A példabeli páciensemnek el kellett jutnia oda, hogy lássa, az a szeretet, ami után olyannyira vágyakozik, ténylegesen mennyire önző, hogy ebben  mennyire csak a saját jóérzésére koncentrál, és hogy mennyire bezárja ez őt önmagába. El kellett jutnia arra a döntésre, hogy nem ezt akarja, hanem egy olyan szeretetet, ami ugyan lehet, hogy nem burkolja be őt folyamatosan, de láthatóvá teszi számára a másikat, megnyitja számára a világot.

El kellett jutnia oda, hogy valójában milyen rettenetesen haragszik a szüleire azért, hogy ilyen szörnyű fájdalmakat okoztak neki. Immár szülőként – tapasztalva azt, hogy noha szereti a gyerekeit, mégis ő sincs mindig a helyzet magaslatán – nem volt nehéz belátnia, hogy a saját szülei nem gonoszságból bántották, hanem a saját megoldatlanságaik miatt és így fölül tudott emelkedni a fájdalmain és a haragot együttérzés, sajnálat és a másik javának az akarása váltotta fel.

Ez más esetben sokkal nehezebb is lehet, mert valóban vannak olyan bántalmazók, akik ezt gonoszságból csinálják, és akik örömüket találják a rosszban. Mindazonáltal akkor is le lehet mondani a büntetési igényünkről és Isten kezébe tudjuk tenni az igazság osztását és képesek lehetünk jót kívánni neki, ha valakit az a tragédia ért, hogy egy ilyen bántalmazó szerepelt az életében.

1. a sérülés felismerése 

2. az érzés beazonosítása

3. az érzés lehatárolása

4.  a gyerekkori minta felismerése

6.  a szeretet melletti döntés megerősítése
7. új látás és viselkedés

A szorongásom szép lassan kikúszott az életemből

"Pontosan 3 éve jelentkeztem Katánál, hogy segítsen enyhíteni szorongásaimon, melyek akkor már súlyosan korlátozták a mindennapi életem. Minden erőmmel ki akartam belőle gyógyulni ezért viszonylag intenzív terápiába kezdtünk: ez heti 2-szer 2 órás alkalmakat jelentett. 

Bevallom az elején nem hittem, hogy képes leszek valaha is kigyógyulni a már 20 éve fennálló szorongásos "betegségemből". Végül így lett. És ami igazán hihetetlen, hogy mindez 2-3 hónap alatt sikerült. A terápia segített felnőtt fejjel átgondolni a gyerekkorom, megérteni annak következményeit, reálisabban értékelni önmagam és talán emiatt, a szorongásom szép lassan kikúszott az életemből. 

Ez nagyon megváltoztatott mindent: a magánéletemben, párkapcsolatomban, munkámban... egy szóval minden más lett. Eltűnt a korlát, a szorongás. Elindított bennem egy komoly, belső munkát, ami még most is tart. Az, hogy sikerült megértenem és legyőznöm az addigi életemet nyomorító szorongást, félelmet óriási önbizalmat, lendületet adott ahhoz, hogy további önismereti munkát folytassak. Mert még mindig van mit. Ma azt kell megértenem mit kezdjek a friss szabadságommal és a ténnyel, hogy az életem teljesen más irányt vett néhány segítő beszélgetés után. 

Köszönöm"

A gyógyulás lépései 4. - a gyerekkori minta felismerése

 A terápia elején meg szokták kérdezni a pácienseim, hogy mi fog velük itt történni, mitől, hogyan fognak meggyógyulni. Minden terápia nagyon egyéni és ezért soha nem lehet előre pontosan megmondani, hogy mi is lesz a menete, de az biztos, hogy az alábbi lépések minden sikeres terápiában szerepelnek.

 

4.  a gyerekkori minta felismerése

Ezek az érzelmi együttesek kimondatlanul mindig tartalmazzák a világnak az egyén cselekvési lehetőségeinek egyfajta modelljét is. Ugyanis a gyerekkori tapasztalatok alapján kialakul bennünk a világnak, a cselekvési lehetőségeinknek egy olyan modellje, amelyet felnőttként is magától értetődőnek és érvényesnek tekintünk.

Ha a szüleink megbízhatóak voltak és szerettek minket például, akkor evidensnek tekintjük, hogy a világ megbízható és mi szeretetreméltóak és értékesek vagyunk, ha azonban megbízhatatlanok és szeretetlenek voltak, akkor ugyanolyan kétség nélkül meg vagyunk győződve az ellenkezőjéről. S ez a meggyőződésünk mind a két esetben meglehetősen kevéssé függ a felnőtt tapasztalatainktól.  Olyan emberek, akik gyerekként nem kaptak elég elfogadást, akkor is értéktelennek tekintik magukat, ha minden elképzelhető területen kiemelkedően magasan teljesítenek is.

Ezek a gyerekkori minták tehát nem a világot mint olyat mutatják, hanem a gyerekkori családi körülményeinket - ráadásul egy gyerek szemszögéből. Éppen ezért felnőttként nagyon torz látást, és ennek megfelelően, az adott helyzetben nagyon inadekvát viselkedést eredményezhetnek. Abban a pillanatban azonban, ahogy meg tudjuk ezeket fogalmazni, nem torzítják többé a látásunkat. Szabaddá válunk arra, hogy felnőtt módon, a valóságnak megfelelően lássuk a helyzeteket és  ebből kiindulva tudjunk cselekedni.

A példabeli fiatalemberben, aki gyerekként hiába próbálta kifejezni az érzelmi igényeit a szülei felé, azok nem voltak képesek a jelzéseit fogni, az a meggyőződés alakult ki, hogy megpróbálni sem érdemes kifejezni az érzelmi igényeit, úgyse kap pozitív választ rá. Ahogy rájöttünk az összefüggésre, elkezdte megváltoztatni a viselkedését, és - hála Istenek - nagyon pozitív reakciókat tapasztalt a felesége részéről.

(Ez természetesen egyáltalán nem mindig van így. Van akinek a férje/felesége részéről is ugyanúgy szeretetlenséget kell tapasztalnia, mint a szülei részéről. Mégis, ha felismerjük a gyerekkori mintákat, akkor az ember ez esetben is képes lesz felnőttként kezelni a helyzetet. És a szeretetlenség megtapasztalása ugyan mindig fájdalmas, de ha felnőttként tudjuk kezelni, akkor már nem rombolja szét az életünket.)

1. a sérülés felismerése 

2. az érzés beazonosítása

3. az érzés lehatárolása

5. döntés a szeretet mellett,  az infantilis érzelmi igény elutasítása és a régi bántás megbocsátása

6.  a szeretet melletti döntés megerősítése
7. új látás és viselkedés

A gyógyulás lépései 3. - az érzés lehatárolása

 A terápia elején meg szokták kérdezni a pácienseim, hogy mi fog velük itt történni, mitől, hogyan fognak meggyógyulni. Minden terápia nagyon egyéni és ezért soha nem lehet előre pontosan megmondani, hogy mi is lesz a menete, de az biztos, hogy az alábbi lépések minden sikeres terápiában szerepelnek. 

3. az érzés lehatárolása

Az érzés lehatárolása némileg már megtörténik magával az érzés beazonosításával, de ez annyira fontos, hogy ezt külön ki kell hangsúlyozni – a terápiában is kiemelten foglalkozunk ezzel.

Amikor tehát beazonosítunk egy régi érzést, olyankor tudatosítanunk kell magunkban, hogy ez egy régi érzés felbukkanása a jelenben, ez nem az itt és most történtek minőségét mutatja meg, hanem csupán egy emlék, amely egy régi traumára utal.

A terápia során az történik, hogy konkrét helyzeteket vizsgálunk meg azt keresve, pontosan milyen érzéseket is élt át a páciens abban a helyzetben és vajon az itt és most történések mennyire indokolták ezeket az érzéseket.

Ezzel párhuzamosan  megpróbáljuk megkeresni a páciens élettörténetében azokat az eseményeket, amelyek elméletileg okozhatnak a jelenben ilyen érzéseket. Megpróbálunk ezekre visszaemlékezni, s ezeket a régi történéseket és érzéseket felidézni.

Így mozogva a múlt és a jelen között egyértelműen kirajzolódnak azok az érzés-együttesek, amelyeket a régi bántások eredményeznek a jelenben. Ezek így lehatárolhatóvá és megfoghatóvá válnak, és az ember mint a múltja emlékeit tudja elkülöníteni magától.

Miután ezzel a fiatalemberrel eljutottunk ide a terápiában, a következő alkalmakkor, amikor ismét késett a felesége (egy ilyen késős felesége volt), miközben újra megjelent a „vége mindennek – elhagytak – tehetetlen vagyok” érzés-együttes, már lassanként fel tudta ismerni, hogy ezek nem a jelenét tükröző valós érzések, hanem gyerekkori érzései jelennek meg újra egy olyan helyzetben, amely némileg hasonlít egy gyerekkorában nagyon fájdalmasan megéltre.

1. a sérülés felismerése 

2. az érzés beazonosítása

4.  a gyerekkori minta felismerése

5. döntés a szeretet mellett,  az infantilis érzelmi igény elutasítása és a régi bántás megbocsátása

6.  a szeretet melletti döntés megerősítése
7. új látás és viselkedés

A gyógyulás lépései 2. - az érzés beazonosítása

 A terápia elején meg szokták kérdezni a pácienseim, hogy mi fog velük itt történni, mitől, hogyan fognak meggyógyulni. Minden terápia nagyon egyéni és ezért soha nem lehet előre pontosan megmondani, hogy mi is lesz a menete, de az biztos, hogy az alábbi lépések minden sikeres terápiában szerepelnek. 

2. Az érzés beazonosítása

Nem elég azonban elméletileg tudni, milyen fajta gyerekkori bántások milyen sérülésként jelennek meg felnőtt korban, hanem a mostani életünkben konkrétan is be kell azonosítanunk azokat az érzés-együtteseket, amelyekben továbbélnek a régi sérüléseink.

Lelki szinten ugyanis az érzéseink az érzékszerveink. Ahogy testi érzékszerveink  azt mutatják meg, hogy milyen a világ önmagában, lelki érzékszerveink, az érzéseink azt mutatják meg, hogy milyen a számomra: veszélyes vagy biztonságos. Ha jól működnek, akkor az itt és most helyzetek milyenségét mutatják. (Melegséget érzek, ez jó, biztonságos; haragot érzek, itt bántanak, ez veszélyes.) Ezért azt tekintjük magától értetődnek, hogy amit most érzek, az a mostani helyzet minőségét mutatja.

Azonban minden ahhoz hasonló helyzetben, amikor gyerekkoromban bántások értek, felnőttként is a gyerekkori érzéseim fognak megjelenni. Gyerekként ezeket veszélyes helyzeteknek tanultuk meg, és szervezetünk felnőttként is jelzi a veszélyt. Minél súlyosabbnak éreztem a bántást gyerekkoromban, annál inkább ez a veszély-jelzés dominálja a felnőttkori helyzetet is.

Felnőttként tehát úgy értékelem a helyzetet, mintha valóban akkora veszélyben lennék, mint amekkorát gyerekkoromban éreztem. S ugyanolyan tehetetlennek és kiszolgáltatottnak fogom érezni magam, mint amilyen gyerekként voltam.

Páciensem két évesen nem értette az egész helyzetet, nem értette, hogy a szülei szeretetből vitték a kórházba, hogy itt jó kezekben van, hogy a szülei a nagypapáján keresztül mindenről értesülnek, hogy két-három hét múlva egészségesen haza fogják vinni. Ő csak azt érezte, hogy vége mindennek, hogy elhagyták a szülei, különösen a mamája, aki számára a minden, hogy mindennek vége, minden elveszett. Felnőttként, amikor egyik este hazafelé a feleségével találkozott és az késett, ahogy teltek a percek, egyre inkább megelevenedett ez a régi érzés  ahogy egyedül hagyták és mindennek vége. S nemcsak ez, hanem a későbbi érzései is, hogy ő tehetetlen, hiába csinál bármit, nem tudja elérni a szeretett személy, hogy ő nem számít, vele bármit meg lehet tenni. Annyira fájt ez neki, hogy meg se bírt szólalni. Mire néhány perc múlva megérkezett a felesége, az már egy nagyon keserű, bezárkózott, kemény férfit talál, aki egész úton nem szólt hozzá.

Ez az ember a terápia során nemcsak elméletileg ismerte meg, hogy összefüggés van a gyerekkori és a felnőttkori érzései között, hanem megtanulta beazonosítani azokat a  tipikus helyzeteket, amikor ezek az érzések előjönnek és megtanulta magát ezt az egész „vége mindennek – elhagytak – tehetetlen vagyok” érzés-együttest is felismerni. Ezt szakember segítségével elég könnyen és gyorsan meg lehet csinálni, mert ezek mindig nagyon jellegzetes, intenzív és jól beazonosítható érzés-együttesek.

1. a sérülés felismerése 

3. az érzés lehatárolása

4.  a gyerekkori minta felismerése

5. döntés a szeretet mellett,  az infantilis érzelmi igény elutasítása és a régi bántás megbocsátása

6.  a szeretet melletti döntés megerősítése
7. új látás és viselkedés

A gyógyulás lépései 1. - a sérülés felismerése

A terápia elején meg szokták kérdezni a pácienseim, hogy mi fog velük itt történni, mitől, hogyan fognak meggyógyulni. Minden terápia nagyon egyéni és ezért soha nem lehet előre pontosan megmondani, hogy mi is lesz a menete, de az biztos, hogy az alábbi lépések minden sikeres terápiában szerepelnek.

1. a sérülés felismerése

A lelki sérüléseinket tényleges bántalmak okozzák. Azok a személyek, akiknek szeretniük kellene minket (elsősorban a szüleink, házastársunk, testvéreink, gyerekeink) nem szeretnek eléggé vagy kimondottan szeretetlenül, időnként egészen a gyűlöletig, esetleg egészen a súlyos bántalmazásokig szeretetlenül bánnak velünk.

Olyankor keletkezik lelki sérülés, ha a bántást nem tudjuk akkor és ott feldolgozni. Ha nem tudunk megbocsátani a bántalmazónak és így megmarad bennünk a bántalmazás okozta félelem és főleg a harag. Ha a bántalmazás torzítja az énképünket, piszkosnak, értéktelennek érezzük magunkat. Ha kialakul bennünk egy ragaszkodás a szeretetnek ahhoz a formájához, amit nem kaptunk meg.

Minél védtelenebbül (minél korábban, minél közelebbi személytől) ér minket minél súlyosabb (brutálisabb és hosszan tartóbb) bántalmazás, annál komolyabb lesz a sérülés.

Sérüléseinknek azonban az esetek jelentős részében nem vagyunk tudatában, mivel a család és az egyén is számos olyan védekező, elhárító mechanizmust használ, amely abban segíti, hogy ne kelljen szembenézni azokkal a gyakran nagyon súlyos rosszakkal, amelyek ténylegesen jelen  vannak az életében.

Attól azonban, hogy nem veszünk tudomást róluk, a szeretetlenségek által okozott sokszor rendkívül fájdalmas és félelmetes érzések nem múlnak el, hanem csak észrevétlenül és ellenőrizhetetlenül működnek, de minden olyan helyzetben megjelennek, amely valamilyen módon hasonlít az eredeti bántalmazás helyzetére.

A gyógyulás első lépése tehát az, hogy felismerjük, milyen bántalmazások értek minket és hol jelennek meg ezek a mostani életünkben. Ennek az elméletét a mélylélektan a 20.század elejétől nagyon részletesen kidolgozta, így mostanra meglehetősen biztos, sokszorosan ellenőrzött tudásunk van arról, milyen gyerekkori bántások milyen sérülésekként jelennek meg felnőtt korunkban. ¹

Egy fiatalember azzal jelentkezett nálam terápiára,  hogy ő biztosan el fog válni, de a rend kedvéért még adjunk egy utolsó esélyt, beszélget velem a kapcsolatuk megjavítása érdekében. A terápia során kiderült, hogy érzékeny kisfiú volt, akit szerettek a szülei. Mindazonáltal szülei házasságában sok feszültség volt, és ezt gyerekként ő is megszenvedte. Két éves kora körül súlyos beteg lett, és egy távoli kórházba kellett vinni, ahová csak a nagypapája tudott bejárni hozzá minden nap. Ezután nem sokára súlyosan fogyatékos testvére született, aki néhány nap múlva meghalt. Ez az eset nagyon megviselte a szüleit. Ötéves korában megszületett a kishuga. Annak ellenére, hogy a kislány egészséges volt, a szülei mindig szorongó gondoskodással csüngtek rajta. Így nem jutott  elég melegség és figyelem a kisfiú számára. Hiába próbálta a figyelmüket és az odafordulásukat megszerezni, ők annyira el voltak foglalva a saját bajaikkal, hogy nem vették észre a jelzéseit.  A kisfiú szorongott és magába zárkózott. Felnőttként ez az ember azt érezte, hogy a szeretet bármikor elveszthető, s hogy ő képtelen arra, hogy megszerezze a számra fontos ember szeretetét, és nem tehet mást, mint hogy magába zárkózik.

2. az érzés beazonosítása

3. az érzés lehatárolása

4.  a gyerekkori minta felismerése

5. döntés a szeretet mellett,  az infantilis érzelmi igény elutasítása és a régi bántás megbocsátása

6.  a szeretet melletti döntés megerősítése
7. új látás és viselkedés

_____________________________________

1. A pszichológiának nagyon kiterjedt szakirodalma van népszerűsítő szinten is. Mindazonáltal nem olyan egyszerű ebben kiismerni magát az embernek, mint ahogy azt  a nagy lelkesedéssel, de többnyire kevés hozzáértéssel működő pszicho-próféták nyomán gondolná. Ahhoz ugyanis, hogy egy-egy pszichológus valamilyen elméletének a tényleges magyarázóértékét meg tudjuk ítélni, egyrészt az kell, hogy átlássuk, milyen tapasztalati alapra épül az adott elmélet, és mennyire korrekt szakmai lépésekben dolgozták ki, mi a helye a pszichológus egész elméletrendszerében, illetve ezen túlmenően az is elengedhetetlen, hogy az elméletrendszer mögött meghúzódó antropológiát rekonstruáljuk és megállapítsuk annak érvényességét.